Szamóca & Zoom

Az utolsó bejegyzés

2011-11-25T13:02:00.009+01:00

Szamócát tegnap reggel elütötte egy autó, el kellett altatni.

A blog ezzel véget ér, Zoom-nak majd talán egyszer kezdek egy újat, de itt biztos nem lesz már több bejegyzés.

Szamóca volt az első kutyám, rengeteget köszönhetek neki! Ő tanított meg a legtöbb mindenre, és nem csak a kutyákkal, kutyázással kapcsolatban.

Ma lett volna pont 8 éves és 7 hónapos. Sajnálom, hogy nekünk csak ennyi jutott, de azt hiszem, hogy maximálisan "kivettük" egymásból azt, amit ki lehetett, így annyira nem is csak.

Az a tudás pedig, amit tőle kaptam, már örökre az enyém marad.

Nekem mindig is Ő marad A Kutya!

(2003. április 25. - 2011. november 24.)

Zoom hazajön + az első 5 nap

2011-11-18T17:01:00.001+01:00

Úgy terveztem, hogy majd külön leírom az elhozatalt, az első napot, majd a többit, ami még fontos lehet, aztán valahogy egyáltalán nem volt időm, energiám írni. De talán jobb is így, mert sok minden, ami kérdőjel volt még az 1-2. napon, azt most már tudom hova tenni! És már most leszögezhetem, hogy rengeteg dologra tanít és biztosan fog is még Zoom. :)

De ugorjunk vissza az elejére, november 13-i vasárnapra, amikor elmentünk érte Szlovákiába. Fanni és apukám jött velem, Fanni azért, mert végig kísérte az egész második kutya beszerzésemet; párosítás kiválasztást, az alom látogatásokra is mindig eljött velem, akkor pont az elhozatalnál ne lett volna ott?! Apukám pedig, hogy hazafele ne nekem kelljen vezetni, és az én ölemben lehessen Zoom.

Amikor megérkeztünk Attilához (tenyésztő), a kölykök kint voltak az udvaron Kendrával (anyakutya) együtt, aki épp evett valamit, de már lehetett látni, hogy elzavarja a kölyköket, ha piszkálják őt (na, vajon melyik volt az, aki bele akart enni a kajájába és elmorogták?! :)). Volt nekik kint egy kötél is, azt húzták, gyűrték egymást, nagyon sokat változtak megint a legutóbbi találkozásunk óta. És Zoom (meg még pár tesója) futott oda hozzánk egyből a kerítéshez, amikor leguggoltunk, úgyhogy az emberszeretete sem hagyott alább.

A papírozás részét elintéztük Attilával gyorsan, aztán már ki is hozta nekem őt. Azt hittem, hogy lesz azért egy kis nyüszögés, hogy se Kendra, se tesók, se megszokott környezet, de mintha semmi nem történt volna, teljes békében és nyugalomban elvolt a kezemben. Attila csinált még egy képet rólunk, aztán indultunk is!

Az autón sem lepődött meg egyáltalán, se azon, hogy beszálltunk, se azon, hogy elindultunk; érdeklődött, ment volna felfedezni, nézett ki az ablakon, nagyon kis magabiztos volt. Aztán elég hamar elaludt, na az az alvás sem arról árulkodott, hogy ne érezné magát tök jól:

Nem sokat pihent, 20 perc után fel is ébredt és kezdődött a rosszalkodás; letettem az ülésre, felváltva mászott Fannira és rám, ott se telefon, se táska, se pulcsi nem volt biztonságban; mindent meg kellett rágnia, húznia, tépnie.

Hazáig már nem sokat aludt és majdnem kibírta vécézés nélkül is, az utolsó sarkon pisilt csak be, de így is nagyon ügyes volt, mert nem álltunk meg egyszer sem + indulás előtt evett, mégsem hányt!

Itthon először a kertben tettem le, hagytuk, hogy egy kicsit ismerkedjen a családdal, Szamócát és Katicát (macska) bezártuk a házba, hogy nyugodtan felfedezhesse a terepet. Itt sem esett kétségbe; jött, ment, szimatolt, pisilt-kakilt, teljesen rendben volt, ahogy viselkedett.

Aztán kihívtam Szamócát, addig Fanni egy kicsit elvitte máshova Zoom-ot. Szamót kint lefektettem és a kezemből tettem le az új családtagot a közelébe, hogy had menjen Zoom oda, ha akar. Egyből el is indult Szamóca felé, aki meg felpattant és "lerohanta", de utána vissza is kúszott egyből a helyére, érezte, hogy ez annyira nem volt jófejség tőle. Zoom egy kicsit megtorpant, de aztán ment felé ugyanúgy, megszaglászta és otthagyta. Utána Szamóca ment oda hozzá, akinek ez a felállás annyira nem tetszett, hogy nem ő megy, hanem hozzá jönnek, ezért borzolt is + kimorogta Szamócát magától, de ezt gyorsan meg is beszéltük, hogy ilyen nincsen!

Igaz, Szamónak ettől csak még jobban megtetszett, bull forma és morog is! :D Annyira örült, hogy körbe-körbe rohangált körülötte és egyből játékra hívta. Zoom még nem vette az adást, kicsit sok volt neki, úgyhogy visszafektettem Szamót és hagytam, hogy Z megszimatolhassa nyugodtan újra. Hamar fordult a kocka és Zoom lett sok, úgyhogy a végén hagytam, hogy mindkét kutya szabadon mozoghasson és kezdjenek el természetesen kommunikálni egymással.

1-2 percen belül már senki nem volt sok senkinek, senki nem ijedt meg senkitől és jöttek-mentek egymás után, úgyhogy ez az összeismertetés azt hiszem, elég jól sikerült! :)

Katicát későbbre hagytuk, bementünk együtt a házba. Vicces volt, hogy Z mennyire nem tudott először menni a kövön, csúsztak szét a lábai minden irányba, de aztán elég gyorsan rájött, hogy bent hogyan kell közlekednie.

Hasonlóan, mint a kertben; felfedezett gyorsan mindent, meg is kóstolt volna mindent (növények, bútorok, stb.), a biztos pont még mindig én voltam, sokszor visszacheckolt, de ahogy megtalálta azt a plédet, amin hazáig utazott lefeküdt oda is (a nappalis ágyára), megnézte a játékait, játszott egy darabig, majd viszonylag gyorsan el is aludt a helyén.

Így 5 nap után már tudom, hogy ez csak a bevezető volt, azóta se csinált ilyet, hogy bejön, játszik és már alszik is a helyén... jó, nyilván más volt az, hogy hazaút, új hely, új emberek, új kutya és elég fáradt volt, hogy ilyen gyorsan elaludjon bent.

Miután felébredt, megnézték egymást Katicával, egyikük részéről sem volt túl nagy a lelkesedés, se negatív, se pozitív nem volt, ahogy reagáltak egymásra, ez még egy későbbi "meccs" lesz azt hiszem.

Az első nap viszonylag egyhangúan telt; alvás-evés-ivás-játszás-vécézés-alvás-vécézés-játszás-evés-ivás-vécézés-alvás-játszás-stb.

A klikkert már a 2. kajájánál elkezdtem kondicionálni, Szamócával már egyre inkább kommunikáltak 1 nap után is, túlzás, hogy játék lett volna, de valami elindult.

A nevét próbáltam jó sokat ismételgetni, illetve a kinti pisilésekre dicsérni, de nagyon nem hatotta meg, hogy én most ennek épp örülök, vagy sem. Pár baleset még persze előfordul - hogy bent pisil, de egyszer sem kakilt be! :)

Egy nap alatt próbáltam figyelni őt, hogy milyen, persze nehéz volt ennyi idő alatt bármi képet is alkotni róla, ez másnap sokkal inkább sikerült.

Azt hiszem, elmondható, hogy a 2. nap volt a legnehezebb, amikor már ő elég magabiztos volt mindenben, amit csinált, én viszont még nem voltam elég biztos benne, hogy hogy viszonyuljak hozzá, és túlzottan könyvből, programtervekből próbáltam kutyázni, kicsit túl elméletinek éreztem magam, ami nem igazán működött a gyakorlatban (ahogy már csak ez lenni szokott...). Amit nehéznek éreztem, hogy tele volt a kutya energiákkal, de még sétálni nem lehet vele, így folyamatos felügyeletet igényelt, box-ban olyan hisztit vágott le, hogy attól féltem, a saját idegrendszerét károsítja meg azzal a hanggal :D, valahogy, mintha nem akart volna kommunikálni a világgal (szemkontaktus felvevése semmi!), aztán egyszer csak váltott és ember-ember-ember, vagy Szamóca, de akkor meg csomószor előjel nélkül, számomra egyelőre érthetetlen megnyilvánulásai voltak. Na, szóval egy kicsit azt éreztem, hogy amit az elmélet mond, az ennél a kutyánál nem működik, vagy nem fog.

Azt nem mondom, hogy kétségbe estem volna, mert semmi súlyos nem történt, csak úgy éreztem, hogy akkor holnaptól inkább hallgatok az érzéseimre, és azok alapján fogok vele mindent csinálni, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle... Maximum lesz még egy "2. első kutyám".

Egyelőre működik ez az "érzés alapján" kutyázás, a 3-4-5. (mai) nap sokkal-sokkal jobban telt, mint az első kettő. Biztos jobban meg is ismertük már egymást, elkezdtük rendesen a klikkerezést, stb.

Amire rájöttem és változtattam rajta:

- ugyan sétáltatni nem lehet, de az életmód résznek muszáj meglennie akkor is! Hiába a klikker + az ösztönkezelés, szétfrusztrálhatom a kutyát mindkettővel, ha tele van olyan energiákkal, amiket nem a tanításos "keringtetéssel" tud leadni. Ezért jó sokat vagyunk kint a kertben, és legalább annyit mozgatom, mintha 2 séta lenne egy nap.

- A másik, ami nélkülözhetetlennek tűnik nekem, az a hideg-meleg technika. (Amikor épp nem jót csinál a kutya kap tőlem egy hideg (negatív - büntetem) reakciót, de ahogy abbahagyja jön a meleg (pozitív reakció - megdicsérem).)

Nem kell semmi brutális dologra gondolni, Szamócánál is a hideg-meleget bőven elég szóban alkalmazni, nem kell fizikailag büntetni.

Zoom-nál is erről van szó, egyszerűen kijelölöm a hangsúlyommal, hogy mi az, amit nem szeretnék, majd azt is "megmutatom" neki a hangommal, hogy mi az, amit csinálhat helyette - gyakorlatilag bármit, ha abbahagyja az éppen nem kívánatos viselkedést.

Bár kölyök kutyáról van szó, ennyi szabály nekem mégis kell ahhoz, hogy tudjak "beszélgetni" a kutyámmal. Én a magam részéről, valamennyi ösztönkezelő technika közül is a hideg-meleget szeretem a legjobban!

Jó látni, hogy mennyire érthető ez neki is, nem fölösleges feszültséget pakolok ezzel a kutyába, vagy teszem magam kiszámíthatatlan idiótává, aki számára érthetetlen módon üvöltözik és nyilvánul meg, hanem tiszta, egyszerű és neki is érthető dologról van szó. És nem utolsó sorban, hatásos is! :) Egyelőre... és bizonyos helyzetekben, mert azért még olyan durva ingerkörnyezetben nem volt dolgunk egymással. DE: tiltószavunk már van (aminek köszönhetően nem tépkedi le a növények leveleit, nem rág vezetéket, nem mászik bele a cserépbe és eszi a földet, nem lóg a hajamon, nem harap egyszer csak arcba és nem fog át a kezemre, ha huzakodósat játszunk - ahogy tette mindezt az első 2 napban), és a hideg-meleggel tényleg elképesztő, de gyakorlatilag beszélgetek a kutyámmal, aki így 5 nap után olyan szinten érti, amit mondok (tényleg olyan, mint aki egész mondatokat ért :)), hogy komolyan tisztább a vele való kommunikációm, mint Szamócával. Sokkal kevesebbszer érti félre, amit akarok tőle (szinte soha), és olyan, mint aki mindig pontosan tudja és érti, hogy most miért szóltam rá. Ez nagyon jó érzés és nagyon örülök neki!

(Lehet, hogy amiatt van ez a különbség, mert a Szamóca által "kiállított lúzer-igazolványomba" annyi pecsét került, hogy nehéz már a szemében érthetőnek lennem, Zoom-mal pedig most jó pár fokkal jobb a helyzet, és az ő szemében egészen máshonnan indulok?!)

- A harmadik, ami pedig sokat dobott az együttélésünkön, az a klikkerezés, azon belül is a szemkontaktus. Nagyon zavart, hogy ez a kiskutya 2 napja itt volt már, de csak jött-ment, egyáltalán nem nézett rám szinte, akkor sem, ha velem volt közös akcióban, és ettől megint csak valami kommunikációs akadályt éreztem magunk közt. Na, de aztán jött a klikker és kinyílt a kis pit bull értelme! :) Azóta gyönyörű szép szemkontaktusai vannak és ténylegesen érzem, hogy most kommunikálunk mi ketten.

A fő észrevételeim egyelőre ezek. Arról még mindig bátor dolog (korai) lenne nyilatkozni, hogy ő milyen (terhelhetőség, oldhatóság, gátolhatóság, stb.), de annyit már tudok mondani, hogy nem okozott csalódást, valahogy így képzeltem ezt a kis pit bull dolgot, sőt! :)

És akkor gyorsan összefoglalva, ami történt az első 5 napban:

Szamócával a viszonyuk most ott tart, hogy 1: most már bőven Zoom az, aki sok... nagyon. 2: Szamóca is folyamatos meglepetés, olyanokat mutat, hogy álmomban nem gondoltam volna róla, hogy ez a kutya csinál ilyet. Amire gondolok: rá tud szólni Zoom-ra! (Nagyon gyorsan jelentést nyert Szamóca számára a "szólj rá!"... :)) Soha, semmilyen kutyára nem szólt rá úgy, hogy az egy szép, nevelési célzatú, ritualizált agresszió legyen. A hatásossága néha kevés, és néha nem is olyan, amilyennek lennie kéne, így van, hogy nekem kell besegíteni, de magához képest ügyes.

A másik, amin meglepődtem, hogy hajlandó Zoom-mal összebújva aludni. Az a kutya, aki nem alszik úgy, ha bárki/bármi hozzáér... hát, változnak az idők, vagy "családilag" ennyire nagy az elfogultság a pitekkel szemben. :)

Viszont, azt nem lehet nem észre venni, hogy felszabadult játék még nem volt köztük, csak a dominancia-harcot, dominancia-játékot nyomják folyamatosan, de ha alvásról van szó, akkor azért mindig nagy az egyetértés.

Bár, látom Szamócán, hogy azért néha zavarja, pont ma mutatott be egy műremegést, aztán gyorsan elmúlt, amikor ő került a fókuszba... :) Illetve sokat segít nekem azzal, hogy leköti Zoom-ot, vagy csak alszik vele, de ez most egy feladat lesz, hogy kicsit jobban levegyem őket egymásról; egyrészt, mert nem szeretném, ha Z hozzánőne Szamócához annyira, hogy nélküle megálljon az élet (tudjon egyedül is pihenni, stb.), másrészt Szamócának sem szeretném, ha sok lenne, tudjon ő is elvonulni nyugiba, ha szeretne. Látszik rajta, hogy azért örülni neki, amikor Zoom kicsit nincs a képben (alszik a box-ban), és el tudunk menni ketten sétálni - ami először csak szerdán volt lehetséges vasárnap óta -, vagy kint ketten gyakorolni valamit a kertben.

Katica iránt ma kezdett el érdeklődni jobban. Katica egyszer megszagolta, amíg aludt, azóta nem tart tőle, de azért túl jól sem érzi magát egyelőre, ha Z trappol utána. Néha felfedezni vélem a vadászgatás jeleit Zoom-on Katica irányába, de még inkább az érdeklődő, kíváncsiskodó kategória, semmi veszélyes. Bár, ma odamerészkedett hozzá megszagolni és azóta követi, ha meglátja, de egyelőre még megfutamodik, ha Katica kicsit csúnyábban néz rá.

Már jártunk állatorvosnál is - még hétfőn (csak egy beregisztrálásra + átvizsgálásra), minden rendben volt egészség- és viselkedés szempontjából is, teljesen magabiztos és bátor volt ott is! Na, meg az autózás is még mindig (és remélhetőleg az is marad) sima ügy volt.

A nevére már hallgat, a szobatisztasággal is igyekszünk, de az ébredések után még gyorsnak kell lennem, hogy kiérjünk a kertbe. De, ma már egyszer ki tudtam úgy hívni gyorsan, hogy magától ment, és csak a fűben pisilt!

Az estéket szerintem meglepően jól átalussza, 3 és 4 közt kel föl egy pisire, de utána szinte egyből alszik is vissza, aztán pedig 6 és 7 között kel, ami után tőlem függően alszik még tovább, vagy marad ébren.

Klikkerrel már tanult 5-6 másodperc szemkontaktust előttem ülve, ülést csak vezényszóra is, fekvést, pacsit és tolatást még nagy testjelekkel. Pálcakövetést elkezdtük (érintésnél tartunk még inkább) és ma formáltunk is már 101 játékot a dobozzal, az volt a feladat, hogy legalább 2 lábbal álljon bele. Itt volt egy kevés hiszti, bepisilés és nyüppögés, de aztán sikerült átlendülnie ezeken és aktivizálnia magát, gyorsan rájött, hogy mikre kaphat klikket, de azt azért még nem állítanám, hogy tudja hova tenni, hogy mi is az a formálás.

A kertben (meg a házban) is már ügyesen rohangászik össze-vissza, föl-le mászik mindenre, a konfliktushelyzeteket szépen meg tudja oldani önállóan is (ami egyelőre leginkább valamilyen elakadás egy "tereptárgyban"), a játékait nem kíméli; rongyozik, labdázik, apportozik, tépi-húzza-rázza-sípoltatja. (Szamócával ma már kötelet húztak, egy kb. olyan nehéz kötéllel, mint ő maga.)

Egyre jobban le is tudja kötni magát önállóan, már a box-ban csöndben levés is alakulgat, aludni már tud benne egyedül egy bő félórát, és már nem csak úgy, ha eleve alvás közben teszem be, és akkor sem visít azonnal, ha felébredt.

Egy nap még 4x eszik; 1. kaját elklikkerezzük, 2. kaját box-ban kapja meg, 3. kaját kertben (mint aktuális legmagasabb ingerkörnyezet) kézből, 4. kaját Szamócával egyszerre, kizárólag mindenki a saját táljából kajálva! Mind a négy szituban egyre ügyesebb és jobban működik!

Egyébként meg vicces, mennyire kaja-motivált. Száraztáp a maximum motiváció, ami mellett még marad "agya" a klikkerezéshez. :)

Ma 7 hetes és 5,1 kg volt a mai 4. kajája előtt. (Amikor elhoztam vasárnap, akkor 4,4 kg volt.)

Ennyire részletesen nem, de majd igyekszem azért rendszeresen beszámolni a fejlődéséről, tapasztalatokról. Na, meg persze Szamóca "része" is folytatódik!

Harmadik találkozás Zoom-mal (36 naposan)

2011-11-05T23:30:00.037+01:00

És egyben az utolsó is úgy, hogy nélküle jöttem el. Következőnk - bő 1 hét múlva, november 13-án - már hazajön! :)

Ismét nagyon sok volt a változás a legutóbbi látogatásunk óta, most már nemcsak a formájuk kutya, hanem a mozgásuk is alakul, már egyre ritkábban akadnak csak el a járásban... :D És a futással is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. Már a rongy is érdekelte őket! Sőt, nemcsak az a rongy, amit nekik szántunk, hanem minden földön hagyott textilt sajátjukénak tekintettek és egy kis cibálás és "harc" után elcipelték a helyükre a zsákmányt. A falevelek se voltak mindig biztonságban és már egymást is gyűrik rendesen, de nagyon helyesek! :)

Érdekes, hogy a szukák szinte mind vagányabbak, mozgékonyabbak és fejlettebbnek is tűnnek, bár lehet, hogy csak amiatt, hogy kisebbek és ennek köszönhetően már stabilabban tudnak jönni-menni, amitől magabiztosabbak is. De nem óriási a különbség, elég homogén az alom színre, formára és viselkedésre is. Bármelyiket elfogadnám igazából, nagyon tetszenek!

A tesztek, amik múltkor elmaradtak, ma bepótlásra kerültek - úgy, ahogy.

Most nem az idő volt kevés, vagy a kölykök túl fiatalok (bár, van még, amihez azért kicsik...), hanem rájöttem arra, amiről a pitesek már annyit meséltek. A pit bull más, mint a többi kutya. Eddig azért ebben éreztem némi elfogultságot, de kezdek rájönni, hogy tényleg! (Vagy ennyire elfogult lettem én is, szerintem nem, de ki tudja. Most hihetik helyettem mások, hogy ez csak elfogultság... :))

Szóval elkezdtük tesztelni az almot és egy idő után azt éreztem, hogy semmi értelme, mert mindegyik kiegyensúlyozott kutya, egyik se volt szélsőség, de kedvüktől függően szerepeltek így, vagy úgy. Egyik percben a teljes érdektelenség, másikban meg farok fent, magabiztosság és rendíthetetlenség. :) És ezt mind felváltva produkálták.

Úgyhogy megint maradtunk annál, hogy ülünk a kölykök közt és csak élvezzük, hogy ott vagyunk és nézzük őket, mit csinálnak.

Na, de akkor mi alapján is fogok választani?! Pár hete még meg voltam róla győződve, hogy én biztos teszt alapján, mert nekem úgyis a "legleg" kutya fog tetszeni, és el nem tudtam képzelni, hogy mi az, hogy valaki szimpátia alapján dönt. Hogy lehet ezt érzésre, mitől tetszene meg annyira egy kiskutya?! Hát, meg tudott annyira tetszeni egy. :)

Amikor először láttam őket 2 hetesen, akkor két kant emeltem ki, akik "visítósok és kézben kalimpálósok" voltak. A kettőből pedig volt egy, aki még jobban tetszett a másiknál is, ő volt, aki 2 hetesen már "két lábra is "állt" és kinézett a ládából". Valahol itt kezdődött a szerelem. :)

Aztán 4 hetes korukban megint úgy jöttem el, hogy van 2 kan, akik több figyelmet kaptak, mint a tesóik. Az egyik ebből ugyanaz volt, mint akit 2 hetesen is nagyon kinéztem magamnak.

Most pedig odamentünk és szinte már nem volt kérdés, hogy ki az, akit figyelni fogok. Talán kicsit már "agyon is nyomtam" a figyelmemmel, sokszor olyan volt, mint aki érzi, hogy figyelem és most kell szerepelnie és bizonyítani! :)

Persze, elviekben nyitott voltam én a többi kanra is. Az elején megint bekerült az esélyesek közé az, aki még 2 hetesen tetszett, aztán az is, aki 4 hetesen, de egy állandó mindig volt. És asszem ezzel el is dőlt, hogy ki lesz a kutyám, úgyhogy bemutatom Zoom-ot (alias kan3)!

Hát Ő az! :)

Amit most mutatott magából, hogy nagyon emberközpontú; amikor elfáradtak, akkor valahogy egyértelmű volt nekik, hogy mind a 10-en bemásznak az ölünkbe (Fannival mentem megint) és most ott alszanak egyet. Többször szándékosan letettem egy-egy kutyát, hogy mit csinálnak. Változó volt. Volt, aki ott maradt, ahova tettem, volt, aki arrébb ment pár métert és ott aludt tovább, esetleg visszament az alom helyére és voltak, akik visszamásztak az ölembe. Zoom minden letevési kísérlet után visszamászott. Sőt, utána többször volt - amikor már nem aludtak és felkeltünk a földről -, hogy odajött a lábaimhoz és fel akart kéredzkedni, ha pedig nem úgy történt, ahogy az ő akarta kívánta volna, akkor annak nem kisebb hangot adott, mint amit már 2 hetesen is produkált. Szóval, hisztivel jól állunk! :)

Hiszti mellett a kilókkal is. Ez tényleg nem elfogultság, nem lehet nem észre venni, hogy mennyivel nagyobb, mint a tesói. Na, meg nehezebb, ha felemeli az ember. Mondjuk a felépítése is más, sokkal szélesebb a mellkasa, nyaka, koponyája és erősebb a csontozata. (Ebből is látszik, hogy teljesen elvesztettem az eszem, mert eredetileg hosszú lábú, vékonyabb csontú, atletikusabb kutyát terveztem... de hát, ilyen ez az "észelvesztés". :)) Tehát, el lehet mondani, hogy ha kajáról van szó is tudja érvényesíteni az akaratát.

Rongyozni is rongyozott. Sajátos taktikát választva, miután levadászta, ráült és nem hagyta, hogy kihúzzam alóla, aztán halálra rázta. :D (A többiek inkább elcipelték és húzták a rongyot.)

Játszani is tud már egész komolyan a többiekkel, persze itt is csak akkor lehet szó játékról, ha azt ő szeretné. Ha valamelyik tesó kezdeményez, akkor a játék addig tart, amíg Zoom-nak leesik, hogy valaki megzavarta a nyugalmát, utánamegy, kicsit megcibálja a fülét, nyakát, aztán ott hagyja. Ha meg ő akar játszani, akkor az addig tart, amíg bele nem ütközik egy másik tesóba, vagy valamilyen tereptárgyba. Vicces, hogy mennyire eltéríthetőek még, ha valami az útjukba kerül. :)

Bár - én megint úgy érzem, hogy nem vagyok elfogult és a tenyésztő is megerősített ebben, de mindenki gondoljon, amit szeretne :) - Zoom ebben is más egy kicsit, mint a többi kölyök. Ha neki van egy úti célja (pl. visszamenni az alom helyére), akkor hiába viszem ki újra és teszem le máshova, ő fordul és megy.

Úgyhogy összefoglalva van egy akarta a kispitnek és tudja, hogy mit akar, de egyáltalán nem "ijesztően" akaratos vagy hisztis. Teljesen stabil és kiegyensúlyozott kiskutya.

Ja, és már ugatni is tud! Béna kis hangja van még, de ha nagyon zavarja, hogy sokadszorra is felébresztettem, mert örülök, hogy végre hivatalosan is kiválasztottam és ő az én kutyám, akkor simán használja, hogy most már aztán hagyjam pihenni 3 óra fárasztás után. :)

A fiúk 36 naposan - itt mindenki kómás egy kicsit, mivel 3 óra ébrenlét után "elengedtük" őket aludni végre, aztán még felébresztettük őket egy-egy fotó erejéig:

Kan1:
Kan2:
Zoom:) (kan3):
Kan4:
Kan5:

És az alom, amikor maguktól(!) :) vannak ébren:

És 8 nap és Zoom itthon! :) Az összes képe ITT.

Az új szabály, hogy nincs szabály?!

2011-10-30T00:34:00.016+02:00

Szamóca és a pórázos őrző-védő kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy miért is van nekem ennyire kockára hajtogatva a kutyám és jó-e ez nekem?

A 'miért'-nél arra a válaszra jutottam, hogy azért, mert én az a gazda voltam anno az alap- és középfokú tanfolyamon a suliban, aki maradéktalanul megcsinált és betartott mindent, és valószínűleg hatásosan is tettem mindezt, mert tényleg lett egy élére hajtogatott kutyám úgy, hogy előtte 6 évig nagyon nem volt rendben a mi viszonyunk. És nem mondom, hogy Szamóca nehéz eset, de azért az átlag szuka, golden retrievernél egy fokkal - vagy többel is :) - bonyolultabb kutya ő!

Az eldöntendő kérdésre pedig a válaszom a nem. Nem jó ez így nekem. Akár lehetne jó is, mert hátrányom nem származik belőle semmi elvileg(!); gyakorlatilag szinte minden rendben a kutyámmal, könnyű vele együtt élnem, stb. Csak valahogy ő így nem az a kutya, aki volt, hanem az a kutya, akit én olyanra hajtogattam, amilyenre előírták. És ez nekem nem jön be.

Azt gondolom, hogy - ahogy az élet valamennyi más dolgát sem - nem kell feketén-fehéren kezelni a szabályokat sem, tehát nyilván nem lesz azért az az új szabály, hogy nincs szabály, mert meggyőződésem továbbra is, hogy igenis kellenek kemény és következetes (más különben nem is lehetne) határok minden kutya számára, én csupán ott hibáztam, hogy ami szabályt lehetett, azt én bevezettem. És meg is tartottam, azután is, hogy a kapcsolatunk már nem igényelte volna, mert fele ennyi szabállyal is tiszta lenne már a kettőnk közötti viszony és távolság nagysága.

Kicsit olyan, hogy amennyire a kutyámat a tanítás területén hagyom - a klikkerképzésnek köszönhetően -, hogy kreatív legyen, próbálkozzon, irányítson eseményeket, a mindennapi életünkben és tanításon kívül ugyanennyire nem hagyok teret az ő önálló döntéseinek, személyiségének.

Annyira kontroll alá vontam minden megmozdulását, hogy valami olyasmit kommunikálok felé, hogy "az a jó állapot, ha semmit sem teszel, mert abból biztos, hogy nem lesz bajod" (nem foglak egyszer csak megrendszabályozni, mert szerintem nem helyén való az, amit csinálsz). Emiatt a kutyám már valóban egyre inkább elkezdett semmit se tenni, ha nem én irányítottam a viselkedését.

Lehet, hogy bizonyos esetekben, bizonyos kutyáknál (gazdáknál) ez hasznos és szükséges, vagy van olyan, aki ezt szereti, de nekem ez nem egy szimpatikus irány és kicsit olyan, mintha megölném a kutyám személyiségét és úgy formálnám, ahogy nekem jólesik. Persze, jó érzés, hogy nekem ehhez van elég "hatalmam/tekintélyem", de hosszútávon (tényleg hosszútáv, nem hónapokra kell gondolni, inkább 1 évre) Szamócánál az én megfigyeléseim alapján ez több negatívumot, mint pozitívumot hozott.

Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ezentúl is még a nagy átlaghoz képest egy elég erősen olyanra "beállított" kutyám lesz sok szabállyal, ami szerintem helyes, de vannak olyan területek, szabályok, ahol tudatosan fogom őt jobban kiengedni, mert úgy érzem, hogy az ő karakterének, fejlődésének ez jobbat tesz, többet használ.

Ezt nem gondolom lúzerségnek, hiszen az ilyen kiengedésekkel is tudatosan és következetesen fogok bánni, ami szerintem az egyik legfontosabb dolog az egész kutyázásban (mármint a tudatosság és következetesség), de ügyelnem kell arra, hogy ez Szamóca felé se az én lúzerségemként csapódjon le, hanem tudatos "vezetői döntésként" fogadja ezeket az új "lehetőségeket". :)

De itt sem kell igen/nem és örök érvényű újításokra gondolni, mert ahogy egy vezető naponta (de sűrűbben is) állíthat fel új privát területet, úgy naponta vezethetek be és szüntethetek meg új/régi határokat.

A cél, hogy elég szabályunk legyen ahhoz, hogy egy abszolút kézben tartható és az egyértelmű, világos határoknak, rendnek köszönhetően kiegyensúlyozott kutyám legyen, de merjen élni is és ha kiengedtem magam mellől, akkor menjen és fedezzen fel új dolgokat, akár hozzon önálló döntéseket is, mert amíg tudom ezeket bármikor kontroll alá vonni és gátolni, addig nagy baj nem lehet! Vannak konkrét helyzetek, amikről tudom, hogy jobban ki fogom ott engedni és lazábban fogom azokat kezelni, majd meglátjuk, mi lesz az eredménye.

Lehet, hogy ennek köszönhetően fognak rám furcsán nézni, hogy ezt-azt miért engedek meg, de azt hiszem, hogy ha én ismerem a kutyámat és tudatosan hozok ilyen-olyan döntéseket, akkor pár furcsa nézést még kibírok, akkor is, ha a másik oldalról még én is furcsán nézném magamat... :)

Az első "furcsaság" az ma volt - miután egy nagyon-nagyon-nagyon jót ŐV-ztünk reggel pórázon :) -, amikor is terepfoglalkozás volt klubon és kirándulni mentünk a Normafához.

Elég sok szakasz volt, amikor pórázra kellett venni a kutyáinkat (nem azért, mert ne tudtuk volna őket benn tartani, csak a szabály, az szabály...) és úgy döntöttem remek alkalom ez (is) arra, hogy tisztázzuk Szamócával azt a félreértésünket, hogy pórázon mit lehet és mit nem, ami félreértés az én (kivételes!) következetlenségemből fakad (lásd: korábbi bejegyzés).

Őrző-védőn a cél az, hogy merjen pórázon dolgozni, azaz feszülő pórázzal kéne fognia és "őrizni és védenie"... :) Ettől elég messze van az, hogy ő pórázon nagyjából levegőt sem mer venni.

Célként így azt tűztem ki, hogy merjen pórázon újra azt csinálni, amit csak akar: első lépés az lesz, hogy akarjon valamit csinálni, aztán próbálja ki, hogy milyen reakció jön az ő akciójára.

A második lényeges lépés lesz, hogy a kutya számára érthető, kiszámítható és következetes reakciót kapjon a megmozdulásaira, ez pedig az elkövetkezendő időben úgy fog kinézni, hogy engedni fogom - sőt örülök neki és rádicsérek - hogy belehúzzon, húzza a pórázt. Ha pedig megáll hirtelen szaglászni és sokat elidőzik egy helyen, akkor sem belerántok egyet, hanem mindenféle pórázhasználat nélkül, csak szóval hívom tovább, anélkül, hogy a póráz megfeszülne.

Például ez lesz (vagyis a kirándulás óta már van is) az első olyan újítás, amit nem biztos, hogy mindenki fog tudni értelmezni, amikor látja, de lehet, hogy még így leírva sem fogja tudni hova tenni. Mégis ezt most én így érzem jónak, annak tudatában, hogy ismerem a kutyámat és (remélhetőleg) tudom, hogy hogy működik és mi (is) kell neki ahhoz, hogy még tovább és többet tudjon fejlődni.

És valahol itt kezdődik szerintem az igazi kutyázás is... amikor már nem feketén-fehéren leírott szabályok alapján tesz valaki ezt vagy azt, hanem érzi a kutyát és mondhatni "ösztönösen" teszi, amit az adott kutya igényel.

Meglátjuk, mennyire fog ez most az újításokkal sikerülni.

Kirándulás:

Délután pedig levizsgázott az első középfokú csoportom! :)

Második találkozás Zoom-mal + ma 4 hetes!

2011-10-28T23:55:00.001+02:00

Az első látogatás után úgy volt, hogy 30-án (vasárnap) megyek legközelebb az alomhoz látogatóba, de végül kicsit korábbra tevődött ez az időpont, ma mentünk el Fannival hozzájuk újra. És pont ma 4 hetesek a kölyök! :)

Rengeteget változtak 2 hét alatt; elkezdtek kutya formájúak lenni:), már próbálkoznak a járással is és az anyatej mellett már tápot és húst is esznek!

Fannival már most úgy gondoltuk, hogy teszteljük őket, 25 pontból álló tesztsorral indultunk ezért útnak. A terv az volt, hogy egy picit figyeljük együtt az almot, aztán egyesével kivesszük a kanokat és jöhet az első "megmérettetés". A "picit figyeljük az almot" 2 óra volt. :) Nagyon hamar eltelt az idő, a kölykök pedig azért még elég fiatalok, így 2 óra alatt bőven elfáradtak annyira, h tesztelni őket már nem lett volna értelme.

Azért így is sok minden kiderült, direkt megkértem a tenyésztőt, hogy ne adjon nekik enni mielőtt megyünk, mert szeretnék megnézni egy etetést. Ez meg is volt. Úgy is, hogy Kendra (anyakutya) etette őket, és úgy is, hogy tálból ettek már "rendes" kaját. Az almon belüli viselkedésükre, illetve az idegen emberekkel (velünk) való kommunikációjukba is bele láttunk. Bevittem közéjük egy rongyot, egy labdát és egy csörgős játékot, hogy mit szólnak. Voltak, akik átaludták ezeket a részeket:), de egész komoly rongyozók is akadtak, és egy, aki a szájába vette a labdát is! A csörgős kis játéktól sem jöttek zavarba egyáltalán, lökdösték az orrukkal, érdeklődök voltak.

Mi voltunk az első "idegenek" az életükben, így meglepődtek, amikor beléptünk, de hamar feloldódtak és utána már nem kímélték a kezünket, cipőnket, nadrágunkat sem. :)

A fényképezéshez egyesével ki is vittük őket a helyükről, ez is érdekes volt, hogy ki, mit csinált. Volt, aki lefagyott és inkább nem mozdult, volt, aki biztos, ami biztos jött utánam és a lábaim mellett maradt és volt, aki körbe nézett, majd amikor megtalálta, hogy merre az arra, akkor visszasietett a tesókhoz.

Összességében nekem nagyon szimpatikus az alom, jóféle, kiegyensúlyozott kiskutyák ők szerintem és külsőre is tetszenek!

Akit már múltkor kinéztem magamnak, ő most az első fél órában sokat nem mutatott magából - ennek ellenére is ott volt a figyelmem középpontjában -, de aztán felébredt és megmutatta, hogy milyen kiskutya ő. Hát, továbbra is megtartotta a kedvező pozícióját a kiválasztásra esélyesek között! A múltkori 2-es számú esélyes most szinte semmit sem csinált, nem is nagyon figyeltem őt, a helyébe most más lépett 2-es számúként.

Viszont az egyes és kettes számú közti távolság lényegesen növekedett. Mondhatni, van már egy 95%-os döntésem, de majd csak akkor fedem fel, hogy melyikük lesz, ha már tényleg tuti és 100%! :)

A szukák ahhoz képest, hogy 2 hetesen mennyivel "szelídebbnek" tűntek, most meghazudtolták önmagukat. Sőt, a legnagyobb rongyozó egy kis szuka volt, aki szinte az ottlétünk elejétől a végéig ébren volt és folyamatosan mutogatta magát... na, de szukát nem fogok hozni, azt azért már biztosra tudom, úgyhogy ettől függetlenül ő nem esélyes, de szimpatikus kis darab attól még.

Róluk most se egyenkénti, se csoportos kép nem készült, a srácokról viszont igen:

Kan1:

Kan2:

Kan3:

Kan4:

Kan5:

Legközelebb 5 hetes koruk körül megyek megnézni őket újra - pénteken vagy szombaton!

Őrző-védő - pórázzal, vagy nélküle?

2011-10-25T18:59:00.000+02:00

Feltűnhetett mindenkinek, hogy a 21. alkalom után megszakadt az őrző-védőről a minden foglalkozás után részletesen beszámolós láncolat. Természetesen nem hagytunk fel az ŐV-re járással, csupán se Balázs-segéd nem írt naplót, se én egyből blogot... utólag visszaemlékezve írni valamit pedig béna, ha az eredeti cél a pontos és részletes "dokumentálás" lenne.

Úgyhogy most csak összefoglalni fogok, ezután pedig - ŐV napló hiányában - helyzetjelenteni, ha történt valami lényeges, érdekes őrző-védő terén.

A cucc-csere (IKEA plüss labda volt, kölyökkar lett) egész simán ment, nem volt nagy visszaesés. Mondjuk, sokat számít, hogy még mindig kölyökkarral dolgozunk, és nem akartunk néhány alkalomból kemény karig eljutni, aminek most kifejezetten örültem! (Mert ezelőtt mindig ez történt, és nem volt jó döntés hosszútávon.)

Amióta Balázs átvette Szamócát, gyanúsan csak fejlődés volt és semmi hullámvölgy. Úgyhogy akár mondhatom is, hogy itt volt az ideje. Persze, szép és jó lett volna, ha nem, de így normális a folyamat.

A hullámvölgyet én annak tudom be, hogy Balázs kicsit félretette azt, amit ő csinált és gondolt, és sémákkal, vizsgafeladatos sablonokkal kezdett el dolgozni, ami - bár szerintem Szamóca és én is élveztem az ŐV-ket - valahogy megölte pont azt a részét az ő ŐV-jének, ami eddig nagyon bejött és működött is Szamónál.

A visszaesés abban mutatkozott meg, hogy az egész kutya "lement"; nem volt annyira lelkes, motivált és nem szívből akarta megszerezni a zsákmányt, csak úgy valahogy meglett, mi meg nagyon örültünk neki mindig. Balázs ebben is látta a hibát hogy tényleg akármit csinált Szamóca a pályán, akárhogy, de megszerezte mi mindig "megünnepeltük". Kívülről. Közben meg belülről nekem "nőtt a fejem", hogy most mi van, ez eddig nem ilyen volt?! Ez pedig szintén nincs túl jó hatással a pályán sem a kutyára, sem a segédre, se rám nézve... Érthető volt hát, hogy hullámzó volt Szamóca teljesítménye, na meg tanácsadókból is akad bőven mindig, hogy Balázs mit csináljon, én mit csináljak... attól féltem egy kicsit, hogy elmegyünk megint abba az irányba, mint a régi segédekkel, hogy minden egyes ŐV-n valami újjal és az előzőhöz képest tök mással kezdünk el kísérletezni, aztán a végére meg semmi nem lesz az egészből. De nem így lesz most. :)

Bár egy kis kísérletezgetés - ami egyébként önmagában még nem probléma, sőt (csak az ide-oda kapkodás nem szokott eredményt hozni) - most is akadt: a pórázzal. Ami elvileg sokat tud dobni a kutya munkáján (az a "feszkó", gazda támogatása, amit a póráz segítségével érünk el), csak Szamócának a póráz egyelőre inkább gát. Akkora gát, hogy gyakorlatilag pórázon lefagy és inkább nem csinál semmit, abból baj nem lehet. Ő régen nagyon húzott a pórázon. Aztán jött az alapfok, pórázfegyelem, azóta meg nem sok mindent mer pórázon csinálni, ha én vagyok a másik végén. Másnál azért még tud húzni... Néha nálam is elkezd sietni, de húzni egyáltalán nem húzna semmi miatt sem. És ez most nagy kár. Nyilván van a kutyában is egyfajta érzékenység, ami pl. ilyenekben mutatkozik meg, de ez a viselkedése a pórázon - ahogy általában minden a gazdáé - az én saram.

A pórázfegyelem az ellenkező irányba menéssel úgy 6 év húzás után elég kilátástalan volt, Cesar Millan pórázfegyelmező technikája hamarabb megoldotta ezt a problémát... kevésbé volt barátságos viszont. Azóta meg nem fordul elő, hogy engem húzna. Ha pedig sietne, akkor sajnos elég következetlenek a reakcióim. Van, hogy hozzágyorsulok - mivel már tényleg örülök, hogy pórázon egyáltalán normális tempóban halad a kutyám, nem csak vánszorog. Van pedig, hogy belerántok egy jó nagyot, ami egyáltalán nincs arányban az ő "bűnével", csupán nekem volt épp sz@rabb napom. Szóval, ha Szamóca pórázon van, egyáltalán nem vagyok következetes és kiszámítható, ami nagyon nem jó és ez most látszik is - szerintem.

Tehát a pórázos kísérlettel válaszút elé kerültünk: vagy elkezdjük átlőni azt a feszkót, amiben van, ha póráz van rajta, vagy teljesen elfelejtjük a pórázt, mert időnként betenni csak arra lenne jó, hogy mindenkinek elmegy a kedve mindentől. (Természetesen az előző segédekkel is próbáltuk a pórázos munkát, de kitartás és türelem hiányában elmaradt az átlövése.)

Póráz mellett döntöttünk. Eddig 1 alkalom volt ilyen, hogy oké, akkor eldöntöttük és ez. Itt sem volt végig pórázon. De az első fogást így kellett volna kapnia. Hát, egyelőre tragikus. Persze, magához képest jó, mert fut, "húzogat", de belülről, gazdaként rossz érzés. Főleg úgy, hogy ő nem ilyen kutya volt - tudom, eltelt azóta pár év, számolni kell a korával is -, kicsit kockábbra hajtogattam, mint szerettem volna. :(

Balázs azt mondta a legutolsó alkalomról, hogy rendben volt. Amíg a segéd nincs kétségbe esve, addig próbálok én sem abba esni, és pozitív, Szamóca számára biztató, támogató maradni a pályán. Ez egyelőre még annyira nekem nem megy, de igyekszem én is! :)

ŐV-s képek - még, amikor nem volt póráz:

Vizsganézős hétvége

2011-10-23T23:57:00.009+02:00

Ez a szombat-vasárnap rendhagyó volt annyiból, hogy - természetesen most is kutyáztam - nem Szamócával kutyasulizásról, majd oktatásról szólt, hanem vizsgákat mentem el megnézni. Mivel, ahogy korábban írtam, mi most nem vizsgáztunk, így csak néző voltam.
Azaz szombaton nézők voltunk, mert Szamócát is vittem magammal Népszigetre, ahol a K99-es vizsgarendszer engedelmes és őrző-védő ágazatának vizsgái kerültek megrendezésre.

Azért érdekes csak, hogy Szamócát is vittem, mert nagyon nem szeretem azt, amikor valaki embereknek való programra viszi a kutyáját, ahol a kutyának semmi szerepe, helye és haszna sem származik az egészből. Viszont annyira belecsúsztam ebbe az elmúlt - nem tudom pontosan mennyi, de - sok hónapban, hogy tényleg nem emlékszem - a sétákon kívül - mikor mentem a kutyámmal utoljára úgy bárhová, hogy nem volt vele szemben semmilyen elvárásom. Mert mostanában tényleg mindig csak kutyasuli, pálya, stb. És ez egy kicsit megöli azért a hobbi kutyázást, ha mindig elvárásokkal indulok útnak, és sosem tudok csak úgy örülni a kutyámnak, hogy van.

Most se vittem volna magammal, ha Fanni (szintén kutyasulis) nem hozza Benjit (tibeti terrier), és mivel én vittem őket, gondoltam akkor már jöjjön Szamóca is, és a vizsgák közt megyünk velük sétálni a szigeten egyet-egyet, aztán amíg én vizsgát nézek, addig ő pihen az autóban. ("Pihen az autóban" - ilyen sem létezett még 1-2 éve, csak autóban pánikolás maximum.) Jó volt rádöbbenni, hogy néha jó csak úgy sétálni is a kutyámmal minden különösebb cél nélkül. :)

A vizsganézés természetesen egy jó nagy adag motivációt jelentett a további vizsgára készülésre, viszont lehet, hogy egy kicsit magas elvárásokkal dolgozom... Ami persze nem baj, mert valamivel kompenzálni kell azt, hogy nem fiatal kutyáról van szó, csak emiatt pont nehezebb is az egész. Azon viszont meglepődtem (magamon), hogy 1 évvel ezelőtt még azt gondoltam, én az a fajta vizsgázó vagyok, aki nem a pontosságot, patent munkát részesíti előnyben, hanem teljesítmény orientáltan: legyen meg a vizsga és pont. Most pedig, sokkal inkább azt érzem, hogy inkább sokára álljon össze minden feladat és legyen kész a vizsga, de akkor tényleg legyen meg és csak úgy menjünk el megmutatni, hogy mit tudunk!

Vasárnap is voltak K99-es vizsgák, akkor a nyomkövetés és az ügyességi ágazatok, Őrmezőn.

Viszont aznap Komáromba mentünk IPO-t nézni Bencével és Balázzsal (kutyasulisok), Nemzeti Bajnokság volt (FCI-WUSV VB kvalifikáció).

Érdekes volt látni ezt a fajta kutyázást is - na, nem mintha eddig nem néztem volna több száz ilyen videót, de mégiscsak más élőben.

Vegyes érzéseket keltett bennem az egész, itt is volt, ami megfogott, de olyan is, ami taszított. Teljesen mások az emberek (nézők), "gazdák" (kutyavezetők) és a kutyák is.

Én nem igazán szeretem a német juhászkutyákat, így picit zavart és unalmas volt, hogy a kutyák 90%-a, amit láttunk ebből a fajtából érkezett, a többi pedig malinois (belga juhászkutya) volt.

A különbségek közül nekem a legpozitívabb élmény a kutyák ösztönerőssége volt, ami azért egészen más, mint az átlag kutyáé egy hobbi kutyaiskolában. :)

Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy sok párosnál csak vezényszó volt (persze, leginkább üvöltve!), se dicséret, se tiltás. Konkrétan arra gondolok, hogy őrző-védő ágazat, fürkészés feladatánál elindult a kutya az utolsó fürkésző felé, kihagyva egy párat előtte, és a kutyavezető nem is próbálta tiltani... És persze az, ami tőlem nagyon távol áll: kényszer a tanításban. Klikkeres szemmel azért észrevehető volt, hogy hol voltak azok a pontok, ahol a kutya kaphatott valamilyen komolyabb büntetést, mert a pályamunka során sem volt biztos abban, hogy jól csinálja, amit csinál, néha behúzta a nyakát, stb. És rengeteg volt a kutyák munkájában a csillapító jelzés (ásítás, szájnyalogatás, stb.) Ezeket sz@r volt látni.

Pedig egyébként meg tudna fogni ez a "világ" is, mert ugyanakkor lenyűgöző ezeknek a kutyáknak a munkája, csak ha az apró részleteket is figyeli az ember, akkor már elgondolkozik, hogy mennyire egészséges és boldog kutyák ők?! De biztosan lehet és van is, aki a negatívumok nélkül is képes ilyen munkára a kutyájával és ott is van ebben a világban.

De az átlag nézőközönség semmilyen esetben sem tudna megfogni... Az tényleg nagyon más, mint egy Tükör sulis közösség. :)

Nem voltunk ott a legeslegelejétől és nem is maradtunk végig, mert elég rossz idő volt, azért így is jó sok engedelmes és őrző-védő munkát néztünk meg. Kicsit megfagytunk, de így is megérte elmenni, örülök neki, hogy ebbe is beleláttam most már jobban és nem csak videók alapján van bennem az IPO-ról egy kialakuló/kialakult kép.

Az első találkozás Zoom-mal

2011-10-16T14:26:00.000+02:00

Ma találkoztam először a második kutyámmal. :) Igazából még nem tudom, hogy pontosan melyik is lesz ő, de egyikük biztosan.

Reggel szokásos kutyasulizás Szamócával, aztán levizsgázott a második, saját alapfokú csoportom, ők:

és utána indultunk Fannival (ő is kutyasulis) Szlovákiába, alom-látogatóba.

Ahogy megérkeztünk, Attila (tenyésztő) kihozta egy ládában az 5 kant - mivel még nagyon kicsik, így a kennel-részbe nem mentünk be, nehogy bevigyünk oda magunkkal valamit. Először csak nézegettem őket, nem vettem ki egyet sem. Még mielőtt indultunk volna, Anita (szintén kutyasulis) mondta, hogy ha valamelyik már most megtetszene jobban, mint a többi, akkor őt nagyon jegyezzem meg. Azt hittem ilyen nem lesz, mégis csak 2 hetes kis "kukacok", sok nézni való nem lesz rajtuk, de lett!
Még mielőtt kivettem volna bármelyiküket is, az egyiken mindig megakadt a szemem. Úgyhogy vele kezdtem a kézbevevést, megfogdosást. :)
Meglepődtem, mert a kezemben már izgett-mozgott, kalimpált a lábaival és mászott volna vissza a tesóihoz, aztán elkezdett visítani... van hangja! :)) Utána következett egy másik - a másik fő visító-mászkáló, ők ketten voltak csak ilyen hangosak, úgyhogy jókkal kezdtem. De aztán utána az alomban is ők voltak a legaktívabbak, már amennyire 2 hetes kutyák lehetnek azok. Ja, az egyes számú visítós még két lábra is "állt" és kinézett a ládából! :)
Úgyhogy asszem könnyű kitalálni, hogy melyikük volt az, akit kiszúrtam már most magamnak. Fanni szerint eldőlt, hogy ki lesz a kutyám... :D Tény, hogy amíg a többieket egyszer, esetleg kétszer vettem ki kis időre, őt jóval többször és több időre, és tényleg mindig valahogy rá terelődött a figyelmem, őt simogattam a ládában is... DE, tényleg semmit sem jelent ez még, majd meglátjuk, milyenek lesznek 4 hetesen, majd 5 hetesen, aztán 6 hetesen, amikor választok már. Amíg nincs biztos kiválasztott, addig itt nem is szeretném írni, hogy mikor, ki a legszimpatikusabb.

Utána volt kettő, amelyik csöndesebben viselte a kézbevételt, ők olyan kis érdeklődök, nézelődősek voltak. Az 5. kan volt a legnyugisabb, ő szinte elaludt a kezemben, nem igazán zavarta semmi.

Íme a srácok (a képek nem olyan sorrendben vannak, ahogy írtam róluk):

A kanok után megkértem Attilát, hogy a szukákat is had nézzem meg. Biztos, hogy nem fogok szukát hozni, csak összehasonlításképpen. Ők nyugisabbnak tűntek nekem, senki nem visított, nem kúsztak-másztak, a kezemben is jobban elvoltak. Aranyosak ők is. :)

Az 5 szuka:

Kendra kijött időnként csekkolni, hogy mit csinálunk a kölykeivel, amikor pedig Attila visszavitte őket, akkor sietett be hozzájuk egyből. :)

És találkoztunk a "nagymamával" is - Kendra anyjával -, Ginával. Élőben tök más, mint képeken, nekem így jobban tetszett!

Ezt a képet nem mi csináltuk most, de ő Gina:

Legközelebb október 30-án (vasárnap) megyünk látogatóba Zoom-hoz és a tesóihoz újra, akkor lesznek 4 hetesek és 2 naposak.

Vizsgára jelentkezési határidő

2011-10-13T03:15:00.000+02:00

Mivel tegnap éjfélkor lejárt az októberi K99-es vizsga jelentkezési határideje, így már tudok biztosat mondani: nem vizsgázunk most.

Végig gondoltam, és nem lenne értelme. Én nem szeretnék úgy pályára menni, hogy azon is izgulnom kelljen, hogy egyáltalán lesz-e elég megfelelő minősítésű feladatunk. Öreg kutya, már nem elég összedobni és bízni abban, hogy majd a tempó, majd ez, majd az. Ha nagyon összerakom, a "fiatalos lendület" hiánya még akkor is belerondíthat a dolgokba, így azt gondolom, nekünk túl nagy luxus lenne elmenni úgy vizsgára, hogy eleve van olyan feladatunk, ami várhatóan hiányos lesz.
A másik, hogy az engedelmes vizsga a népszigeti pályán lesz, ahol Szamóca életében egyszer vizsgázott, 1 éve, azóta pedig heti 2x csak és kizárólag őrző-védőzni megy föl az ottani pályára. Egyszer kimentünk gyakorolni... hát nagyon nehéz volt összeszedni, és megértetni vele, hogy most csak úgy az a feladat, hogy lábnál követés és nem kell közben feszülni, mert hiába jön nagyon szépen, most akkor sincs sehol, semmilyen segéd, akire kiengedhetném.
Harmadrészt az apport csúnya átadásán sikerült olyan szinten befrusztrálni magamat, hogy az egész apportfeladatunk apró, kicsi darabokra esett... :(

Gondolkoztam, hogy akkor elmegyünk egy E4, Ü5-re, csak azért, hogy menjünk vizsgázni és Szamóca is, én is legyünk vizsgaszituban. De arra jutottam, hogy ez nem az én műfajom lenne.
2010. januárjában kezdtük az alapfokot Őrmezőn, februárban vizsgáztunk először a tanfolyami vizsgán és azóta - a két tanfolyami vizsgát is beleszámolva - hatszor voltunk összesen igazi vizsgahelyzetben, rendes vizsgán. Ez azért nem kevés szerintem. Nem aggódom amiatt, hogyha most nem megyünk el, akkor többet nem is megyünk vizsgára. Most kihagyjuk, majd felkészülünk rendesen és ha úgy érzem, hogy kész van, akkor elmegyünk. Inkább megyek egyszer egy évben, de akkor úgy menjek, hogy a jelentkezésemnek van is valami alapja.
Ja, és legalább még egy kis plusz motiváció, hogy az új kutya ellenére sem tehetem le Szamócát, mert még vele is vizsgázni kell, és pipálni azt, amit egyszer már kinéztünk magunknak. :)

Októberi vizsga

2011-10-03T10:54:00.001+02:00

Jó régen írtam már engedelmes és/vagy ügyességis gyakorlásról. Megmondom őszintén, hogy fogy a motivációm - nem a kutyázással kapcsolatban -, hanem ezt a 2 ágazatot érintően.
Kicsit olyan érzésem van, mint a kutyának, aki már megtapasztalta és rá is érzett az ízére milyen az igazi vadászat és utána nem érdekli már egy védőkaros őrző-védő, ami a rendes vadászathoz képest - azért valljuk be - kamu. Persze, az ilyen kutyával is lehet utána még védőkaros ŐV-zni, de sokkal nehezebb és valószínűleg a kutyának sem akkora élvezet.
Hát nekem sem akkora élvezet olyat csinálni a kutyámmal, ahol nincs ösztönállapotban. Olyan lapos, száraz és unalmas.
Csak, ha már egyszer tervbe vettünk vizsgákat és el is kezdtük valamennyire a készülést, akkor azt jó lenne befejezni. De annyira hiányzott az ösztön, hogy elkezdtem belecsempészni. És a kutyám meg elkezdett szépen dolgozni, én meg elkezdtem élvezni.
Egy baj van csak ezzel, hogy az, hogy én, Szamócának ösztönt tegyek a munkájába rengeteg plusz jel, segítség. Azért emeltem ki, hogy én és Szamócának, mert valószínűleg, aki nem teljesen kezdő ebben a 'hogy tudsz magas ösztönállapotban dolgozni a kutyáddal' sztoriban és nem egy 8 éves, nem megalapozott munkakedvű, szuka golden retriever-rel kezdi ezt, annak kicsit könnyebb dolga van.
Igazából nehéz dolgom nekem sem volt, mert könnyű belenyomni azt a mennyiségű "feszültséget" a kutyába, ami elég ahhoz, hogy pattanásig feszülve várja, mi lesz és robbanjon, amikor kell, de még el is bírja azt a terhelést, ami ezzel jár. Persze, volt, hogy sok volt, de szerencsémre ilyen szempontból Szamóca nagyon jó kis alapanyag, hogy van lehetőségem hibázni, mert nagyon könnyen oldja magát ezekből, korához képest energia-ügyileg sem pukkad ki olyan hamar, vagy annyira, hogy ne férjen bele még javítani, ha nagyon muszáj, pedig már nincs a toppon az edzés végére... Úgyhogy természetesen megint nem Szamócával van a baj, hanem velem, mert arra az egy apróságra nem gondoltam, hogy ez mind szép és jó, hogy sok energiát beletéve, de tudom olyan állapotba hozni a 8 éves kutyámat, hogy még jól is nézzen ki, amit csinál, csakhogy(!): egyre jobbat és jobbat akartam belőle, maximumot, és nemhogy elkezdtem volna fokozatosan kivenni a plusz pörgetéseket, spanolásokat, hanem egyre jobban nyomtam bele.

Most persze meg itt a pánik, hogy 1 hónap és vizsga, gyorsan ki is vettem mindent ("nagyon okosan", minden fokozatosság elve nélkül) és darabokra esett a kutya.
De 1 hónap meg nem érzem úgy, hogy elég lenne ennyi pluszt kivenni + nyilván van bőven olyan is, ami még messze nincs teljesen kész.
A dilemma az, hogy most menjünk majd el október végén (22-23.) vizsgázni és legrosszabb esetben is lesz két hiányos vizsgánk, de voltunk pályán, vizsgaszituban, vizsgadrukkal + kiderül az is, hogy ott mennyi plusz fér bele és mennyi az, ami már nagyon sok jel, illetve mi az, ami kevés és nem elég ahhoz, hogy jó legyen egy feladat, VAGY tök jó, hogy spanolásokkal tud úgy dolgozni a kutyám, amivel meg vagyok elégedve és adjak magunknak időt arra, hogy szépen, fokozatosan vegyem ezeket ki belőle és a minőséget megtartva majd később menjünk csak el vizsgára?!
Tényleg nem tudom, mi legyen, október 12-e a jelentkezési határidő.

Ami még nem egyszerű, hogy azért tényleg 8 éves kutya, óvatosan kell bánni az energiákkal. A hétvégék nagyon sokat kivesznek belőle, mivel reggel őrző-védő, gyakorlás és néha retriever alapok (ezt csak úgy mostanában, pusztán szórakozásból és plusz ösztönenergia-keringtetésnek, mert konkrétan remeg Szamóca és nagyon pörög erre, pedig nem is gondoltam volna!), aztán, amíg én oktatok ő kénytelen box-ban pihenni, de ez nem valami minőségi pihenés, sőt. Így hétfőn gyakorlatilag csak pihentetem, kedden este ŐV-zünk, szerdán tudunk edzeni, csütörtökön megint pihi, mert pénteken munkacsoport edzés és - kipróbáltam - a 3 nap edzés egyben (szerda, csütörtök, péntek) megint sok és nincs értelme. Így gyakorlatilag heti kétszer tudunk edzeni érdemben, amikor CSAK vizsgára gyakorolni megyünk le és nincs előtte, utána semmi más és kipihent is Szamóca. Itthon meg kevés dolgot lehet csinálni úgy, ha pontos, végleges munka összerakása a cél. A házban leginkább elkezdeni szoktam feladatokat és formálni, a kertben szintén formálni és különböző típusú feladatokat fejleszteni, sétába meg valamire/valamihez küldésen kívül mást nem szeretek beletenni, mert akkor gyakorlatilag nem hagynám élni a kutyámat, ha még ott is dolgoztatnám...

És, akkor, ahogy most állunk:

(Pontos vizsgaszabályzat: ITT.)

E5

Itt nem megyek végig a feladatokon egyesével, mert egységesen igaz az egészre az, hogy spanolással tudja teljesíteni azokat az elvárásokat, amik nekem vannak felé. Ez első sorban a kedv, a tempó (ahhoz képest, hogy 8 éves) és az együttműködés.
Persze, nem mindig szoros, nem mindig pontos, el-elnézeget, de ennél többet nem tudok/akarok kivenni belőle már egy engedelmesnél.
Viszont spanolás nélkül egyszer csak leül (nem szó szerint), lemegy az egész kutya energiája, látszik, hogy megcsinálja, de unja; se kedv, se tempó, se teljesíteni akarás. Sose próbáltam még lejárni az egész vizsgát minden plusz nélkül, így nem tudom, hogy "csak" ennyi történne, vagy darabokra esne a végére.

A feladatok közül, ahol nem csak a túl sok segítség a probléma, hanem valójában nincs is kész rendesen:

- hozzám: távolról nem elég gyors (az ügyességis megállítással keveri és beletorpan/belelassít) és x méteren túlról hívva a beülés is ferde és/vagy távoli.
- apport: most jöttem rá, hogy mindig a kimenésre, felvételre, visszahozásra, tartásra erősítettem csak rá, és sose vettem tőle még el szabályosan. Ez azt is jelenti, hogy a klikk után mindig egyből kivettem a szájából, ahogy nyúltam felé, vagy ha pl. behozásba klikkeltem bele, akkor rendben volt az, hogy elköpi. Ezért most nem várja meg, hogy rendesen fogjam a fát és eresztessek, hanem már köpi el, amitől ilyen utánakapós az egész elvétel és az nem szép.
- helyben maradás: egy idő után kidönti oldalra a fenekét és nem egyenes a gerince ettől. De ez még a túléljük kategória.

Ü7

1. apport: na, itt nem kell spanolás. Sőt, relax és nyugi, mert különben egy labda lesz a feje helyén és csak labdákat lát és viszi őket összevissza - mivel átcsap játékba az egész -, de ha megmarad feladat-végrehajtós üzemmódban, akkor ez oké.

2. akadály: ez alapvetően megvan, a vezényszavak számán még ott kell csökkenteni, hogy a pallót nem próbáltam sok "tovább-tovább-tovább" nélkül egy ideje, mert kifejezetten szeret leugrani minden ilyennek a tetejéről, úgyhogy jól meg is erősíti magát egy-egy ilyennel egyből... A héten megnézem egy vezényszóval a pallót.

3. kézjel: ez csak spanolással. Egyébként elalszik rajta és nem figyel, blöfföl valamit, hátha... csak legyünk már túl rajta. A tolatás pedig nincs is meg csak pár méterről.

4. irányítás: ez változó. Alapvetően azt hiszem ez is az a kategória, hogy ide sok a spanolás, tehát elvehető. Bármelyik szélső bójától a továbbküldés még nem elég tiszta neki, az oldalra küldések szépek. A melléfekvés pontossága a tempórovására megy.

5. megállítás: az állítás jó, fektetéshez 2 vezényszó kell. A tempó változó, spanolással természetesen rendben van, de egy vezényszóval hívva gyenge...

6. szagazonosítás: a változatosság kedvéért még mindig teljes káosz. :( Egyszer már úgy tűnt, hogy érti és megvan neki: ha előtte csináltam vele sima, saját szagos tárgyjelzést, akkor hibátlanul szagazonosított utána cipőre is (bármennyi cipővel, többszöri választással is), anélkül meg összevissza. Most D.Balázs tanácsára elkezdtem beletenni a kaját, ahogy a nyomkövetésben is benne van... hát majd meglátjuk. Most persze, megtalálja a jó cipőt, de hogy közben fel is fogja, hogy mit csinál és miért, azt nem tudom.

Kétkutyás lettem! :)

2011-09-30T11:19:00.004+02:00

Ma 12 és 13 óra között megszületett Zoom! Kétkutyás lettem. :) Legalábbis azt hiszem... bár, egyelőre csak remélni tudom, hogy az én kutyám is köztük lesz!

Összesen 10 kölyök született, 5 kan és 5 szuka.

1 vörös színű kan,
1 csoki színű kan,
1 csoki-fehér színű kan,
2 bézs-fehér színű kan.

1 vörös színű szuka,
2 csoki színű szuka,
2 csoki-fehér színű szuka.

Kép egyelőre nincs róluk, mindegyik életben maradt és egészséges, Kendra is jól van!

2 hét és pár nap múlva, október 16-án (vasárnap) megyek először megnézni őket.

Kúnó és ... - milyen párosításból legyen kutyám?!

2011-09-29T01:34:00.014+02:00

Az előző két (I. és II.) bejegyzés folytatása:

Miután eldöntöttem, hogy nem amstaffot, hanem amerikai pit bull terrier-t szeretnék egyből keresgélni kezdtem, mert hiába döntöttem így, mégis honnan lesz nekem ilyen kutyám?! Amstaffot rengeteget találni a neten, meg egyéb más helyeken, de igazi pit bull-t már nem tűnt olyan egyszerűnek. De ehhez nagyban hozzá tartozik az is, hogy anno (ami kb. 1 éve volt) nagyon nem voltam képben, hogy ki, mi, merre, hogyan... Voltak érdekes és "izgalmas" e-mailezéseim, beszélgetéseim, amiből hamar megtanultam, hogy azért a "pitesek" világa egy kicsit más, mint a más fajták mellett elkötelezett embereké. Pár hónap "megfigyelései" után már lényegesen könnyebben volt érthető az, hogy ők miről beszélnek és én mit szeretnék és hogy a kettőt, hogy lehet közelebb hozni egymáshoz. Végül nem ezekből az e-mailezős, fórumozós kezdeményezéseimből indultam el a kutyám felé vezető úton, hanem teljesen véletlenül találtam egy kis, rednose pit kölyökről egy képet a kutyasuli Vakkantó webáruházának a Facebook-os oldalán, aki annyira megtetszett, hogy - nem szoktam ilyet csinálni, de ez most tényleg kivételes volt - írtam a kép feltöltőjének, hogyha övé a kutya, akkor honnan van, kitől, stb. Ő volt Luna, egy Kúnó kölyök. Így jutottam el Kúnóig, az apakutyához, ami pont mostanság, októberben van 1 éve, hogy e-mailezésbe kezdtem Kúnó gazdájával, Gyuszival. Bár még hónapokig nem láttam élőben őt, de amiket Gyuszi mesélt róla, már szinte eldöntöttem, hogy az én kutyám apja biztos, hogy Kúnó lesz! :)
Januárban néztem meg először, egyáltalán nem csalódtam, sőt! És utána már 100% volt, hogy akármennyit is kell várnom a megfelelő párosításra (szukára), az apa Kúnó lesz. :) (Fontos, hogy nemcsak a tesztelések, felmenők alapján jó kutya, hanem Gyuszi dolgozik is vele rendszeresen és intenzíven. Nekik is a fő irány az őrző-védő, több rendőrkapitányságra is kijárnak civiles, bundás ŐV-re! Illetve 6 másik kutyával él együtt - 2 ridgeback, 2 argentin dog, 1 kaukázusi juhászkutya és 1 kuvasz.)

Januártól pedig többször is mentem látogatóba, többször mentünk közös sétára, volt, hogy Szamócát is vittem! :) Kipróbáltam milyen Kúnóval kajával, labdával dolgozni, illetve egyszer még fogathattam is párnára, majd huzakodtunk egymással. "Kicsit" más volt, mint Szamócával... :))
Aztán szép lassan felmerültek a potenciális anyakutya jelöltek, volt egy időszak, hogy annyira pontos elképzeléseim voltak, hogy azok alapján a megfelelő szukát megtalálni, szinte lehetetlenségnek tűnt és volt, hogy úgy éreztem, hogy évek múlva se lesz kutyám, ha így folytatom. Aztán egy szukát nagyon kinéztem magamnak, hogy ők lesznek Kúnóval a megfelelő párosítás nekem. Először úgy volt, hogy májusban fog tüzelni ez a szuka, aztán kiderült, hogy egy kis félreértés történt és csak augusztus végére várható a tüzelése. Nem baj, vártam az időpontot szépen, türelmesen.
Közben augusztus elején egy másik (tüzelő) szuka jött Kúnóhoz Szlovákiából, akinek az anyjától és Kúnótól már volt tavaly egy alom. Elmentem megnézni őt is, de egyáltalán nem gondolkoztam abban, hogy ő legyen az anyakutya, csak megnéztem, mint szukát, hogy legyen összehasonlítási alapom, ott voltam az egyik fedezésnél! :) De után ugyanúgy vártam az augusztus végi szukát... Viszont közben elkezdtem nézegetni a szlovák szukát és neki a felmenőit, a kennel többi kutyáját, beszéltem a szukás tenyésztővel. Valami kezdett alakulni, de még akkor is meg voltam róla győződve, hogy nekem más alomból lesz kutyám. Idővel eljutottunk oda, hogy akármi is lesz, megnézem a szlovák almot is. Csak úgy. Eljött az augusztus vége, tüzelt az eredetileg kinézett szuka is, de addigra már sokkal szimpatikusabb lett a szlovák tenyésztő, és elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mégis, mi lenne, ha... Aztán addig játszottam ezzel a gondolattal, amíg már nem érdekelt a másik párosítás (ami egyébként végül nem is jött össze), csak az augusztus eleji, szlovákiai.

Mivel a kutyák vemhességének ideje 63 nap és július végén-augusztus elején volt a szlovák szuka, Kendra, Kúnónál, így mostanában várható az alom születése.

Most már eldöntöttem - annak ellenére, hogy az alommal szemben is ezernyi kritériumot állítottam; ilyen képességeik legyenek, olyan képességeik legyenek, már csak 1 dolog érdekel, legyen legalább 1 olyan kan, akire azt tudom mondani, hogy ő lesz az én kutyám! És már nincsenek olyan kritériumaim sem, hogy ne nézzen úgy ki, hogy, legyen olyan színe, hogy, ; egyszerűen csak legyen egészséges és szeressek bele. Pont ennyi szükséges most ahhoz, hogy 1-2 hónapon belül legyen egy amerikai pit bull terrierem. :)

És ez pedig a napokban el fog dőlni remélhetőleg... Drukk! :)

Még egy kutya - kérdések és válaszok

2011-09-28T23:25:00.026+02:00

Az előző bejegyzés folytatása, a miértek.

- Miért gondolom, hogy Szamócának ez jó lesz?

Ahogy már korábban is írtam, Szamóca valamiért előnyben részesíti bull-típusú fajtársait. Aki ismeri őt, az tudja, hogy korát nagyon is meghazudtolóan imád játszani más kutyákkal és azért szereti, ha lehet durvulni. Nem feltétlen közelít kődobálós stílusban, de ha egyszer belemelegszik egy kutyával a játékba, akkor ott már nincs finomkodás. Biztos, ez belőlem is táplálkozik, mert ahogy nekem nőtt a pit bull szeretetem, úgy változott meg az is, hogy a korábban szinte csak goldenekkel játszó kutyámnak már nincs kedve a fajtatársaihoz annyira, hanem inkább "raptorokat" keres magának. Most, ha végig gondolom, kutyasulin is 3 kutyával tud igazán jót játszani mostanában; egy kan beauceron-nal, egy másik kan rotti - német juhászkutya keverékkel és egy szuka staffbull-lal. Sulin kívül még van egy kan berni pásztor haverja, de ezzel a nagyon jó kutyahaverok köre be is zárult. Illetve a szukákat, ivartalan kanokat, vagy bizonytalan kutyákat nem is igazán kedveli, velük nagyon nem tud mit kezdeni. Úgyhogy a fajta- és nemválasztással + a fajtára jellemző habitussal azt hiszem kedveztem azért Szamóca ízlésének is! :) Másfelől látom a különbséget, hogy milyen az, amikor több kutyával sétálunk, vagy panziós kutya van nálunk. Ha sokszor a rivalizálás is, de hajtja az öreg kutyát egy másik, fiatalabb. És ez nekem jobban tetszik, mintha hagynám belassulni és leülni őt, mert azért még nem abban a korban van Szamóca, hogy idegesítse egy kölyök nyüzsije, inkább fogja megfiatalítani szerintem.

- Miért az őrző-védő a fő irány?

Az alapvető irányzatok, ágazatok közül engem ez fogott meg a legjobban - annak ellenére, hogy Szamóca talán erre a legkevésbé alkalmas. Írtam már sokat az őrző-védőről, egyszerűen szeretem azt, amikor a kutya ösztönállapotban dolgozik, amikor igazi ösztönlényként nyilvánul meg, nem csak édes-aranyos kiskutyaként. Ennél a fajtájú kutyánál pedig reményeim szerint az ŐV lesz az, ahol teret adhatunk majd mind a zsákmány-, mind a védőösztönének és itt tudok majd vele igazán magas ösztöntűzön dolgozni! (És, ha a kutya adottságai lehetővé teszik, akkor idővel belenézhetünk egészen extrém dolgokba is ezen a területen.)

- Mikor is hozom el?

A párosítás már kinézve, a fedezés már megvolt, lassan a kölykök születése is esedékes lesz, így ha lesz kan és olyan, amilyen nekem tetszik, akkor lesz kutyám is!:) Az elhozásról még annyit, hogy kicsit korábban, 5-6 hetes korában fogom hazahozni. Ennek két fő oka van; az egyik, hogy fontos, hogy egy ilyen fajtájú, ösztönenergiájú kutya nagyon be legyen csatornázva hozzám, rám fordítva. Ezt pedig segíti az, ha minél korábban kerül hozzám. A másik pedig, szintén fajtájából adódóan - ahogy egyébként még pár másik fajtánál is - tudnak már 6-7 hetesen is olyan komoly "bunyókat" nyomni, amire nem biztos, hogy szükség van.

- Fülvágás?!

Talán a legkényesebb téma. Nehéz döntés és sokáig egyértelmű is volt, hogy nem. És még most sincs egy egyértelmű igen-em erre, csak valószínűleg igen...
A nem-et nem kell magyarázni azt hiszem, az egyértelmű inkább, mint az 'igen'. Az 'igen' mellett se szeretnék és nem is fogok magyarázkodni olyan módon, hogy elhitetem magammal, hogy ez jó a kutyának is, és nem egy önző, emberi dolog csak. Ha így fogok dönteni, akkor bevállalom, hogy én döntöttem így és kész.
Tisztában vagyok vele, hogy ma már ennek gyakorlati haszna mondhatni semmi - kivéve, ha véletlen verekedésbe kerül a kutya és pont szerencsés módon megússza, hogy elkapják a fülét, mert nincs neki -, csak esztétikai. Mivel én a küllemkutyázást nem szeretem, emiatt sokáig elvből azt mondtam, hogy nem, mert nem érdekel, milyen a kutya külseje, ha (temperamentumra) jó kutya.
Mondhatnám, hogy vannak kutyák - pl. a boxerek farokkal - , akik teljesen mások lesznek, ha nem vágják a fülüket, farkukat, de az eszemmel - főleg a nem küllemkutyás eszemmel - érzékelem én, hogy ez nagyon sántít, mert temperamentumra pont ugyanolyan jó vagy rossz lesz az a kutya hosszú fülekkel és farokkal.
Ésszerű indokom nincs és nem is tudok találni, egyszerűen annyira nem tetszenek az apakutyának a korábbi alomból azok a kölykei, akiknek nincs vágva a füle, hogy nem is szimpatikusak emiatt azok a kutyák. És szeretném, ha a sajátom szimpatikus lenne. (Magamat ismerve pedig lesz egy első és utolsó fülvágott kutyám, mert most még izgat ez a téma, de valószínűleg pár év + egy kutya, akinek vágott lett a füle, és nem fog érdekelni többet utána, hogy vágassam-e vagy se.)

- Ivartalanítás?

Szuka kutya esetében nem kérdés. (Egészségügyi és kényelmi szempontok miatt egyaránt.) Szamócát is a 3. tüzelése után ivartalaníttattam. Ma már az első után vinném is ivartalanításra.
Ahogy az előző kérdés, legalább ez is annyira megosztja az emberek véleményét. Az én álláspontom az, hogy kan kutyát nem feltétlenül kell ivartalanítani. Vannak helyzetek, amikben én is így döntenék: egészségügyi probléma, akkora "tesztoszteron bomba" a kutya, hogy az a gazda-kutya-környezetük mindennapjait már megkeseríti + az emiatt adódó állandó feszültség egészségügyi problémát okozhat később a kutyánál, stb. De alapvetően nem szeretnék idejutni, se olyan kutyát választani, aki olyan dominanciával bírjon, vagy én legyek kevés hozzá annyira, hogy egy nem természetes helyzetbe kényszerítsem azzal, hogy ha ő falkában élne, akkor az ivarérése környékén (1,5 éves kora körül) lecsatlakozna a falkáról és sajátot alapítana, de mivel nyilván tőlem nem tud lecsatlakozni kénytelen maradni + belekényszerülne abba a helyzetbe, hogy nem fog soha életében fedezni és emiatt egy állandó feszültségben kell élnie. Tehát ivaros kan tartását akkor gondolom egészséges és még viszonylag természetesebb dolognak, ha van elég távolság kutya-gazda között, illetve elég egyértelmű a kutya számára az, hogy a "falkában" neki nincs joga szaporodásra. Persze ez még mindig a papírforma, hogy nem a kutya a domináns egyed és akkor neki nem is kiváltsága a szaporodás és ő ezt tudja és elfogadja és minden rendben van. Mert azért akkor se felejtsük el, hogy a kutyának van egy ösztöne (fajfenntartás), aminek olyan szinten nem engedünk teret, hogy ez az ösztön - jó esetben, és feltéve, hogy nincsenek tenyésztési céljaink - soha nem jut ösztönkielégüléshez, és hiába vezetjük le a többi ösztönét, keringtetjük az energiákat, van a kutyának egy olyan szerve, amit nem engedünk használni, működtetni soha. És azért ez egy elég természetellenes dolog ahhoz, hogy betegséghez vezethet...
De rangsorolni kell. Ha kan kutyája van az embernek, akkor 3 lehetősége van szerintem ivartalanítás ügyileg: ivartalanítás még kölyökkorban, ivarérés előtt, vagy ivartalanítás ivarérés után, vagy nincs ivartalanítás.
Az első opciót semmiképpen sem választanám, azt én már nagyon természetellenes dolognak tartom, hogy nem hagyom kifejlődni a kutyát rendesen, se a személyiségét, se az ösztöneit és egész életére kölykös viselkedése marad, amivel gyakorlatilag mindent el is veszít, a saját jellemét, a fajtájának a jellemzőit, stb. A második már inkább egy elfogadható lehetőség számomra is, viszont ennél nagyon félnék attól, hogy kialakul pl. a kutyánál egy egészséges domináns viselkedés, majd egyszer csak mindenki szukának fogja nézni - ha nem produkálja és tartja meg a kanos jegyeket, de még lehet, hogy ennek ellenére is. Itt már elgondolkodtató, hogy mi frusztrálja jobban a kutyát; a tesztoszteron, vagy az, ha ő már egy domináns kan és most mindenki alászagol és azt hiszik, hogy egy jó illatú szuka? A harmadik verziónak is vannak hátrányai, véleményem szerint leginkább az esetlegesen állandó feszültségben létezés a már említett tesztoszteron miatt, illetve aztán az ebből a le nem vezetett feszültségből következő megbetegedések.
A fedezés engedéséről annyit, hogy belegondolni is rossz, mennyi gazdátlan eb lenne, ha mindenki hagyná fedezni a kutyáját, csakhogy a fajfenntartó ösztöne is kielégüljön a kutyájának, illetve kutya-gazda kapcsolat szempontból se biztos, hogy a kívánt hatást érnénk el ezzel, hiszen valamennyi kutyában még jobban megnő a tesztoszteron szint azzal, hogy ő élhetett azzal a kiváltsággal, hogy fedezett és ezzel egy időben még eggyel nagyobb számú "mellényt" is vesz föl magára. Ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy a mai világban azok a kutyák fedeznek és szaporodnak, akik erre érdemesek. (Nekem kifejezetten rossz belegondolni abba, hogy régen egy farkas falkában, ősi kutyafalkában ki volt az, aki érdemes volt arra, hogy tovább örökítse a génjeit és ehhez képest ma mi alapján mondjuk azt, hogy igen, ez a kutya hivatalosan is fedezhet. Sajnos köszönő viszonyban sincsenek egy falka vezetésére alkalmas kutya és a sok, megbundázott champion címet szerzett kutya tulajdonságai egymással. A még sajnálatosabb az, hogy ennek a nagyon negatív eredménye is megmutatkozik a mai kutyák állományán.)
Visszakanyarodok akkor: kölyökkorban semmiképp sem szeretném ivartalaníttatni, később mindenképp egyértelműnek kell lennie számára, hogy neki szaporodásra joga nincsen és utána is reménykedem benne, hogy egészségügyileg sem lesz indokolt soha a műtét, mert azt hiszem én leginkább attól félnék, hogy szukának nézik. Félreértés ne essék, nem úgy félek ettől, hogy "nincsenek golyói a kutyámnak, biztos szuka", vagy "ivartalanítva van, akkor én biztos puding vagyok", hanem azt nem szeretném, ha a kutyát frusztrálná a többi kutya reakciója azt tekintve, hogy ő nem ivaros.

- Jogos a kérdés ezután, akkor miért is szeretnék kant?

Szuka kutyám van. Naná, hogy hajt a kíváncsiság milyen lehet egy kan! Paradox része ennek az, hogy kutyasulin, sétánál figyelem a kan és szuka kutyákat, és azt látom, hogy Szamóca, a szuka kutyám szerencsére nem tipikus szukaként viselkedik. (Néha már annyira nem, hogy konkrétan tipikus kanos viselkedéseket produkál - szukára nyüszögés, kannak feszülés -, amit nem tudtam minek betudni, de aztán kutyasulin azt a választ kaptam többektől, hogy ivartalanított szukáknál ez előfordulhat, mivel szuka hormonok már nem termelődnek, viszont a mellékvese tesztoszteront nekik is termel.) Azért mondtam, hogy szerencsére, mert látva a nemek közti különbséget, én egy tipikus szuka kutyától valószínűleg rövid időn belül megőrülnék. Én megszoktam azt, hogy a kutyám a sétánál megy, rohan, felfedez, játszik, odaszalad, felmászik, bemászik, leugrik, és idegesítene, ha folyton a fenekemben lenne és csak jönne a nyomomban olyan kis cukin, kislányosan. Nem is véletlen, hogy Szamócát általában mindenki kannak nézi... :) Szóval, ha már volt akkora szerencsém, hogy nem volt eddig (így az az egyből egy) tipikus, szukás, aranyos-kislányos kutyám, akkor nem is szeretnék magamnak ilyet most se. A harmadik, talán legfurcsábban hangzó indokom a kan mellett az az, hogy nekem valahogy a különböző kutyafajták vagy "fiúk" vagy "lányok". (Jó, van néhány "semleges" is. :)) De el nem tudnám képzelni azt, hogy szuka pit bull-om legyen. Az olyan lenne, mint egy durván testépítő nő, ami nekem annyira nem jön be. Kutyasulin ugyanígy nehezemre esett megszokni, hogy egy golden lehet kan is. Hosszú, szőke hajú "férfiak"... Valahogy nekem ezeket nehéz összeegyeztetni. :D

- Miért pit bull-t? (És van-e különbség amstaff és pit bull között?)

Van különbség. Érdekes, mert rengetegen - kutyások közt is - egyáltalán nincsenek tisztában a különbségekkel, és hogy a kettő nem ugyanaz. Illetve megoszlik a vélemény erről is, hogy van-e különbség. Jellemzően a pitesek - szerintem abszolút érthetően - nagyon nem szeretik, ha egy kalap alá veszik a két fajtát. Az amstaffosok meg sokszor - akár, csak merő tudatlanságból is - lepitbullozzák a messze nem pit bull kutyáikat. Persze, olyan is van, aki azt vallja, hogy egy jó amstaff lehet ugyanannyira jó kutya, mint egy pit. Nyilván, a küllemvonalas német juhászkutyák közt is akad néha egy-egy olyan, amit lehetne munkára is használni, de szerintem akkor se ugyanaz a kettő.
De nézzük akkor, mi is a különbség: mivel az egész fajta körül sok a kérdőjel és tisztázatlanság, így nem meglepő, hogy lehetetlen két teljesen egyező eredet-leírást találni a fajtáról, de sok forrást végig olvasva és figyelembe véve az átfedéseket, leírom, amennyit én ezek alapján megtudtam.
Az egész a bulldogokkal kezdődött, akik közül az erősebb izomzatú, robosztusabb felépítésűeket a 19. század első felében, Angliában viadorkutyaként használták. Ez nem az a viadal volt, amire ma gondolunk, ha azt halljuk kutyaviadal, ugyanis itt még ökörrel vagy bikával vívtak küzdelmet a kutyák. Ez a "szórakozás" a fajta eredeti feladatából adódott, ugyanis mészárosok kutyái voltak ezek, így a kutyák munkája az állatok lefogása volt, amíg a gazdájuk levágta őket. Ebből lett aztán a Bull-Baiting-nek nevezett "sport", ami lényegében kutya vs. bika viadalt takart. Ám a Brit Parlament 1835-ben törvényen kívülinek ítélte meg a sportot, aminek az eredménye az lett, hogy bika helyett kutya-kutya elleni viadalokat szerveztek, amit inkább meg tudtak rendezni kevésbé feltűnő módon. Mivel itt megváltoztak a követelmények, és túl lassúnak és nehézkesnek bizonyultak a bulldogok, ezért a gyorsaság és temperamentum érdekében terrierekkel kezdték keresztezni a őket. A források itt többféle terrier fajtát is megemlítenek; a White English Terrier-t, a Black and Tan Terrier-t, illetve a Fox Terrier-t. Ezeket a bulldog és terrier keverékeket nevezték Bull-and-Terriernek, Half and Half-nak és Pit Dog-nak. (A pit, azt a 4x4-es gödröt, arénát, pitet jelenti, amiben a kutyákat viadaloztatják.) Később ezeket a keverékeket pároztatták tovább egymással, kizárólag már "csak" harcra.
Az 1870-es években ezeket a kutyákat az angol és ír bevándorlók magukkal vitték Amerikába, ahol Staffordshire Terrier-nek (nem összekeverendő a mai Staffordshire Bull Terrierekkel!) nevezték őket, mivel a legtöbb győztes kutya még mindig az angliai Staffordshire megyéből származott.
És ezután kezdődött a kettéválás.
Az egész abból indult, hogy Amerikában egyre népszerűbbé vált a fajta és volt egy tábor, aki továbbra is eredeti céljára használta (viadorkutyának), míg mások munkakutyaként kezdték alkalmazni (gyárok, raktárak őrzésére, farmokon "bébiszitterként", vadászok mellett, "terapeuta" társkutyaként). Itt, még mondhatni ugyanaz volt a fajta, csak létezett belőle egy viadorra használt és egy munkára használt változat. Ám, akik nem viadalra használták, szerették volna, ha hivatalosan is elismert fajtává válik az akkor Staffordshire Terrier-ként emlegetett kutya. De ezt az AKC (American Kennel Club) nem támogatta, mivel mélyen elítélte a kutyaviadalokat. Ettől függetlenül kialakult egy réteg, akik elkezdték viadal helyett munkára szelektálni őket, majd saját kennel klubot alakítva (UKC - United Kennel Club) el is nevezték; American Pit Bull Terrierként tartották őket nyilván. Eközben azok, akik megtartották a fajta eredetét és kizárólag viadaloztatott őseiket tenyésztették tovább és használták a kutyákat még mindig az eredeti célra, szintén Amerikai Pit Bull Terrierként (Yankee Terrier, American Fighting Dog, Sport Staff) hívták kutyáikat és mivel nem értettek azzal egyet, hogy olyan kutyák születnek, akiknek már csak nagyon távoli őseik vettek részt viadalokon, ezért ők is saját klubot hoztak létre, az ADBA-t (American DogBreeders Association), ahol a viadalra használt kutyáikat regisztrálták.
Az én vélemény az, hogy amíg a UKC-s és ADBA-s pit bull-okat is munkára (csak más jellegűre) használták, akár maradhatott is volna egy és ugyanaz a fajta, maximum annyi volt a különbség, hogy az ABDA-sek nem estek kétségbe, ha kicsit másabb kinézetű, de jó kutyákat hoztak létre, míg a UKC-sek már arra is ügyeltek, hogy bizonyos küllem szempontoknak is megfeleljenek. DE: még náluk is ugyanolyan fontos volt a jellem, temperamentum, hiszen munkára használt kutyákat tenyésztettek.
A probléma és a valós kettéválás az én meglátásomban akkor következett be, amikor az AKC mégis elismerte a fajtát és létrehozott egy standardot. Ekkora valószínűleg már megjelentek azok a kutyák a UKC-s "pit bull-ok" közül, akiket annyira nem is munkára használtak, hanem csak társkutyaként, kedvencként. És ahogy annyi más fajtával, ezzel is megtörtént az, hogy szép lassan elkopott az a szempont, hogy jó, munkára alkalmas kutyákat tenyésszenek, volt egy standard és az számított, hogy annak megfelel-e. Beáldozták a jellemet a küllemért. Persze - szerencsére - az AKC ezeket a kutyákat már nem APBT (American Pit Bull Terier) néven ismerte el, hanem Amerikai Staffordshire Terrier néven, hogy még véletlen se emlékeztessen az elnevezés se az egykori viadorkutya ősökre... na meg arra, hogy valaha ez a kutya nem küllemkutya volt. :(
És akkor hol maradt az igazi Amerikai Pit Bull Terrier? Szerencsére itt! :) Fenn maradtak ők is, csak még ma sem elismert fajta, amit én személy szerint nem is bánok. És asszem most itt a válasz arra is, hogy miért nem szeretem a show-kutyázást. Ezért. Lesz egy standard és lesznek emberek, akiknek már csak az fog számítani, hogy abba férjen bele és minél ideálisabb küllemmel rendelkezzen, a jellem, a tulajdonságok, az eredeti feladata a fajtának pedig elvész. És ezzel együtt a kutya is elveszik az adott fajtából. Az én mércém szerint kb. egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan fajta van, aki az maradt, aki volt eredetileg is. Azért nagyon szomorú dolog ez, mert messze nem az arra érdemes kutyákat tenyésztjük tovább. És egyre inkább nő a semmire nem jó, semmire nem alkalmas, nem használható, állandóan betegeskedő, fajtabetegségektől szenvedő, gyenge idegrendszerű kutyák száma. És persze, a kutyák egész állományának a minősége rohamosan zuhan ezzel!

Tehát, Amerikai Pit Bull Terrier-t szeretnék, mert olyan kutyát akarok, akinél nem a küllem számít, hanem a jellem és temperamentum az elsődleges szempont, akit nem akarnak bepasszírozni egy erősen korlátolt standardba fajtabetegségekért cserébe és nem esnek kétségbe, ha nem pont úgy néz ki, ahogy, de jó kutya. És olyan kutyát, akinek az eredeti munkájában volt harc és küzdés, de az ember mellett is dolgozott, és mindkettőhöz szükséges volt az idegrendszer stabilitása, kiegyensúlyozottság, együttműködés az emberrel, bátorság és karakán viselkedés. Olyat, amelyik őrző-védő-re alkalmas, de magasabban van nála a zsákmány, mint a védő, amelyik előbb fordul bármi ellen, mint ember ellen (ha egy egészséges egyedről beszélünk) és olyat - hogy egy kis küllem is legyen benne -, amelyik rövid szőrű kutyafajta. Legyen temperamentumos, pörgős, gyors, de tudjon megnyugodni is, ne legyen munkamániás és olyan fajtájú, amiből valamennyi népszerű kutyás sportban több tucatot talál az ember (pl. német juhászkutya, malinois, border collie).
APBT-n belül pedig a jellemről sok követelményt írni már nem tudok, hiszen a fent leírtak miatt azt hiszem egyértelmű, hogy aki az igazi, eredeti Amerikai Pit Bull Terrier ősökkel rendelkezik, az olyan kutya is lesz, amire elég annyit mondani, pit bull :) - és az már bőven elég jelentéssel bír, ha jól használják.
Külső tényleg nem érdekel, ha a kutya jó. De, ha nagyon muszáj: előnyben részesítem a red nose-okat, kisebb súllyal, szálkás izomzattal, hosszabb végtagokkal, szép/vágott fülekkel és jó nagy fejjel! :)

Annyit hozzáfűznék még az egészhez, hogy mindent összevetve, én sokkal egészségesebbnek is tartom egy ilyen fajta választását, amibe ugyan olyannyira belenyúlt az ember, hogy nem is teljesen a természetes ösztönökkel, tulajdonságokkal (gátolhatóság mértéke pl.) rendelkezik, de pont az emiatt létrejött "kőagyúságával" sokkal jobban helyt áll abban a világban, amibe behoztuk a kutyát. Inkább legyen egy olyan kutyám, akit eleve betegnek (túl "érzéketlennek") teremtettek meg, mint egy olyan, aki attól lesz beteg, hogy a számára egyáltalán nem természetes közegben tartom, amihez nem tud alkalmazkodni, így lépten-nyomon megreccsen (pl. egy agár, de bármilyen más, érzékenyebb, kevésbé stabil kutya is ilyen nekem, vagy egy kolerikus, mindenre reagáló, "hisztérikus" terelőkutya).

És igen, egyébként meg elfogult lettem már most a fajtával kapcsolatban. :)

- Miért Zoom lesz a neve?

Úgy kezdtem, hogy mindenképp Sz betűvel kezdődő nevet szeretnék adni neki is, Szamóca miatt. De nem sikerült valahogy olyat találni, ami igazán tetszett volna. Aztán ősi eredetű emberi keresztnevek közül válogattam, de akkor meg teljesen véletlenül azokat néztem ki, amik kivétel nélkül valami erőszakos, vagy negatív jelentéssel bírtak. Ilyet se szerettem volna.
Aztán nagyon megtetszett az apakutya (Kúnó) neve + az egyik, Kúnóval együtt élő argentin dog neve (Dúma), ezért én is valami 4 betűs, 2 mássalhangzós, 2 magánhangzós és hosszú Ú betűs nevet szerettem volna. De az összeset, amit kitaláltam olyan erőltetettnek éreztem. Úgyhogy úgy döntöttem, nem gondolkozom a neveken, majd úgy is kénytelen leszek elnevezni valaminek előbb-utóbb. Aztán egyik kutyaséta alatt csak úgy jött az, hogy Zoom. És megtetszett. :) Z betűs nevekben egyébként is gondolkodtam, ez is 4 betű (2 msh, 2 mgh), de kimondva mégis 3, azaz egy szótagosnak hangzik, ami egy kutya név esetében nem hátrány, hogy rövid. És van is benne hosszú Ú, de nincs is. És nem is adja magát egyértelműen a becézésre - amit nem szeretek, Szamócánál sem, ha becézik (maximum Szamó, de maradjon csak inkább Szamóca:)) -, de ha nagyon kell, azért lehet azt is.

És, hogy ki is az a Kúnó, miért ő lesz az apakutya és hogy ismertem meg őt, jön a következő bejegyzésben!

Szamóca nem lesz többet egyedüli kutya?!

2011-09-26T11:18:00.015+02:00

Nem lesz. Az utolsó heteit tölti "egyke" kutyaként, én meg az utolsó heteimet egykutyás gazdaként. :)

Már jó pár korábbi bejegyzésemben voltak konkrét és kevésbé konkrét célzásaim arra vonatkozóan, hogy lesz még egy kutyám! De akkor ugorjunk most vissza a legelejére, honnan is indult az egész, mert azért ez nagyon nem egy hirtelen döntés, vagy fellángolás eredménye lett/lesz.

Szerintem szinte az összes kutyásban felmerül egy idő után, hogy mi lenne, ha lenne még egy?! És akkor jön a sok pro és kontra... ez természetesen nálam is megvolt.

Leges-legelőször akkor merült föl bennem, hogy két kutyát szeretnék, amikor Szamóca 3 év körüli volt, én meg voltam 14 körül. Természetesen akkor ez csak egy gyerekes fellángolás volt és most el nem tudom mondani, mennyire örülök, hogy akkor nem lett még egy kutyám. (Mivel az akkori második, szintén golden lett volna, ha szüleim engedik és most a legkevésbé sem szeretném, ha lenne 2 retrieverem.)

Aztán letettem erről, olyannyira, hogy évekig kifejezetten nem akartam volna Szamóca mellé még egyet, mert elképzelhetetlennek tűnt, hogy én szeressek egy másik kutyát és hogy Szamóca szeresse azt, hogy van egy "riválisa".

Utána jött az a korszakom, hogy minden kóbor kutyát hazahoztam és meg akartam menteni, ami azt is jelentette egyben, hogy időnként mégiscsak 2 kutyám volt és Szamócának el kellett viselnie, hogy van itt egy másik is. Persze, nagyon utálta az egészet, én meg nem tudtam jól kezelni akkor még ezt a helyzetet, úgyhogy egy idő után Szamóca nem lett kompatibilis arra, hogy itt idegen kutyák legyenek.

Aztán elkezdtünk kutyasuliba járni, és akkor kezdett el megint erőteljesebben motoszkálni a fejemben a két kutya gondolata, de akkor már nem úgy, ahogy 13-14 évesen, hogy kell egy golden, ide, most azonnal. Hanem már tisztában voltam azzal, hogy Szamócával még van mit dolgoznunk (a kapcsolatunkat tekintve, és tanításban, életmód változtatásban is), és hogy egy új kutyával kapcsolatban azért tervezni kell! Például, nem biztos, hogy egész életemben golden retriever-ek lesznek a nekem megfelelő kutyák... így leginkább a második kutya tervezgetése itt még csak abban merült ki, hogy figyelgettem sulin és mindenhol máshol is a különböző fajtákat. És most utólag visszagondolva, egészen hajmeresztő típusokat néztem ki magamnak akkor.
DE: szerencsére megtaláltuk egymást az utcán Zebbel (bordeuax-i dog/bull-típusú keverék 1,5 év körüli kan kutya), aki utolsó ideiglenesként élt nálunk pár hónapig - és elsőként, akit nemhogy nem utált, de szeretett is Szamóca!
Miután gazdához került innen, és újra egyedül maradt Szamóca, már nem volt kérdés, milyen lesz a következő kutyám: valamilyen bull-típusú fajta. (A bordeaux-i dog kevésbé dominált Zebben és annyira nagytestű, olyan temperamentumú kutyát nem is szeretnék, mint a bordeaux-iak.)

Ez volt 2010. februárjában. Onnantól kezdve figyeltem mindent, ami bull-típusú.

Mivel leginkább Zeb egy amstaff (amerikai staffordshire terrier) keverékre hasonlított, így ez a fajta került a fókuszba. Pár hónap alatt már képben voltam a legtöbb amstaff kennellel kapcsolatban, és meg voltam győződve róla, hogy nekem ilyen kutyám lesz. Persze, elkezdtem magamat beleásni a fajta eredetébe is és végre megvilágosodtam, hogy mi a különbség amerikai pit bull terrier és amerikai staffordshire terrier között (erről bővebben a következő posztban).
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már biztos, hogy nem szeretnék amstaffot, csak a pit bull! A fajta eldőlt, és innen kezdődött minden! :)

A részletek, miértek jönnek a következő bejegyzésben, addig is a most legtöbbet hallott kérdésekre a válaszok:
- fajta: amerikai pit bull terrier.
- kan vagy szuka: kan.
- mi lesz a neve: Zoom.
- fogom ivartalanítani: nem tervezem.
- le lesz vágva a füle: valószínűleg.
- mikor hozom haza: remélem, hogy 2 hónapon belül biztosan.
- fő irány: őrző-védő.
- Szamóca mit fog szólni hozzá: Szamóca legjobban a bull-típusú kanokkal szeret játszani - remélem, hozzá is hasonlót fog szólni.

Zuvan panzióban

2011-09-23T00:31:00.010+02:00

Zuvan, a majdnem 1,5 éves rhodesian ridgeback kan volt nálunk pár napig! :)

Őrző-védő Népszigeten 22.

2011-09-20T10:53:00.005+02:00

22. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: puha kar + segédbot

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, megjelent a puha kar. Már egyből volt olyan fogás is, hogy nemcsak tartotta Balázs a kart, hanem fel is vette a kezére. Eddig ez mindig több lépésből (foglalkozás) történt meg, kicsit aggódtam is emiatt, hogy rosszul fog elsülni, de egész jól sikerült. Annyira szupereket nem fogott, mint amilyeneket már labdára igen, de ez a csere miatt még belefért mondjuk + az elején úgy kezdtük, hogy engedelmes és abból kellett volna küldenem fürkészni, csak volt egy olyan pillanat, hogy pont akkor figyelt csak rám Szamóca, amikor Balázs megütögette a fürkészőt, ezért csak annyi volt meg neki, hogy Balázs elfutott valahova, de fogalma nem volt róla, hogy hova. Ebből lett az, hogy küldtem (fürkészőtől elfele mentünk, ezért "hátraarcos küldés" volt), de a fürkésző mellett, a kerítésnél állt egy csomó segéd, Szamóca pedig közéjük futott be és ott kezdte el felugatni az egyiket. Ettől én kicsit szétestem már egyből az elején, mert nem tudtam, hogy most nekem kéne lehívnom, vagy Balázsnak kell erre reagálnia... Végül Balázsnak kellett kijönnie a fürkészőből, és simán adnia egy fogást neki.
Utána még volt az eddig megszokott 1-2 fogás, kis terheléssekkel, de most már ugye karra fogatva. A végén pedig háromszögelésből futottunk le.

(Háromszögelés: "ŐV feladat, aminek lényege, hogy mind a segéd, mind a kutya ugyanazt a zsákmányt vadássza. (Nevét a kutya-segéd-zsákmány - általában tompaszögű - háromszögről kapta.) A jó végrehajtás során a segéd csak a szeme sarkából figyeli a kutyát, így valós védőterhelés nincs, vagy csak annyi, amennyi a korábban már megszerzett zsákmány újra-megszerzésére/birtoklására irányul, lényege, hogy a közös vadászat mintegy ösztönprésként hat a kutyára, mivel egy gátat és konfliktust helyez el a megszerzésben. Jutalom: segéd ránézésre/ugatásra elfut, kutya odaszalad és megszerzi a zsákmányt.")

Harry panziózik

2011-09-19T00:09:00.001+02:00

Harry, az 1 év körüli golden retriever kan volt nálunk félpanzióban:

Őrző-védő Őrmezőn 21. és az első igazi kutyaharapás

2011-09-18T10:35:00.008+02:00

21. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda + segédbot

Szamóca ma kilyukasztotta és megtépte az IKEA labdáját, vagyis folyamatában egyre szarabb állapotban van A Zsákmány, úgyhogy Balázs úgy döntött itt az idő, hogy következő alkalommal váltsunk. Annyiszor volt már nagy visszaesés a cucc-cserétől, hogy nekem már komoly frusztrációm van ezzel kapcsolatban... :D, de majd igyekszem nem átragasztani a kutyára is. Annyiból jobb most a helyzet, hogy mivel már háromszor jutottunk el az eddigi 3 segéddel nagyon gyorsan (pár alkalomból) kemény karig, most már nem cél, hogy minél gyorsabban fogjon kemény kart Szamóca, hanem fogjon bármit (pl. egy IKEA-s plüsslabdát :)), de azt "szívből" akarja elkapni. Szóval zsákmány lecserélésére kíváncsi leszek.

Ami aranyos volt ma és örültem, hogy azért az én kutyám volt ez: fürkésző sátor híján Balázs a ferde palánk mögé állt be úgy, hogy az átlag kutyák megkerülték és felugattak, a kevésbé "eszesek" fejjel nekimentek a palánk tartóláncának, aztán csak rájöttek, merre tovább, de Szamócában nem csalódtam, ő megoldotta Szamócásan. Egy ugrással a palánk tetején volt és onnan ugatott bele pár centiről Balázs arcába. :)) Hát, örült neki, hogy nem szökésnek értelmezte Szamóca + egyébként se ott tart, hogy azt fogjon, ami elsőnek az útjába kerül... :D

És akkor más: csakhogy a blogon is maradjon nyoma - bár a kezemen úgyis fog -, túlestem az első, igazi, csonthártyáig lyukasztós kutyaharapásomon. Éljen! :) Egyébként komolyan vártam már ezt, elvileg onnantól "igazi kutyás" valaki, hogy ezt megtapasztalta, "találkozott az ösztönnel". Hát, most sikerült.
Részletezni nem akarom a történteket, tanfolyami eset volt, én ugyan csoportvezetőként voltam jelen (aki nem ösztönkezel, hanem a gazdákkal foglalkozik), de már ott tartott a büntetés, hogy rendhagyóan alakultak a dolgok, így kénytelen voltam én is belenyúlni. Mivel az egész esemény elég rendhagyó volt, így nem is számított erre senki, én sem, hogy ez fog történni - azért annyira nem akartam ezt a harapást, hogy szándékosan provokáljam ki -, egyszerűen pont akkor kapcsolt be a kutya védőösztöne előjelek nélkül, amikor én nyúltam felé és szerettem volna elkerülni, hogy a gazdája helyett, a csoport többi tagjához csatlakozzon.
Skót juhászkutya, tenyér, kézfej, 2db lyuk, sürgősségi, tetanusz. Túlélhető, de azért annyira nem vicces, de legalább már ez is kipipálva. :)

Őrző-védő Népszigeten 20.

2011-09-17T10:52:00.001+02:00

20. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda + segédbot (na, ez az igazi alternatív ŐV :))

Az történt, amire számítottam. A bot jelenlététől és a minimális terheléstől, amit azzal kapott még ment előre ugyanúgy, fogott is és fogásban is maradt, miután sátorba befutott, terhelés, fogás, botos terhelés és ezután vihette csak el a cuccot, DE hunyorog. Szarul néz ki persze, de kevésbé zavar, mintha nem hunyorogva nem fogna, vagy bénán dolgozna a bot látványa miatt.
Ami új dolog és nagyon tetszik, hogy amikor futunk egy kört a "zsákmánnyal" a pályán, de még nem le a pályáról, akkor odahozza a cuccot és kicsit én is megjátszatom, csak 1-2 húzás, de tök jó hatása van! Azt hittem, hogy ez nem fog bejönni Szamócánál, mert csak fölösleges energiakivétel, de szerintem amióta van ilyen, jobb a pályán körbefutása. Talán az lehet az oka, hogy tényleg hiányzott eddig az a rész a munkánkból, amit T.Balázs (népszigeti segéd) mondott még nyáron, hogy nincs meg a közös örülés a zsákmánynak. Mondjuk, most sem annyira az örülés van meg, de már van miért gyorsabban utánam hoznia, mert még ott is huzakodhat egyet.
És remélem ebből nem lesz az, hogy megunja, vagy nem akarja odahozni, mert huzakodunk és elveszem.

Majd úgy is kiderül, egyelőre működik...

Őrző-védő Népszigeten 19.

2011-09-13T10:52:00.002+02:00

19. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda

Azt hiszem eljött az első hullámvölgy. Eddig gyanúsan csak fölfele volt, úgyhogy már érett ez, és teljesen normális is. De igazából annyira nem is biztos, hogy "völgy" ez, csak egyszerűen megtorpantunk. És egy rossz ŐV még nem jelenti azt, hogy rossz az egész irány, ami tervbe van véve.
A segéd fáradt volt, én leginkább csak testben voltam ott a pályán, fejben nem igazán... Szamóca pedig mutatott erre egy tükröt nekünk, hogy ez, ma ilyen volt. :(
Fontos, hogy most merre tovább, mert korábbi segédekkel is mindig megvolt ez a megtorpanás és akkor kezdődött a variálás, varázslás, szinte minden alkalommal kipróbáltunk valami tök mást, hátha. És egyre rosszabb lett.
Úgyhogy érdemes meggondolni, hogy kell-e azonnal új terv, vagy folytassuk tovább és meglátjuk, mi lesz a következő alkalmakkor. (Utána még mindig lehet változtatni.)
Az mindenesetre igaz, hogy Balázs is, én is ma éreztük azt Szamócán, hogy ez már sztereotip, játék, kamu, nem igazi.
Szóval tényleg-tényleg el kell kezdeni belepakolni a konfliktusokat, amit ő is annak él meg, nem csak papíron számítanak azok annak.

Következő alkalommal előkerül már a bot. Amivel már találkozott Szamóca... egészen közelről is. Egyszer akkor kapott azzal, amikor felugatást tanult és mindig ráugrott a segédre (akkor Levi volt), de akkor kevés volt a bot, végül egy "csöpp" lábkorrekcióval sikerült megoldani, hogy a segédhez fél méternél közelebb ne menjen. Sz@rul nézett ki, hogy felrúgták a kutyám, de az érdekes az volt, hogy egyáltalán nem rázta ez meg, csak megértette, hogy oké, akkor nem kell ráugrani, de ugyanolyan lendülettel ment felugatni utána is.
Utána pedig (V.Balázs volt a segéd) akkor kellett a bot, amikor kamu volt a védős ugatása mellőlem és ha kap egy kicsit az arcára bottal, akkor hátha. Na, ez már inkább sok volt neki. Ugatni ugatott utána is, de nem lett tőle keményebb, viszont hunyorgott közben, vagy inkább be is csukta a szemét...
Szóval kíváncsi leszek, most mit szól majd a bothoz!

Őrző-védő Őrmezőn 18.

2011-09-11T10:51:00.002+02:00

18. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda

Hasonló volt a mai, a tegnapihoz. Balázs inkább arra koncentrált, hogy "jelenjen meg az ösztön", nem arra, hogy milyet fog. (Bár, szerintem a kettő egy idő után együtt kell, hogy járjon, ha megjelenik az ösztön, nem lehet pudingolós a fogása sem.)
Egyre jobban piszkálgatja már Szamócát a fogásoknál, lassan el kell kezdeni beletenni a védőt, hogy tovább tudjunk lépni a zsákmánnyal is, hiszen a védő és zsákmány fokozatosan kell, hogy egymásra épüljön, ha az egyikből semmit nem lépünk előre, akkor idővel a másikkal is el fogunk akadni.
Tetszik, ahogy Balázs kezdi beletenni a védőt, mert nagyon "érzi a kutyát", tudja, hogy mi sok, mi kevés. És, hogy, ha túl sokat terhel, akkor ugyan nem fogja egyből megreccsenteni Szamócát, mivel szerencsére (már amikor ez szerencsére!:D) nagyon könnyen és gyorsan oldja magát, de azt fogja mondani, hogy "akkor játsszál mással, nekem ez nem jön be". Ha meg kevés a terhelés, akkor érezni fogja, hogy ez kamu és nem veszi komolyan. Már pedig Szamóca ott teszi oda magát igazán, ami nem kamu, ami igazi és éles.
Nincs egyszerű dolga Balázsnak, mert van egy érzékenység a kutyában, ami abban nyilvánul meg, hogy nagyon hamar el lehet venni a kedvét mindentől, viszont szeret küzdeni, "harcolni", amihez pedig az kell, hogy ne pundingolás, játszás legyen csak a pályán, mert a kamu, megrendezett dolgokat szintén nagyon hamar levágja és akkor meg emiatt megy el a kedve.

Őrző-védő Őrmezőn 17.

2011-09-10T10:39:00.003+02:00

17. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda

Megint engedelmesben mentünk fel, ami változatlanul működik (gátlás, ami növeli a motivációját aztán). Ami új volt, hogy most már hosszabbakat huzakodott, játszott vele Balázs és bele-bele nyúlt közben, de ez nem zökkentette ki Szamócát egyáltalán. A lefutás változatlanul abból van, hogy a kirúgott labdáért Szamóca és Balázs versenyt futnak, Szamóca nyer és abból megyünk le. A lemenetelnél még én vagyok a béna, mert mindig hátranézek, hogy jön-e, nem indulok el elég hamar, stb.

Ennek ellenére szerencsére Szamóca kedve és motivációja az ŐV-vel kapcsolatban folyamatosan növekszik, és ahogy a blogon is látszik, az enyém is. :) Bár, sikerült kiválasztani azt az ágazatot, amiben talán a legkevésbé lehet Szamóca tehetséges fajtájából és korából adódóan, most mégis azt mondanám, hogy mindketten az ŐV-t kedveljük a legjobban. (Mondjuk eddig is, de most még annál is jobban! :D)
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy innentől fogva csak és kizárólag ŐV-s bejegyzések lesznek a blogon:), sőt azt gondoltam, hogy most már abbahagyom ezt, hogy minden egyes alkalomról írjak, mert eredetileg csak addig terveztem, amíg Népszigeten, ottani segéddel dolgozunk.
De most van egy olyan folyamatos és pozitív fejlődés, amiről mégis érdemes írni + van egy olyan jó segédünk, hogy nem csak hiteles Szamóca számára és képes fenn tartani az érdeklődését, hanem még ŐV naplót is kapunk, úgyhogy így nekem is könnyebb itt leírni, mikor, mi történt.
Ja, és végre nem az van, hogy leírom, én hogy láttam, aztán lehet, hogy segédszemmel nem is az történt, hanem teljesen más.

...szóval, lesz még egy pár ŐV-s bejegyzés! :)

Őrző-védő Népszigeten 16.

2011-09-06T16:03:00.000+02:00

16. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: plüsslabda

Népszigeten voltunk, viszont egy olyan pályán, amin eddig nem, kőlépcsővel a bejáratában, így én már előre vizualizáltam - kissé negatívan -, hogy hogy fogok én ott pofára esni, ha ki kell majd futni, és hogy fogja Szamóca is elköpni a cuccot. De egyik sem így történt!

A koncepció hasonló volt a múltkorihoz, annyi különbséggel, hogy Balázs mondta, hogy 3-4 lépés engedelmessel (sima lábnál követés) kezdjünk, ő csak akkor jön majd fel a pályára, ha mi már ott vagyunk és elkezdtük, megállok, erre Szamóca is automatikusan leül, és ebből küldjem. Aha... Ahogy meglátta Szamóca a labdát + Balázst, "megérkezett belé az ösztön" :D, és ott már egyből nem volt lábnál követés. Nyilván tiltottam és nem engedtem, hogy kiugorjon, de bizony utána sem tudtunk egy normális 3-4 lépést menni úgy, hogy rám nézett volna, szoros lett volna, stb. Csak annyi volt, hogy nem ugrott ki, de minden porcikája megfeszült, hogy mikor mehet már. Igazából erre vártam már nagyon régóta, úgyhogy kivételesen örültem neki, hogy nem az történt, aminek kellett volna (szabályos lábnál követés)! :)
Utána pedig úgy futott rá a labdára, ami Balázsnál volt, hogy ez a tempó és motiváció már közelítette azt, mint, amikor macska után fut(na).
Utána megint nyakörvnél felemeléssel eresztett, labdát kirúgtam, ebből verseny a labdáért és megint Szamóca nyert! :)
(Utána pedig se ő nem köpte ki a lépcsőn a labdát, se én nem estem el! :))

Kíváncsi vagyok, ebből hogyan tovább, mi lesz az újabb koncepció.

Őrző-védő Őrmezőn 15.

2011-09-04T09:48:00.000+02:00

15. alkalom
segéd: D. Balázs
felszerelés: plüsslabda

Első ŐV D.Balázzsal hazai pályán, Őrmezőn. Szuper volt! :) A koncepció az volt, hogy teljes laziban, póráz nélkül vidáman fölmegyünk a pályára, Szamócát küldöm, fogás, futunk egy kört, behozza hozzám a megszerzett labdát. Majd eresztetek, de nem vezényszóval és nem is úgy, hogy belenyugtatom és megvárom, amíg kiköpi, hanem nyakörvnél fogva felemelem őt és emiatt fogja ereszteni.
Eddig nem tudtam, hogy így is lehet. De, ha tudtam volna, se gondoltam volna azt, hogy ez nekünk jó, csak a segéd ezt mondta, akkor gazda ezt csinálja! :) És tök jó volt, sokkal jobban akarta a labdát utána, amit én egyből kirúgtam - közben fogtam a nyakörvét -, mintha eleresztettem volna vele vezényszóra (amivel talán ki is szedem abból az ösztönállapotból, amiben épp van). A labdát úgy kellett kirúgnom, hogy ha Szamóca+én és Balázs egy háromszög két sarka, akkor a labda legyen a harmadik. Itt Balázs részéről lopakodós, Szamócáéról "őrjöngős" küzdelem indult a labdáért, majd amikor Balázs félúton volt, akkor engedtem Szamócát, de ilyenkor már Balázs sem lopakodott, hanem komolyan úgy indult a labdára, hogy ő akarja megszerezni. Két opció volt, ha Balázs nyer, akkor Szamóca kap egy fogást és abból futunk le, ha Szamóca nyer, akkor egyből futunk le.
Szamóca nyert és nagyon boldog kutya volt, nagyon boldog gazdával együtt! :)

Itt egyelőre a cél az, hogy miután megszerezte a zsákmányt (tehát az már az övé volt), azt ereszti a felemelés miatt, én kirúgom, majd vissza akarja szerezni, tehát a lehető legmotiváltabb legyen a labda megszerzésére, meg egyáltalán akarjon menni. És egy kis konfliktushelyzet is van benne már, hogy Balázs is meg akarja szerezni a labdát, de ettől neki még nem szabad feladnia a küzdelmet, vagy lefordulnia róla - csak miután megszerezte a labdát futhat le az én hívásomra a pályáról.

Őrző-védő Népszigeten 14.

2011-09-03T18:38:00.004+02:00

14. alkalom
segéd: D.Balázs
felszerelés: hurka

Lúzer gazdi volt voltam, otthon felejtettem a felszerelésünket, a plüsslabdát. :( Ezért jobb híján ŐV hurkával dolgoztunk, jobb lett volna a labda, az biztos, de ezzel is működött azért + reggelente mindig gyengébb szokott lenni Szamóca teljesítménye, érdeklődése az ŐV-nél, ez kicsit most is érezhető volt, de még így is a "tökéletesen fenn maradt a figyelme" kategória volt az, amit Balázs elért vele a pályán!

Őrző-védő Népszigeten 13.

2011-08-30T23:10:00.007+02:00

13. alkalom
segéd: D.Balázs (továbbiakban Balázs)
felszerelés: IKEA-s plüss focilabda

Azt gondoltam, ez lesz az utolsó alkalom, hogy Népszigeten ŐV-zünk, mivel vége a nyárnak, kezdődik a kutyasuli, ezért vissza áll a "rend". De mégsem így fog alakulni, ahogy képzeltem, mivel a nyár igen, de a segédképzés még nem ért véget, és decemberig nem is fog!
Ezért szeptembertől kedden és szombaton Népszigeten lesz ŐV, vasárnap pedig Őrmezőn.
A "segédtanoncoknak" kellett választani saját kutyákat, akikkel innentől kezdve csak ők foglalkoznak majd. Nekünk meg lassan-lassan dönteni, hogy ki foglalkozzon tovább Szamócával, mert ugyan Tomi nagyon jó volt, de ő Népszigeten segédel, mi meg Őrmezőn fogunk sulizni.
Őrmezőn 4 segéd van (lesz most szeptembertől). Levivel kezdtük, aki már nincsen, utána jött V.Balázs, akihez jártunk alapfokra, középfokra is. Vele nagyon sok mindent kipróbáltunk ŐV-n, volt, ami sok volt Szamócának, így évvége fele már többször átvette a Viktor (másik segéd), hogy hátha hozzá nem kötődnek olyan terhelések, ami miatt a Balázzsal való munkában kicsit több konfliktus volt Szamócának, mint kellett volna. Ezért esélyes volt, hogy szeptembertől Viktor fogja átvenni, DE közben lett +2 segédjelölt, D.Balázs és Bence, akik a nyarat végig "segédképződték" Népszigeten, ahova mi is kijártunk Tomihoz ŐV-zni Szamócával.
Így ők ketten azok, akik végig követték azt is, hogy Szamócával most mi történt ŐV-ügyileg a nyáron, ami azért nem hátrány, hogy az, aki majd átveszi látta is, hogy Tomi miket csinált vele.
Ezen felül D.Balázzsal együtt is edzünk mostanában, így ő találkozik is pluszban Szamócával + jobban meg is ismeri őt, hogy milyen az edzések alatt is. Szerintem fontos az is - vagy legalábbis nem hátrány a Tükör ŐV-ben, hogy a segéd minél pontosabban ismerje a kutya jellemét, igényeit. Ehhez meg a 4 fiú közül D.Balázs áll a legközelebb! :) Ja, és ő meg is kért, hogy szeretné Szamócát ő csinálni, ami meg nekem szintén fontos, hogy ne én erőszakoljam rá a kutyámat - akivel inkább kihívás dolgozni, mint könnyű - valakire, mert akkor nem biztos, hogy ő is annyira motivált lesz, mint pl. én, aki a gazdája vagyok.
De Balázs nagyon motivált, szerintem nagyon ügyes is, elég jól ismeri Szamócát is, szeretne is vele foglalkozni, Tomi is azt mondta, hogy nézzük meg így, úgyhogy mostantól D.Balázs a segédünk. :)

Már ő is csinálta meg Szamóca ŐV-jét most Népszigeten.
Előtte is sokat beszéltünk erről, hogy ő hogy látja Szamócát, ő hogy csinálná, stb. Elméletben, amikről beszéltünk az hibátlan volt, kíváncsi voltam a gyakorlatra is, de nem aggódtam, hogy ne lenne jó. És nem is csalódtam, sőt! :)
Nem voltunk fent se többet, se kevesebbet a pályán, mint eddig, viszont szerintem pörgősebb volt az egész + valahogy talán eddig Balázs vette fel a legjobban Szamóca "ritmusát", ennek köszönhetően 1 pillanatra nem volt olyan, hogy Szamócát ne érdekelte volna, ami a pályán történik és utána is nagyon büszke és boldog kutya volt ő, aminek azért örülök, mert sokáig nem érzékeltem rajta az ŐV-nek ezt a jótékony hatását, de a Tomis ŐV-k már kezdték ezt meghozni, és most Balázzsal is sikerült ezt tartani!
Balázs is elégedett volt, sőt Tomi is azt mondta, hogy hibátlan volt, ő se csinálta volna jobban és csak így tovább! :)

Kíváncsian várom a folytatást...

A heti 2 ŐV az biztos lesz (kedd Népsziget, vasárnap Őrmező), a szombat még képlékeny, hogy akkor mi lesz velünk.

Évnyitó a kutyasulin

2011-08-28T17:20:00.000+02:00

Jövőhét szombaton indul a "tanév", ezért ma megnyitottuk az évet, illetve kicsit előkészültünk a tanfolyamindításokra egy kis iskola rendberakással, oktatói megbeszéléssel.

Azaz, én megint 7.30-tól 20.30-ig kint voltam a kutyaiskolán, tehát mondhatjuk, hogy indul a szezon, mert 13 órát ott lenni, az már ennek a biztos jele! :D

Reggel pótvizsgára készülő gazdinak tartottam foglalkozást, majd következett a rendberakásos rész gazolással, kerítésjavítással.

(pályaállítás az ovisoknak)

Utána megérkeztek az ovisok, tehát mentem ovizni - valószínűleg oktatói oldalról idén utoljára, mert szeptembertől "csak" tanfolyamon + klubon leszek, mint oktató, ovizni meg már csak saját kutyával tervezem... :) (És nem, nem Szamócát fogom oviba járatni.)
Ovi után egy kevésbé fárasztó program következett, minden oktatóról és kutyájáról készítettek egyéni képeket, ami majd egyszer valamilyen formában fel fog kerülni a suli honlapjára. :)

(összerendeződünk a képhez)

Közben már készült a marhagulyás a bográcsban, amit utána közösen megettünk ebédre.
Aztán egy előadás következett, amit Belényi Bea etológus, farkas-kiképző tartott nekünk. Leginkább videókat mutatott farkasokról ÉS kutyákról, és ahhoz hallgattuk a magyarázatokat, kiegészítéseket. Érdekes volt, amit arról mondott, hogy a farkasoknál nem a dominancia-alapú nevelésre építenek - amire mi a kutyáknál, hanem inkább elkerülik a nem kívánatos helyzeteket, amik történhetnek és egyébként meg az együttműködésre alapoznak náluk. Nekem ettől kicsit olyan érzésem volt, hogy egy folyamatos bizonytalanságban lehet együtt élni így egy állattal, hiszen nem lehet tudni, hogy mikor jön el mégis egy olyan pont, amikor éppen, ott azt nem lehet megoldani kifordulással, elkerüléssel, csak dominanciával - ami a farkas esetében (már ha felnőtt állatról beszélünk) farkas győzelmet jelent, mert valószínűleg egy farkast, aki megpróbál egy ilyen helyzetben ledominálni, ott nyílt agresszióra is sor fog kerülni. Ami egészen biztosan nem az embernek kedvez...
Kutya esetében kicsit más tészta, tudom, hogy vannak olyan emberek - szakemberek is, akik nem a dominancia alapú nevelésre esküsznek, hanem inkább arra, hogy tanításból, együttműködésből oldjunk meg mindent a kutyánál. Lehetne szimpatikus ez az irány is, de ha azt az egyszerű tényt én alap igazságként fogadom el, hogy "a falkából kivehető a kutya, de a kutyából nem lehet kivenni a falkát", azaz a kutyának vezetőre van szüksége, mert a 21. században már nem abban a falkában él (nem az ő természetes közegében, neki természetes elvárásokkal), amelyikben ő vezetőként helyt tudna állni. (Arról nem is beszélve, hogy olyan kutyánk is lehet, aki egy természetes falkában sem tudna jó vezető lenni.) Már a falkában a vezető az nem haver, nem játszótárs, aki együttműködik és erőszak nélkül tanít dolgokat, hanem ő dominál, dominanciát gyakorolva védi meg és tartja fönn a pozícióját. Akkor az én elveim és elgondolásom szerint napjainkban a kutyának igenis dominancia alapú nevelésre van szüksége. Arról nem is beszélve, hogy azt gondolom, egy együttműködésre alapozott kapcsolat esetében a kutyánál is fenn áll az a bizonytalanság, hogy mikor nem fog együttműködni és mikor fog nyílt agresszióval reagálni egy felé irányuló dominálásra? - ez pedig már a társadalom veszélyeztetése (megfelelő óvintézkedések nélkül - amik meg vagy a kutya, vagy az én életemet keserítik meg, ha vannak) , és egy ilyen "bizonytalanul működtethető" kutya pedig teher a környezetének is.

Az előadás után szünet következett...

(pihenünk aktívan :))

Majd az oktatói megbeszélés, ami hosszú volt és fárasztó.

Várom már a jövőhetet, hogy induljon a kutyasuli újra és jöjjön a sok-sok újabb kutya! :)

Kutyakommunikációs és terápiás szeminárium

2011-08-27T23:32:00.007+02:00

Nem voltam biztos benne, hogy érdemes elmenni most újra, ugyanabban a témában egy szemináriumra, amin már voltam előző hónapban a Kikvezen - amit meg már korábban elvégeztem, csak az idén újonnan bekerült előadásokra elmentem, ez is ilyen volt.
Végül is úgy döntöttem, azért megyek, és egyáltalán nem bántam meg! Azt, amit az ösztönkezelési szemináriumról nagyon hiányoltam idén - hogy nem voltak terápiázott kutyák, akiknek a viselkedését kommentálta volna nekünk valaki - azzal kapcsolatban most bőven kárpótolt ez a szeminárium. Összesen egy kétórás elméleti blokk volt csak, utána már következtek a kutyák - persze itt is folyamatosan elméleti anyagot hallottunk, de azt közben élőben láthattuk, így nem is nevezném annyira szárazon elméletnek, mert teljesen más, ha szemléltetve is van! De egyébként a tisztán elméleti rész is jobban tetszett nekem, mint az az előadás, ami a Kikvezen volt, valahogy ezt rendszerezettebbnek, a nem teljesen terápiás beállítottságú ember számára is jól hasznosíthatónak éreztem! A kutyákat nézni és hallgatni, amit látunk, az meg fantasztikus volt. Persze az agresszió problémás kutyák most is sokkal jobban "lenyűgöztek" és nagyobb érdeklődést keltettek bennem, mint a nagyon érzékenyek, félősek. De ettől nem gondolnám, hogy könnyebb az a kutya, amihez hozzá kell tenni, mint amiből el kell venni... sőt! Az egyetlen, ami negatív kritika a szemináriummal kapcsolatban, hogy voltak olyan részei, amikor nekünk kellett táblázatba foglalva leírni a kutya viselkedését, gazda típusát, stb. és ezt aztán az előadók csoportszinten, vagy egyénileg bekiabálás alapján visszakérdezték. Ezt annyira nem éreztem hasznosnak és érdekesnek sem, és kicsit olyan "iskolás" volt ez a kikérdezősdi... De ez apró része volt az egésznek.
Most ezzel a szemináriummal kapcsolatban érzem és mondom azt, hogy jövőre mindenképp ismétlek, mert megéri, annyira jó volt és tetszett! :)

Leica vizsla panzióban

2011-08-25T18:35:00.030+02:00

Az alapfokú csoportomból az egyik kutya panzióba jött hozzám 1 hétre. Leica, az 1 éves magyar vizsla szuka.
Mivel ez változatlanul Szamóca blogja, így nem szeretnék regényeket írni róla - pedig lehetne :), csak megpróbálom röviden, aztán képekben összefoglalni.

Leica rengeteget változott az alapfokú vizsga óta, de az 1 hét alatt is. Természetesen pozitív irányba, amit nagyon jó volt látni! :) Szamóca is jobban fogadta a plusz 1 kutyát (ráadásul másik szukát!), mint amire számítottam (nem fordult be, sőt!) és nekem is sokkal jobban működött, mint amit hittem, hogy egy "idegen" kutya működhet ennyi idő alatt. És Katica (macskám) is egészen visszafogta magát... :D
Leica hamar beilleszkedett az én szabályaim alkotta környezetbe, ezt volt a legérdekesebb látnom, hogy napról-napra mennyit tisztult a kettőnk közti kommunikáció, egyre inkább tudta hova tenni a különböző "üzemmódokat" (vezényszó-dicséret-büntetés), így elég hamar lekerülhetett a póráz is róla, szinte már bárhol! Ami jó érzés volt, hogy nemcsak - egy elvileg néhány évtizeden belül már "sötét korszakbeli eszköz"-nek emlegetett - "lúzerfegyver" segítségével tudtam vele együtt élni, hanem teljesen szabadon, természetesen!
Voltunk kint Őrmezőn is sokat, Népszigeten is, segédképzésen is, ŐV-n is (ő nem ŐV-zett:)), klubvezetős megbeszélésen is, erdőben sétálni, forgalmasabb úton sétálni, Kamaraerdőben, nagy kutya társaságban... (és itt megjegyzem még, hogy se alapfokon nem játszott igazán senkivel, gazdik szerint máshol se, amíg nálam volt, meg elkezdett játszani más kutyákkal!).
És nem utolsó sorban az is jól jött, hogy kipróbálhattam mennyire működnek az elképzeléseim, hogy két kutyával, hogy éri meg foglalkozni, hiszen nemsokára már élesben, a saját KÉT kutyámmal kell jól csinálnom! (Igen, egyre több a célozgatás, lassan már tényleg írok konkrétan is erről a két kutya témáról. :))

De most nem is szaporítom tovább a szót, lényeg, hogy Leica egy szuper alapanyag családi kutyának is, de dolgozni is!

Az összes kép: ITT.

Őrző-védő Népszigeten 12.

2011-08-23T18:34:00.004+02:00

12. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: IKEA-s plüss focilabda

A múltkori saját játékos sztorinak a folytatása következett. Még mindig érdekelte Szamócát, igaz még csak 2. alkalom, hogy ugyanaz van, ilyenkor még szokta is. :D
A haladás az, hogy Tomi azt mondta, hogy most már Szamóca irányítja őt a pályán és ez jó. De azért most már ő is hozzátette, hogy nagy színész ő! (Mármint Szamóca.)
Örülök neki, hogy végre más is látja - vagyis egyre többen látják, hogy a cuki golden külső nem feltétlen egy cuki golden-t takar minden esetben... :))

Tükör őrző-védő oktatói képzés - 2. elméleti alkalom

2011-08-20T18:32:00.003+02:00

A segédképzés - akarom mondani a Tükör őrző-védő oktatóképzésnek :) ez volt a 2. elméleti foglalkozása.
Közvetlen az előadás után úgy éreztem, hogy ez most valahogy engem nem fogott meg annyira, mint általában a szemináriumok szoktak és túl sok volt az átfedés az eddigi elméleti előadásokkal.
Aztán kipihenve, átolvasva a jegyzeteimet már máshogy éreztem. Nem volt sok új elméleti anyag, de az a "kevés" tömény és velős volt.
Ami nagyon tetszett, hogy nem szárazon mondta el Gábor (Korom) az elméletet, hanem a fő pontokat szemléltette a leendő segédeket "felhasználva"; ebből a legemlékezetesebb a gátlás tudatos használata volt. Ez, ahogy már múltkor is megfogott, most is nagyon tetszett! Így, hogy most élőbbé is volt téve, még jobb volt. :)
Összefoglalva ez a blokk (az egész nap, a 2. alakalom) az ösztönfejlesztésről szólt - érdekes téma, elgondolkodtatja az embert...

Őrző-védő Népszigeten 11.

2011-08-16T15:07:00.004+02:00

11. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: IKEA-s plüss focilabda :D

ŐV rendhagyó felszereléssel. Amit legutóbb megbeszéltünk, vittem saját játékot. Ez az IKEA-s plüss focilabda lenne az. :D
Persze ez érdekelte, akarta, ment érte, megfogta, nem engedte, levitte. Miért? Mert az övé, mert nincs rajta másik kutya szaga/nyála, mert puha, mert sokkal könnyebb, mint egy ŐV kar, stb. Ja, és persze az újdonság varázsa, ami nagyon nem mindegy Szamócánál, mert igen könnyen ráun dolgokra, ami már 2-3x ismétlődik.

Hát így állunk. Igazából nekem édes mindegy, hogy mit fog és mivel szalad le a pályáról, hiszen úgysem vizsgamunka összerakása a cél, hanem ösztönenergia-keringtetés, terápia, feszültség oldás és a többi. És, ha neki ehhez egy plüss focilabda kell, ám legyen. :)

Őrző-védő Népszigeten 10. + Omszki tó

2011-08-13T13:00:00.027+02:00

10. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: -

Szamóca nem akar fogni semmit. Nem akar csinálni semmit az ŐV-t illetően. És Tomi se tudja, hogy mi van vele. És én se. Találgatni találgatunk persze, ötletek is vannak a hogyan továbbra (ami jelenleg az, hogy vigyek le saját játékot, és nézzük meg azért mennyire fog hajtani) - de azért nem ma éreztem a legjobban magamat a pályán maradjunk annyiban.

Kárpótlásul viszont utána egy tök jót úsztunk Jolly-ékkal az Omszki tónál megint. Rengeteget úszott Szamóca, már simán bejön a vízbe és sokkal több ideig is bír úszni egyszerre, és már nem is mindig óvatosan lépked befelé, hanem megfelelő motiváció mellett már "ugorgat" is néha. :) Sőt, úgy kezdte, hogy kacsákra vadászott a partról, aztán egyszer csak rájuk rongyolt és ugrott egy hasast, amivel persze minden kacsát elijesztett, de ő attól még boldog volt! :D (És igen, most szándékosan hagytam neki, hogy vadásszon.)

(vízben irányítás - csakhogy elkerüljem a rám úszást és karmolást... :D)

(néha azért eszébe jut, hogy ő egy vízi vadászkutya :))

Összes kép Szamócáról.

(Szamóca nyert! :))

Összes kép: Szamócáról és Jolly-ról.

Őrző-védő Népszigeten 9.

2011-08-09T22:11:00.003+02:00

9. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: növendékkar

Tomi most felhozta a növendékkart is ("nagyvadat":)) a pályára, és a kölyökkart is. Ha esetleg az lenne a probléma, hogy Szamóca csak a kölyökkarral akar dolgozni, akkor tudjon választani...
De neki naná, hogy a nagyobb kellett, pedig tényleg többször is lett volna lehetősége a kisebbet választani. Ez legalább jó, hogy ő akar "küzdeni" a nagyobb cuccért! Így végül a növendékkarral mentünk le, de a fogás most sem volt jó - vagy nem is volt leginkább, csak valahogy lehozta a kart...

És a levegővétel még mindig nem oké a pályán. De csak ott nem.

Életmód és ösztönkezelési szeminárium

2011-08-07T02:07:00.005+02:00

Ezen a szemináriumon már tavaly is részt vettem, ettől függetlenül már akkor is úgy gondoltam, hogy erre el fogok menni jövőre is! És nem azért, mert többet vártam tőle és nem kaptam meg, hát akkor próbálkozom vele idén is... :D, hanem annyira élő, interaktív volt az egész, hogy biztos voltam benne, hogy ez évről-évre újat tud adni.
Így is lett. Igaz, a tavalyihoz képest most más volt a 2 napos előadásnak a szerkezete. Az, ami nekem tavaly a legjobban tetszett; hogy teljesen "nyers" (vagy maximum pár alkalommal vettek részt viselkedésterápián) kutyákat hoztak és ott helyben nézhettük meg a viselkedésüket, ösztönkezelésüket és hallhattuk az előadók által mondott elemzést, véleményt róluk - ez idén most kimaradt. Megmondom őszintén ezt sajnáltam, hogy ilyen nem volt benne.
De volt helyette más. Most is voltak kutyák élőben, akiknek a viselkedését figyelhettük, vagy az ember viselkedését a kutya mellett - ez is izgalmas és tanulságos volt. Volt, hogy nekünk, az előadás hallgatóinak kellett "kutyává változnunk" és adott viselkedést produkálni. Ez számomra meglepően jól sikerült!
Kis csoportos munka idén is volt persze - ennek kapcsán azt emelném ki, hogy szerintem nagyon élesen kirajzolódtak a különböző embertípusok, amikor a csapatok szétoszlottak... mivel idén nem véletlenszerűen összesorsolt csapatok voltak, hanem mindenkinek választania kellett egy elsődleges életmódprogramot (pl. őrző-védő, mantrailing, stb.) és ez alapján oszlottunk csoportokra.

Ami a 2 nap alatt nekem a legérdekesebb volt és a legjobban megfogott az a gátlás és motiváció közti összefüggés, illetve az ezekkel való tudatos munka.

Őrző-védő Népszigeten 8.

2011-08-02T02:05:00.004+02:00

8. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: növendékkar

Nagyjából ott folytattuk, ahol az előző alkalomnál abbahagytuk, igaz, most nagy nehezen sikerült karral lemenni a pályáról, messzire vinni már kevésbé.

És prüszkölés megint volt... Tomi most azt mondta, hogy neki olyan, mintha ez a prüszkölés valami tanult elkerülő viselkedés lenne, vagy tényleg valami nincs rendben a légzésével. Illetve, hogy nem tudja, hogy azért nem akar fogni Szamóca, mert feszkóban van, vagy azért nem, mert már túl sztereotíppé vált neki az, hogy felmegyünk, odaszalad, fog egyet, szaladunk egy kört, megint fog, leszaladunk, stb. és be kéne dobni valami 'meglepőt' következő alkalommal...
Hát, majd kiderül.

Oktatói kirándulás

2011-07-31T23:17:00.006+02:00

Évközben - kb. havonta egyszer - szokott lenni kutyasulis kirándulás, ami összevont a Népszigeti Kutyasulival. Ilyenkor a klubosok egy nagy, közös sétára mennek együtt különböző kiránduló helyekre, ahol nemcsak sétálnak - mivel ezek "tanulmányi" kirándulások -, hanem a séta során különböző feladatok, játékok vannak a kutya-gazda párosok, vagy belőlük felépülő csapatok számára.
Állítólag mindig nagyon jók szoktak lenni ezek! Az egyetlen hibája az egésznek csak annyi, hogy most nem tudom azt írni, hogy tényleg jók szoktak lenni, csak azt, hogy állítólag.
Ennek az egyszerű oka annyi, hogy mi, tanfolyami oktatók sajnos sose tudunk ezeken részt venni, mert belecsúszna a tanfolyamba, az meg mégse maradhat el egy kirándulás miatt.

Hogy ez a hiány egy kicsit pótlódjon:), most Orsi (egyik klubos oktató) külön az oktatóknak szervezett egy ilyen kirándulást!
Annak ellenére, hogy évközben mindenki nagyon szeretne jönni, most mégsem jöttek annyian... valószínűleg "nagyon nyár" van még mindenkinek, és a nem annyira elvetemült kutyások szeretik ilyenkor a kutyázást egy kicsit félretenni + pont a kirándulás napján elég esős is volt az idő, de ettől függetlenül Szamócával mi nagyon jól éreztük magunkat!:)

A játékok alatt 2 csapatra oszlottunk, és úgy szálltunk versenybe egymással; volt kutya-eljátszás, kutyás kő-papír-olló, extrém helyben maradás, irányítós terpesz verseny és ami a képről is árulkodik, kutyás számháború.

A végén még közösen megebédeltünk a Normafánál (ja igen, itt voltunk kirándulni:), aztán rétesezéssel zártuk a napot.

Őrző-védő Népszigeten 7.

2011-07-30T02:03:00.004+02:00

7. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: -

Ahova eljutottunk múltkor, most kb. annyit estünk vissza. :(
Először volt olyan (az Őrmezői ŐV-ket is beleértve), hogy cucc nélkül mentünk le a pályáról. :(

Most is a múltkori növendékkarral dolgoztunk volna, csak Szamóca nem pont így akarta. Már ahogy a pályára felmentünk, valami nem volt kerek, aztán futni futott, nem valami keményen, de megfogta a kart is, viszont szinte egyből köpte is ki, aztán prüszkölt vagy fél percig...

Tomi szerint valami belement az orrába, mert furán vette a levegőt is, és ezért köpte ki állandóan a kart, mert úgy nem tudott a száján levegőt venni (pedig ott kellett volna, ha az orrában tényleg volt valami).

Őszintén, én nem tudom mennyire volt valami az orrában, vagy inkább valamiféle elkerülés nála ez a tüsszögés - de majd kiderül a későbbiekben.

Persze, el voltam keseredve, hogy a múltkori nagyon jó után most egy nagyon rossz jött, és elgondokkodtam egy kicsit, hogy vajon Szamócának jó-e, hogy én ennyire erőltetem ezt az ŐV-t... már amennyiben erőltetem. Aztán beszéltem erről Tomival, aki meggyőzött persze arról, hogy JÓ! Sok minden van még, amit Szamóca meg fog tudni ugrani, és nem az a lényeg, hogy fog majd kemény kart vagy nem. És, hogy lehet, hogy sose fogunk tudni vizsgázni ŐV-ből, de már az jó neki, ha felmegy a pályára, ha mindenféle felszerelés nélkül is, de kontaktál valamit egy segéddel és abból ő önbizalmat nyer, akkor már megérte. És való igaz.
Úgyhogy, ha "csak" annyi lesz az egészből a nyereségünk, hogy magabiztosabb lesz Szamóca és sok köze nem lesz az igazi ŐV-hez soha, akkor is fogunk járni kitartóan. :) (Mert valljuk be, azért nála inkább ez a cél, nem egy vizsgamunka összerakása.)

Őrző-védő Népszigeten 6.

2011-07-26T23:04:00.003+02:00

6. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: növendékkar

Tomi úgy döntött, hogy most már léphetünk tovább egy komolyabb karra, és tényleg - olyan történt megint, ami eddig még nem: Szamóca rendes karra fogott, nem nyammogott rajta, nem "pudingolt"... megfogta! :)

Mivel volt egy karváltás és ez most egy sokkal nagyobb "vad" volt, amit meg kellett szerezni, mint a kölyökkar, ezért már a 2. fogásból mentünk is le.

A Tomi nagyon elégedett volt vele és örülök én is, hogy végre eljutottunk ide! (Úgy 'végre', hogy azt nézve, mennyi ideje járunk ŐV-re, mert itt Népszigeten mindössze csak 6 (!) alkalom kellett ehhez!)

Kutyakommunikációs és viselkedésterápiás szeminárium

2011-07-23T15:53:00.006+02:00

A tegnapi szemináriumhoz hasonlóan ezt is nagyon élveztem, tanulságos volt! És bár ez sokkal inkább úgy tűnhet, hogy csak kutyásokat érintő téma, de én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy igen, ez végig a kutyáról szólt, még nem így van. Hiszen egy nem kutyásnak, aki ráadásul tart is tőlük, szerintem ugyanolyan hasznos meghallgatni egy ilyet, hiszen, ha megismeri a jelzéseit, kommunikációját egy kicsit is jobban A kutyának, akkor már is magabiztosabb lesz kutyák jelenlétében, ha már tud olvasni abban, amit a kutya viselkedése mutat - gondolom én, kutyásként! :)

Itt most számomra jelentőségteljes szavakat nem fogok kiemelni, csak annyit, hogy lehet, hogy ez elítélendő - bár én nem értem miért, de van, aki így gondolja - nekem a "kedvenc" témaköröm viselkedésterápián belül, ami a legjobban érdekel az az agresszió problémás kutyák, azon belül is a domináns agresszió. Így erről nyilván többet hallgattam volna, de úgy összességében mindent el tudtam volna még hallgatni egy-két napig, hétig, hónapig... :D
Viccet félre téve, a szeminárium után tényleg úgy éreztem, hogy minden ovis, tanfolyami és akármilyen más, kutyaiskolán tevékenykedő oktatónak nagyon fontos lenne, hogy több tapasztalata legyen terápia terén, mert azt hiszem, hogy ez az alapja, a gyökere - vagy legalább is ennek kéne lennie - az egésznek!

Így, ahogy időm és energiám engedi, majd én is igyekszem fejleszteni magamat ezen a téren is, és ősztől kicsit jobban belenézni terápiás foglalkozásokba. Annak ellenére, hogy jelenleg én most nem érzek magamban olyan elhivatottságot, motivációt ezzel kapcsolatban, hogy úgy vágjak bele, hogy majd egyszer én is szeretném ezt csinálni, DE, mint gazdi és mint oktató azt gondolom, hogy egyaránt hasznos lehet az is, ha pontosabban tudom mikor, mit kommunikál akár felém, akár más kutyák felé (+ úgy az egész világ felé :)) az én kutyám + tanfolyami, klubos oktatóként is jó, ha az ember ki tud szúrni egy esetleges problémát, vagy valami pluszt ad a gazdinak, akárcsak annyit, hogy nem siklik el valami fölött, vagy próbál sablonmegoldást ráhúzni egy kutyára, hanem észreveszi, hogy ő már terápiás foglalkozást igényelne!
És, ahogy írtam szerintem ez az alapja az egésznek, így nyilván - vagy legalábbis jó esetben -, aki már kutyaiskolán "tesz-vesz" az érti a kutyák kommunikációját valamilyen szinten, de én ezt a szintet most szeretném bővíteni!

És szerencsére még ősz előtt lesz ilyen témában egy szeminárium, szintén a Népszigeti Kutyaiskola szervezésében, amin természetesen részt veszek, úgyhogy azután még folytatás következik. :)

Kommunikációs szeminárium

2011-07-22T15:53:00.004+02:00

A Népsziget Kutyasuli által minden évben megrendezett Kiképzésvezetői tanfolyam idén két új szemináriumi nappal bővült, az egyik a Kommunikációs szeminárium, a másik pedig a Kutyakommunikáció és viselkedésterápia.
Mivel a Kikvez-t én már tavaly elvégeztem, így idén csak erre a két napra mentem el.
Egyelőre csak a Kommunikációs szemináriumon vagyok túl.

Ez leginkább azzal foglalkozott, hogy egy oktató, hogy kommunikál a gazdákkal, a kutyaiskolán, stb.
Összességében szerintem egy érdekes szeminárium állt össze ebből a témából, volt haszna és értelme elmenni. Ahogy a korábbi szemináriumról/előadásról szóló bejegyzéseimben sem, úgy most sem fogom részleteiben leírni, inkább csak címszavakat, amik számomra jelentenek inkább valamit, mint az olvasóknak, úgyhogy most sorry, de ez inkább egy "naplószerű" bejegyzés, mint egy mindenkinek szóló, tanulságos poszt.
Még annyit a szemináriumról, hogy tetszett benne, hogy nem kizárólag kutyás fejjel volt csak hasznos, szerintem egy "semleges" ember számára is voltak/lehettek benne 'megindító' részek, amik tovább vitték az ember gondolatmenetét és felpiszkáltak még az agyában kutyázástól eltérően ezt-azt...
Ami negatív kritika, vagy inkább csak egy 'nem tudom', hogy bizonyos részei az előadásnak én úgy éreztem, hogy olyan alapvető dolgok, amit érezni kell egy embernek, mert ha nem érzi, nem biztos, hogy egy, vagy több előadástól még ő azt el tudja sajátítani úgy, hogy automatikusan jöjjön. Mert szerintem vannak dolgok, amik vagy jönnek valakiből automatice, vagy sehogy.
És akkor pár szó, ami nekem a legfontosabb volt: konfliktuskezelés, asszertivitás, empátia, paradigmaváltás.

Őrző-védő Népszigeten 5.

2011-07-19T15:52:00.006+02:00

5. alkalom
segéd: Balázs
felszerelés: kölyökkar

Tomi nem volt most, így egy másik Népszigetis segéd, Balázs csinálta Szamócát.
Kicsit aggódtam, hogy visszaesés lesz emiatt, hogy új segéd, ráadásul a cucc is új volt (ugyanúgy kölyökkar, de egy másik), ami még régebben Szamócának egy nem kis konfliktus volt, hogy most megint egy új cucc...

3 fogást kapott Szamóca. Zsinóros játék most sem volt, egyből testközelben kellett fognia, viszont az első 2 fogásnál még nem vette fel Balázs a kezére a kart. Fogások után volt egy kis húzódzkodás, ezek viszont zsinórral. Az utolsó fogás már olyan volt, hogy felvette Balázs a kezére a kart és úgy kellett fognia Szamócának, aztán ebből futottunk le úgy, hogy a zsinórt én fogtam végig, ami a karon volt. Amiatt, hogy Balázs azt adta tanácsként, hogy neki az a rész hiányzik, amikor közösen örülünk a zsákmánynak. És ebben tényleg van valami, csak még nem tudom pontosan mi az a reakció az én részemről, amitől Szamóca még értékesebbnek találná a zsákmányt, illetve jobban akarná nekem mutogatni...
Annak örültem, hogy se azzal nem volt gondja, hogy most a nem az eddig megszokott segéddel kellett dolgoznia + nem is az eddig megszokott karral, és Balázs azt mondta, hogy a fogása is teljesen rendben volt. :)

Őrző-védő Népszigeten 4.

2011-07-16T15:52:00.010+02:00

4. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: kölyökkar

Mivel a múltkor az új kar az soknak bizonyult még, ezért visszaléptünk ehhez, amivel kezdtük.
Eddig mindig este 6-ra mentünk Népszigetre ŐV-zni, a mai volt az első szombati, amikor viszont reggel fél 8-ra kell menni. Nem biztos, hogy emiatt, de sokkal jobban "aludt" még Szamóca és pudingabb volt az egész ŐV-je.

3 fogást kapott ma Szamóca. Ahogy már a 2. alkalomtól, most is felvette Tomi a kezére egyből a kart, és így fogott Szamóca, aztán levette, zsinóron volt a kar és így húzódzkodtak. A második fogásnál is ez volt, viszont ott már zsinór nélkül, "face to face" ment a húzódzkodás, igaz Tomi még egyelőre térdelt a földön, hogy egy szintben legyen Szamócával. Az utolsó fogásból pedig már nem lett ilyen, hanem karostul és Tomistul mentünk le a pályáról, tehát nemcsak a kart, hanem a segédet is levitte Szamóca, mint zsákmányt.
Azért kellett ezt csinálni, hogy bekerüljön egy olyan helyzetbe, ahol ő elvileg nagyon domináns, azaz ő még a segédet is le tudja vinni, hogy higgye el, hogy ilyenre is képes és később legyen még nagyobb önbizalma, hogy magabiztosabban fogjon majd!

Reggeli edzés + Omszki tó

2011-07-13T21:20:00.006+02:00

Szamócával sosem edzettem még reggel, valahogy fel sem merült bennem, hogy akkor is hűvős van nyáron, ezért az sem egy rossz időpont.

De most nyáron az oktatói edzés reggel 8-tól lesz szerdánként. Így már ezen is túl vagyunk, hogy reggel gyakoroljunk. Bejött! Az idő is jó volt és Szamócának + nekem is feküdt ez a korai munka. :)

Utána pedig Jolly-ékkal mentünk úszni. Az eredeti cél az a Luppa-sziget lett volna, de aztán nem sikerült megtalálnunk ott az úsztatós helyet, de nem bántuk, mert a helyiek azt tanácsolták menjünk inkább az Omszki tóhoz, ami szintén ott van Budakalászon.
Mivel ez egy bányató, így elvileg embernek is tilos benne fürödni - ehhez képest persze rengetegen strandolnak ott, ami nem is csoda, mert teljesen normális partszakaszok vannak, egyáltalán nem az a tipikus bányató, legalábbis amilyen kép nekem élt a bányatavakról a fejemben, és amiért idegenkedtem tőlük.
Szóval teljesen rendben van, de mivel tilos lenne benne fürödni embernek is, így a kutyáért se szólhat senki!
És tényleg nem is szólnak, sőt, nemcsak megtűrik a kutyásokat - akik elég sokan voltak -, hanem mindenki nagyon kedves és barátságos volt! :)

Úgyhogy szuperül éreztük magunkat, jó sok órát töltöttünk ott és rengeteget úsztak, játszottak a kutyák!
A táborhoz hasonlóan már semmi problémája nem volt Szamócának a vízzel és ez megint nagyon pozitív érzésekkel töltött el engem is. :) Illetve az egész, ahogy viselkedett a parton is más kutyákkal, velem; egyre magabiztosabb, belevalóbb kutya lesz belőle!

Őrző-védő Népszigeten 3.

2011-07-12T00:54:00.006+02:00

3. alkalom
segéd: Tomi
felszerelés: növendékkar

A sztori ugyanaz volt, mint előző alkalommal, csak most volt egy karváltás; kölyökkar helyett egy másfajta növendékkar lett volna. Azért csak volna, mert erre nem fogott rendeset Szamóca. Túl korai volt még ez a váltás, vagyis túl nagy lépés.
Úgyhogy végül vissza kellett hozni a kölyökkart, arra fogott és egy olyanból is futottunk le.
Viszont a kölyökkarra már olyat fogott, hogy amikor Tomi szerette volna kihúzni belőle a kezét, hogy Szamóca kapja meg, nem tudta, Szamóca pedig egyre jobban szorította össze... :) Aztán valahogy sikerült lehámozni így is - hogy ne kelljen eresztetni vele, de volt még egy fogása, ahol ugyanez történt.

Ovi

2011-07-10T19:36:00.003+02:00

Mondhatnák az olvasók, hogy: na, nem is olyan régen írtam nem saját kutyát érintő bejegyzést a blogon, pedig azt ígértem, hogy ilyet szinte nem is fogok tenni, csak nagyon-nagyon ritkán.

DE, ez esetben most nem lenne igazuk az olvasóknak!
Mert, amit ebben a bejegyzésben megemlítek, az csupán annyi, hogy nyáron elkezdtem oviban is "oktatóskodni" a kutyasulin, aminek 4 főbb oka volt:

- mint tanfolyami oktató azt gondolom nem árt megismerni mélyebben azt is, honnan érkeznek be egy alapfokra azok, akik hozzánk jártak oviba is

- teljesen máshogy kell a kutyákkal és gazdákkal is bánni az oviban, érdekes belenézni ebbe az oldalba is, és tanulni belőle

- mivel nyáron nincs se tanfolyam, se klub a kutyasulin, így nyár végére valószínűleg elvonási tüneteim lennének, ha semmit se tevékenykedhetnék a sulin addig :D

- ééés, remélhetőleg hónapokon belül a másik oldalról fogom megismerni az ovizást, igen, gazdiként fogok megérkezni! :)

Így gondoltam nem árt, ha már előre belekóstolok oktatói oldalról is, hogy mi, merre, hány méter. A 'gazdiként ovizást' majd részletesebben is fogom folytatni, ha itt lesz az ideje! :)

Őrző-védő Népszigeten 2.

2011-07-05T19:34:00.005+02:00

2. alkalom

segéd: Tomi
felszerelés: kölyökkar

Még mindig volt zsinór a karon (de lehet, hogy csak azért, mert Népszigeten nem is szokták leszedni), de most már nem volt földön "kar-üldözés" és levegőben megfogás, hanem Tomi egyből felvette a kezére és úgy adott fogást Szamócának. Előtte azért egy kicsit még is húzogatta a földön a kart zsákmányként úgy, hogy én fogtam Szamóca nyakörvét. A lényeg az volt, hogy ne tudja megfogni és mire oda kerül, hogy Tomi kezén van a kar akarja már megszerezni!
Így is lett, tök jót fogott elsőre! Sose láttam még ennyire jót tőle, örültem neki nagyon! :))
Most is kb. 3-4 fogást kapott és abból futottunk is le.

Kutyás tábor - Gébárti tó

2011-07-04T19:35:00.034+02:00

Voltunk tárborban! :)

(Úgyhogy csak röviden folytatom az előző bejegyzést és le is zárom azt: aznap, mikor leutaztunk már szinte nem is nedvedzett Szamócának a dudor az oldalán és kb. negyed akkora lett, mint volt. Első nap még nem akartam, hogy ússzon (de az idő se tette volna ezt indokolttá egyébként), másnapra pedig már egyáltalán nem volt a bőrfelületen semmi sérülés, se nedvedzés, úgyhogy mindent csinálhatott ugyanúgy, mintha nem lenne baja! Tábor végére pedig teljesen fel is szívódott a dudor. Utána még visszamentünk a dokihoz és ő is teljesen gyógyultnak nyilvánította! :))

A tábor, a tavalyi 1 heteshez képest most 10 napos volt! Az 1 hét tényleg kevés belőle, lehet, hogy jövőre a 10 nap is az lesz, most viszont szerintem pont jó volt így. :)
Nehéz visszaemlékezni részletesen arra a 10 napra, így nem is szeretnék ezzel annyit bíbelődni...
Akit részletesebben érdekelnek a tábori mindennapok, az egy nagyon jó összefoglalót olvashat egy másik (szintén Tükör iskolás) blogban: ITT.
Vagy, akár a Zalai Hírlapban megjelent cikket a táborról.

A másik blog bejegyzéséhez annyit, hogy mi a haladó engedelmest választottuk a reggeli foglalkozások közül.

Több célom is volt ezzel a választással, az egyik simán az, hogy engedelmessel régebben nem foglalkoztam annyit, így ránk fért abból a plusz gyakorlás. A másik (ami a nyomósabb indok volt), hogy egyszer már volt úgy, hogy Szamócával nem fogok E-re készülni, mert idősebb is, lassú is ehhez az ágazathoz, de aztán mégis. Csak emiatt sokszor leszek frusztrált - amit persze ő is átvesz -, ha engedelmest kell gyakorolnunk, főleg, ha mások előtt... De ez pont jó alkalom volt arra, hogy ezt a feszkózást ezzel kapcsolatban oldjuk.
Az első napokban volt pár lefagyás, azon is gondolkoztam, hogy nem fogunk járni reggelente, de aztán szerencsére kitartottunk, és a végére már tök jól éreztem magamat és ez Szamócán is tükröződött! :)

Esténként pedig agility-re jártunk. "Természetesen" azzal is volt valami más célom, mint a többieknek.
Nem annyira az agility része miatt választottam ezt, hanem hogy egy kis ügyességi gyakorlás is legyen a táborban, kihasználtam azt a lehetőséget, hogy beálltam a kezdőkhöz, ahol viszonylag egyszerű pályák voltak, viszont én nem futottam a kutya mellett, hanem igyekeztem mindent irányításból megoldani.

Azért is volt ez jó alkalom erre, mert az eddigi (1 db:D) Ü vizsgánkon nem hazai pályán voltunk, ismeretlen volt az akadály és emiatt ki is hagyta az egyiket, ami miatt ott nem kevés pontot vesztettünk. Itt is most ismeretlenek voltak az akadályok. Nyilván a napok során már nem, de most elsőre se volt semmi, amit kihagyott volna. :)
Na, meg persze azért is esett a választás agility-re és nem ebathlonra (amiért egyelőre egyikünk sincs úgy oda), mert Szamóca egyébként nagyon szívesen ugrálna Őrmezőn is rendszeresen, ahogy régebben. Csak ez hosszú távon nem tett túl jót az ízületeinek, így felhagytunk az agility edzések látogatásával, de így néha-néha belefér azért ez is, csak a móka kedvéért is. :)

A csapatversenyél mi a TS-alfák csapatába tartoztunk, és meg is nyertük a legtöbb versenyt, így összességében is mi lettünk az 1. helyezettek a tábor végére! :) Amit a másik blogban is megemlített Krisz, a "készíts csapatvideót 1 órán belül" feladat eredménye íme: ITT látható!

Az "emberes" programok közül én leginkább a csapatversenyben, a gyilkosozásban:) vettem részt, illetve az utolsó napokban még ellátogattunk a zalaegerszegi AquaCity-be is!

Ez a szám pedig, elvileg 154 ember és 137 kutya! (És mindez komolyabb konfliktusok NÉLKÜL. Hajrá Tükör módszer! :))

Végül kiemelném még azt, ami nekem ebben a táborban a legtöbbet jelentette. Amellett, hogy ahogy a tavalyi, úgy az idei tábor is szerintem nagyon jó hatással volt Szamócára kutyailag és rám is emberileg :) - ennyi kutyához és ember tartozni nemcsak gondolkodásban, hanem most 10 napig "fizikailag" is, az valami csodálatos érzés szerintem! És remek fejlődési lehetőség egy kutyának is (szocializáció, önbizalom, stb.) és gazdinak is ("szocializáció, önbizalom, stb." :D ...de egyébként komolyan).

DE, a legjobb mégis az az érzés volt, hogy Szamóca tavalyi viselkedéséhez képest, az idei egészen más volt (csak pozitív irányban változott!). Persze, tudtam (reméltem), hogy fejlődik ő folyamatosan, de az most vált igazán "kézzel foghatóvá számomra", hogy mennyit fejlődött 1 év alatt. Pontosabban mi, mert ez a fejlődés leginkább a kettőnk közti viszony változásában mutatkozott meg. A táborban éreztem azt igazán először, hogy most már tényleg van olyan jó viszonyunk, hogy feltétel nélkül megbízik bennem, mint vezetőben! És ez egy nagyon szuper érzés. :)

Konkrétan mire gondolok? Szamócának nem kevés konfliktusa volt az úszással, amit részben én is okoztam. Még _nagyon régen_ gondoltam, majd ha a vízben megfogom a nyakörvét és így kénytelen bent maradni, akkor biztos fog szeretni úszni. Hát nem. És még egyéb rossz élmények is érték vízben, így nagyon nem rajongott érte. Tavaly már úgy, ahogy javult ez a helyzet. Ha valamit ki kellett hozni, akkor azért beúszott, de nem kimondottan élvezte, ha már más kutya is ott volt, akkor nem is igazán ment be, ha én bementem a vízbe akkor sem, ha nem totál "csipogva" biztattam, hogy menjen be, akkor sem... Tehát, ha ez a sok-sok, gyakorlatilag 'steril' feltétel nem teljesült egyszerre, akkor ő nem úszott.
Tábor előtt a törökbálinti TóParkban "úszogatott", de ott is hasonló feltételek kellettek hozzá, talán egy fokkal jobb volt - de ott én nem tudtam bemenni (bár attól eddig csak rosszabb volt, így ezt nem is találtam hátránynak).
Itt a táborban is hasonlóan kezdte az úszó pályafutását, aztán egyik nap volt 'kutyaúsztató verseny' - ahol mi nyilván nem indultunk -, viszont utána kipróbáltuk páran mi is azt, ahogy a "versenyző kutyákat" indították el: valaki megfogta a kutya nyakörvét a parton, gazdi beúszott és hívta, a kutya meg ment.
Kicsit úgyis álltam neki az egésznek, hogy szinte esélytelen kategória, hogy Szamóca beússzon, de próbáljuk ki. Hát nem is úszott utánam. Futott föl-alá a part mentén, nyüppögött magában (ugatgatott) a parton, tehát az azért látszott, hogy nem érzi jól magát ebben a helyzetben és valamilyen irányba fog tenni egy lépést, mert ez így nem maradhat. A kérdés csak az volt, hogy legyőzi ezt a konfliktusát úgy, hogy én most szándékosan nem biztatom, nem próbálom oldani, nem motiválom, csak pusztán, mint a gazdája azt mondom neki: gyere be utánam (és bízzál bennem, hogy most se viszlek bele olyanba, ami neked rossz lehet).
Vagy: befrusztrálódik, sok lesz neki az egész és nincs meg a kellő bizalom köztünk, hogy ezt bemerje vállalni, így inkább kint marad a parton és befordul ettől az egésztől.
(Azért annyira szerencsére sosem volt rossz a helyzet, hogy az az opció is felmerüljön, hogy pont nem érdekli az egész és vígan elvan a parton így is, vagy keres jobb szórakozást magának.)
Nem telt el sok idő, mire látszott, hogy Szamóca döntött, merre teszi meg azt a bizonyos lépést. Óvatosan ugyan, de elindult befelé a vízbe. Akkor azért már dicsértem, biztattam és mondtam neki, hogy jöjjön tovább. Ő meg jött, úszott, pedig sokkal beljebb voltam, mint amennyire ő valaha beúszott volna bárhova is, de most beúszott simán addig és oda is jött egészen hozzám! Sőt, nem is volt az az első neki, hogy gyorsan menjen ki, hanem úszott utánam. Persze, azért nem úsztattam bent sokáig, hanem kiúsztunk a partra együtt, ahol labdáztunk egyet naaagy jutalom gyanánt. :) Nem akartam túlzásba vinni, de azért még párszor visszamentem a vízbe és nem sokszor kellett Szamócát is invitálni, jött utánam.
Egy idő után már odáig "fejlesztettük" a dolgot, hogy bejött, és már nem is biztatásból jött, hanem "elvárásból" és ha el is indult volna kifelé, vissza tudtam hívni, kb. mintha a vízben is érvényesítettem volna, hogy a behívás az szent és sérthetetlen! :D

Ja, és elég hamar sikerült megérteni azt is, hogy azt annyira nem díjazom, ha rám úszik és karmol, ezért már vagy csak körülöttem körzött, vagy amelyik irányba mutattam, arra úszott tovább. :)

Összefoglalva: az idei táborban is nagyon jól éreztük magunkat, megint előre léptünk, fejlődtünk valamiben, vagy inkább valamikben úgyhogy nagyon örülök, hogy nem lett semmi probléma Szamócával és el tudtunk menni. Megérte! :)

Az összes képet ITT találhatjátok.

És egy összefoglaló videó a táborról pedig: ITT.

Állatorvos: citológia és vérvizsgálat

2011-06-23T20:13:00.006+02:00

Nem nagyon írtam még állatorvosról itt a blogban (kivéve, hogy ott is klikkerezés, mint kioldás :)), mert szerencsére a kötelező oltásokon kívül nem is nagyon van ott dolgunk.

Most volt.

Szamóca hasfalán már kb. 1 éve volt egy borsónyi duzzanat (mint egy kis zsírcsomó), de mivel nem nőtt, nem okozott gondot, ezért mindig azt mondta az állatorvos, amikor oltásra vittem és ellenőrizte, hogy nem érdemes foglalkozni vele, amíg nem okoz semmit. Lehet, hogy oltásból maradt vissza egy kis dudor, vagy időskori lipóma (zsírdaganat), nem baj.
Néha volt, hogyha 'egymást vágjuk földhöz' játékot játszottak más kutyákkal, akkor mondjuk már 2 borsónyira nőtt, de egy nap alatt általában mindig visszament, úgyhogy még ez sem tűnt vészesnek.

2011.06.15., szerda

Most viszont, 8 nappal ez előtt ez a borsónyi valami öklömnyire (!) duzzadt. Annak ellenére, hogy hosszú szőrű kutya, simán lehetett látni, hogy ott van valami nem oda való az oldalán...

Persze mentünk egyből dokihoz, aki el sem akarta hinni, hogy ez 1-2 nap alatt nőtt ekkorára és nem találta valami biztatónak a helyzetet.
Annyira nem, hogy azonnal vett belőle mintát, amit elküldtek citológiára + teljes vérvizsgálatot csinált, hogy kiderüljön egyáltalán műthető-e a kutya, ha kell, vagy lehet egyáltalán.

A 3 legvalószínűbb eshetőség az volt, hogy: jóindulatú zsírdaganat, műteni kell. Ez szerepelt a három közt, mint legjobb eset.
Rossz indulatú daganat. Lehet, és kell is műteni.
Rossz indulatú daganat, nem műthető már (pl. áttét miatt).

Ez egy szerdai nap volt, amikor elmentünk dokihoz, a vérkép eredménye péntekre, a citológiáé hétfőre volt várható. 2 és 5 nap várakozás. (Úgy, hogy a 6. nap érettségi szóbeli - nekem. Azt mindenkinek a képzelőerejére bízom, hogy mennyit és mennyire koncentráltan bírtam tanulni így...)
Hát, nem életem legjobb és legrövidebbnek tűnő 5 napja volt ez, az biztos.

2011.06.17., péntek

Pénteken annyit megtudtunk, hogy a vérképe kifogástalan, minden értéke jó és minden negatív (8 éves kutyánál ez főleg szuper!). Ennek már örültem, abban reménykedve, hogyha nagyon nagy lenne a baj, akkor az már a véreredményekben is megmutatkozna valahogy...

2011.06.20., hétfő

Hétfőn jött a következő telefon a dokinktól, aki úgy kezdte, hogy "hát ez nem egy zsírdaganat...", az ütő megállt bennem, hogy akkor kizárásos alapon rákos daganat, de szerencsére úgy folytatta, hogy "egyáltalán ez nem is daganat". :)))

Teljesen pontosat nem tudtak mondani, azon kívül, hogy gyulladás. Leginkább csak kizárták, hogy mi nem lehet, így a gyulladás lehúzása volt a cél első körben, hogyha esetleg nem húzódna le ez a dudor, akkor fel lehessen tárni.

2011.06.21., kedd

Kedden újra visszamentünk, ahol sajnos a doki is úgy látta, hogy múlthét szerda óta tovább nőtt a dudor - bár azt mondta, ez a gyulladás miatt normális. Az első lépés egy 5 napos antibiotikum-kúra volt a gyulladásra.

Bár, nagy kő esett le a szívemről, hogy "talán" megmarad az eb :), de mégse volt teljesen felhőtlen minden, mert 24-én (péntek) kezdődik az idei kutyás tábor, így viszont egyelőre kérdéses, hogy mehetünk-e...

Újabb 3 opció állt fenn: a legjobb, hogy lehúzódik az antibiotikumtól a dudor és felszívódik nyomtalanul.
A másik, hogy a gyulladás lehúzódik, de a dudor marad, így ugyan csak tábor után, de fel kell tárni.
Harmadik, hogy tályog lesz belőle, kifakad, amit egyből fel kell tárni, vagy legalábbis műtéti úton rendbe tenni.

Az első lenne a legjobb nyilván. Még a második se húzza keresztül a számításainkat a táborozást illetően, de más lenne úgy a hangulatom biztos, hogy tudom, hogy műtét vár Szamócára itthon. A harmadik lehetőség esetén pedig nyilván a tábor felejtős...

2011.06.23., csütörtök

Ma reggel arra keltem, hogy elég rendesen nedvedzik Szamóca puklija, úgyhogy állatorvosnál kezdtük a napot. A mi állatorvosunk nem volt bent, így máshoz mentünk, aki az antibiotikum mellé még beadott neki gyulladáscsökkentő injekciót + azt mondta, hogy már a bőrfelületen is (puklin szőr leborotválva) kialakult egy bőrgyulladás, mert valószínűleg éjjel, vagy amikor nem láttam nyalogatta Szamóca.
És újra megszúrták, hogy hátha van mit leszívni belőle, de még mindig csak vér jött ki. Úgyhogy otthon kék krém és meglátjuk mi lesz a táborig, azaz holnapig.
Ja, és az injekció még jobban rá fog segíteni arra, hogy valamilyen irányba mozduljon már el a gyulladás; vagy kifakad (tályog), vagy lehúzódik.

Hazajöttünk, egyre jobban nedvedzett, de már nemcsak a felületén látszott, hanem rendesen folyt belőle folyamatosan valami savó + vér. És elég sz@rul nézett ki Szamóca is mind e mellé, úgyhogy abban maradtunk a rendelővel, hogy este visszaviszem.

Visszamentünk, megint egy másik orvoshoz. Ő is elég "veszélyesnek" találta ezt a szintű nedvedzést már, de azt mondta, ez még mindig nem az az igazi tályog, ami lesz belőle, ha...
Átbeszéltük az összes eshetőséget, és arra jutottunk, hogyha nem lenne tábor holnaptól, akkor ő feltárná most, de nem akar belerondítani a nyarunkba (mivel baja nem lesz Szamócának, ha nem egyből műtik), telefonon tudunk beszélni úgy is, ha kell + ha gond van, akkor pár óra és ott vagyunk a rendelőben. Így abban maradtunk, hogy menjünk el táborba és meglátjuk, mi lesz.

Az is előfordulhat, hogy a bőrgyulladás meggyógyul, a nedvedzés eláll és lehúzódik a dudor, és akkor táborozhatunk nyugodtan.
Ha mégsem így történne, akkor pedig úszás és játszás nélkül táborozunk.
Ha pedig annyira rosszra fordulna a helyzet, akkor a zalaegerszegi Gébárti-tó helyett, a budapesti, állatorvosi rendelőbe fogunk visszatáborozni.

No, így állunk most. Reméljük a legjobbakat, és hogy a következő bejegyzésem a táborról fog szólni (a gyógyulást csak megemlítve), és nem ennek a posztnak lesz a folytatása. :)

Őrző-védő Népszigeten 1.

2011-06-21T23:00:00.009+02:00

Eljött az első gyakorlati alkalom, a múltkori elméletinek a folytatása.

Ide most én saját kutyával, gazdiként mentem.
Elvileg úgy volt, hogy Szamócát is a tanuló ŐV oktatók fogják csinálni a képzés ideje alatt, de miután röviden elmondtam, hogy hogy állunk, mik a problémák Molnár Jani (a Népszigeti ŐV vezetője) úgy döntött, hogy itt "varázslásra" lesz szükség, ezért Tomit (Népszigeti ŐV oktató + a rendőrségnél képez elfogó kutyákat) kaptuk meg!

Halkan mondom, de örülök neki, hogy így alakult, mert így tényleg fogunk fejlődni - legalábbis remélem -, és nem csak "kísérletezni" fognak Szamócán.
Azért hajrá tanuló segédek, nyilván, ha fiatal kutyám van, akkor szívesen bedobom a közösbe én is. De így, hogy már 8 éves (úgyhogy nincs akármennyi időnk kísérletezgetni) + egyébként is problémás az ŐV-t illetően, jobban örülök, hogy profi kezekbe kerültünk. :)

A heti 2 alkalom kedden este 6-tól és szombat reggel fél 8-tól van Népszigeten.

Több oka is van egyébként, hogy úgy döntöttem, megyünk így ŐV-re nyáron is:
1. Népszigeten eddig Szamóca vagy azért volt, mert vizsgáztunk, vagy alapfokú előadáson bemutatózni, így mondhatjuk, hogy ha Népszigeten voltunk, akkor mindig feszkóban volt. Már az autóból úgy vettem ott ki mindig, hogy ő is, én is be voltunk feszülve (sajnos). Így tök jó lesz, hogy az Őv során ebből is kioldódjon. Meg én is.
2. Általában a sulin (Őrmezőn) szoktunk mindent csinálni, ha mégsem, akkor az is valami semleges külső terep, nem egy másik kutyaiskola. Ez is jó alkalom, hogy szokja az idegen pályát (lényegesen több, új kutyaszag, stb.).
3. Amikor hozzánk jönnek át "vendég ŐV-zni" a Népszigetisek a segédeikkel együtt, akkor is elég nagy lefagyások szoktak történni Szamócával (ami valószínűleg belőlem is jön), így tök jó alkalom ez arra is, hogy mindketten szokjuk az idegen segéde(ke)t is.

És még biztos sok már előnye is lesz ennek! :)

Minden alkalom után lesz egy rövid bejegyzés, hogy pontosan tudjam hogyan fejlődött Szamóca, és majd szeptemberben "át tudjuk vinni" ezt a tudást Őrmezőre is.

1. alkalom

segéd: Tomi
felszerlés: kölyökkar

3 fogást kapott ma Szamóca. Azt is gyorsan még leírom, hogy a fő problémánk nekünk a fogással volt. Amíg zsákmányként mozog előtte a cucc nagyon meg akarja szerezni, de mivel ő birtokolni különösebben nem szeret, így a fogásra sincs már akkora motivációja, mint az üldözésre. Ezért a fogása úgy néz ki, hogy először alig fog oda (van, hogy annyira nem, hogy szinte csak kinyitja a száját és ennyi), aztán ha ráfog és kicsit hagyja a segéd a karon nyammogni, akkor már jó, de az első fogása sosem az az igazi odacsapós.

Még mielőtt fogott volna volt egy kis zsinórra kötött, zsákmányos kar-üldözés a földön, aztán az első fogást úgy kapta, hogy Tomi kezében volt a cucc, de még nem húzta föl a kezére + oldalra is fordult (kisebb testfelület, kisebb terhelés). A második fogásnál ugyanez, de már felhúzta a kart rendesen a kezére - én itt éreztem, hogy sok lesz, és abban a pillanatban mondta Tomi is, hogy ez már sok + Molnár Jani is a pálya széléről. Ezt már nem fogta meg rendesen elsőre, csak bénábban. Így az utolsó fogás megint olyan volt, hogy csak fogta Tomi a kart, nem húzta föl a kezére, viszont már szembefordult Szamócával, teljes testfelületet mutatva. Ebből futottunk le, ennyi volt, amit elsőre ő elbírt.
De az első és utolsó fogása tök jó volt, nem olyan kis puding! :)

Suszter Ferenc - nyomkövetés gyakorlati foglalkozás 1.

2011-06-19T20:10:00.004+02:00

Az elméleti előadás után most következett a gyakorlat.

Mivel Szamócával már durván 3 hónapja nem nyomkövettem rendesen, ezért egy elég egyszerű nyomot fektettem neki. Csak egy 150 lépéses egyenes szár volt, tárggyal a végén. Azért is ezt választottam, mert a törést teljesen elölről akarom neki tanítani, ott tudom mi a hiba és hogy mit fogok máshogy csinálni. Viszont két dologban számítottam tanácsra; az egyik a kutya tempója, keresőkedve (ez ugye egy egyenes száron is megmutatkozik, hogy milyen) és a tárgyjelzés (nem jelzi a tárgyat, de miért nem: tanításibeli hiányosság vagy konfliktus?).

Látszott Szamóca munkáján a kihagyás, de a 3 hónap szünethez képest nem volt olyan rossz. A tárgyat persze nem jelezte be. Én egyből el is kezdtem mondani a "kis klikkeres lelkemmel", hogy persze, mert konfliktusban van, de majd sok megerősítéssel, formálással jó lesz ez egyszer... Közben meg eldobtam már Szamócának a labdát, mivel befejeztük a munkát.
Suszter Feri végig jött mindenkivel a saját nyoma mellett és utána kommentálta a látottakat. Nálunk viszont látta, hogy Szamóca labdázik, gyorsan elvette tőle a labdát és mondta, hogy akkor ő megmutatja, hogy tanítsam neki a tárgyjelzést.

(Nagyon elvakult klikkeresek innentől ne olvassák tovább a bejegyzést! :D)

Hagyományosan. Azaz, amikor a kutya a tárgyhoz ért és rászagol, akkor vezényszó nélkül nyomjam le a marjánál, hogy minél gyorsabban lefeküdjön, és ha lefeküdt, akkor mehet is neki a labda. (Tulajdonképen kondicionálom neki a tárgyat, ahogy a klikkert is. Csak itt klikk+kaja állandó helyet tárgy+fekvés állandó van.)
Ezt egyből meg is mutatta Szamócán. Mielőtt bármit mondhattam volna, hogy hát mi ilyen módszerrel nem tanítunk a sulin, már 5x megcsinálta Szamócával. DE! Mielőtt bárki húzná a száját, elmondanám, hogy semmi baj nem érte a kutyámat (még a lelkét sem :D), viszont az 5. fekvése már lényegesen gyorsabb volt, a labdajutalomnak meg baromira örült, ami egyben kioldás is volt neki, ha mégis feszkóban lett volna a lenyomástól. Persze ettől függetlenül, hogy ezt most láttam, hogy Szamóca esetében is tudna működni a klikkeres rózsaszín világon kívül más is, nem szándékozom felhagyni azzal az elvemmel, hogy fizikai kényszer nélkül tanítsunk, úgyhogy én nem fogom nyomkodni őt se a tárgynál, se máshol. (Még akkor sem, ha ez most tetszett így. :D)

Ja, és a keresőkedve + motiváltsága egyébként meg elvileg jó a későbbiekhez is! :)

Tükör őrző-védő oktatói képzés

2011-06-18T19:49:00.008+02:00

A Népszigeti Kutyasuli Tükör őrző-védő oktatói képzést indított, ami fél éven át fog tartani; havi egy elméleti előadással (ezt Korom Gábor tartja) és heti 2 gyakorlati alkalommal, amit pedig a Népszigeti segédek tartanak.
Bár segéd nem lesz belőlem soha női mivoltom miatt (egy segédnek azért elengedhetetlenek bizonyos fizikai adottságok, amihez bizony férfinak kellett volna születni), de mint gazda (és mint oktató is) érdekel az őrző-védő elméleti háttere is, így éltem azzal a lehetőséggel, hogy a lányok részt vehetnek az elméleti blokkokon, a gyakorlati részeken pedig megfigyelőként.

Az előadásból most csak azokat a részeket fogom itt megemlíteni, amik valamilyen kérdést vetettek fel bennem Szamócával kapcsolatban - eleve is emiatt mentem leginkább erre a képzésre, mert ŐV-nél még mindig olyan érzésem volt, hogy úgy állok ott a pályán gazdiként, hogy nem tudom igazán mit, miért csinálunk és éppen mi zajlik a pályán, vagyis inkább a kutyában. És mivel az egész kutyázásban talán mondhatom, hogy a legszimpatikusabb terület nekem az őrző-védő munka, ezért gondoltam nem árt, ha akkor még jobban belelátok.
Bár rengeteget lehetne írni az őrző-védőről is, most csak annyit, hogy nekem azért a kedvencem, mert szerintem itt találkozunk össze legjobban az Ösztönnel, itt mutatkozik meg a kutya lénye a legtermészetesebb módon, az én véleményem szerint ez képes leginkább a kutya érdekeit is szolgálni (mint életmód, energialevezetés) és tempójában is ez az a munka, ami az én szívemhez a legközelebb áll. Fontos, hogy nem a hagyományos ŐV-ről beszélek, hanem a Tükör őrző-védőről, ami egy kicsit más.

És akkor nézzük, mik azok, amik saját kutya esetében most tisztázódtak bennem, vagy újabb kérdéseket vetettek fel: minden kutyában kell lennie elvileg zsákmányösztönnek és védőösztönnek is. És ezek megmutatkoznak a mindennapi életben is. A zsákmányösztön például a játékban, ez Szamócánál gyönyörűen meg is van (néha kicsit át is csap túlzásba) + egy séta során is sokszor tapasztalom azt, hogy valóban van ebben a kutyában egy adag zsákmányösztön... :D Viszont a védőösztönével legalább ennyire kevésszer találkoztam. Visszagondolva, amikor alakult a védőösztönös érése, akkor persze volt sokszor, hogy megugatott ezt vagy azt, ami már kicsit nem illeszkedett a tájba + nyilván itthon is megmutatkozik a területvédése (ha valaki elmegy a ház előtt ugat), de bevédeni kaját, játékot vagy akármit... hát, nem sokszor láttam, talán a 8 év alatt, ha 2x bevédett játékot más kutyától. Ez az elég szélsőséges arány zsákmány- és védőösztön megoszlásában persze már ŐV-n is kiderült, de így, hogy végiggondoltam a hétköznapokat is még jobban látszik. (Jó, persze, tudom, hogy nem őrző-védő kutyafajta a retriever, hanem vadászkutya, így normális is, hogy inkább zsákmányos, mint védős.)

Beszéltünk arról is, hogy amikor elérkezünk az ŐV-nek ahhoz a részéhez, hogy ösztönfejlesztés (2. szint), akkor ott fokozatosan építjük a két ösztönt, amire épül az egész; egy kis zsákmány, majd védő, megint zsákmány, megint védő, stb. A probléma nálunk az lehet, hogy hiába tudnánk esetleg normális tempóval zsákmányösztönt fejleszteni, ha nem tud ugyanolyan 'jó' tempóban épülni utána a védő...

Volt még egy másik érdekes pont is, ami nagyon elgondolkoztatott. Ez már kutyát és gazdát együtt, egy párosként vizsgálja. Azt megbeszéltük, hogy a kutya személyisége kb. 30%-ban genetika, 70%-ban viszont a környezet alakítja, a környezetben meg a legjelentősebb tényező nyilván a gazda, tehát meghatározhattuk úgy a kutyát, hogy ő egy, a "gazda által létrehozott lény". Érdekes így nézni Szamócára, hogy elvileg 70%-ban "én hoztam őt létre" olyanná, amilyen...
A következő, amin elgondolkodtam ehhez kapcsolódik még, illetve az első elgondolásomhoz is, hogy mégiscsak megmutatkozott a védőösztöne egész normálisan Szamócának, csak akkor (11-13 évesen) még ezt így nem tudtam értelmezni. Mire gondolok?
A Tükör őrző-védő sokszor beteg (lelkileg) kutyák gyógyítására is szolgál, így az első lépés a terápia, ahol kioldják a kutya félelmeit, amit 70%-ban ugye a környezet, sok esetben a gazda beteges kutyatartása tett bele a kutyába. Ezért az ŐV oktatónak abba a 30%-ba kell belenyúlnia, ahol "nincs ott" a gazdának a nyoma, ahol nem tudott még sérüléseket okozni. Rossz érzés erre gondolni, hogy valamilyen szinten azzal, hogy gyerekként, és nem Gazdaként álltam Szamóca mellett én is beteggé tettem a kutyámat... persze most jó látni, ahogy tényleg kioldódik és eltűnnek az én gyerekkori "nyomaim", és most már egy egészen más 70% az, ami én vagyok benne. :)
Na, de visszatérve a védőösztönhöz: ha a gazda annyira beburkolta a kutyát, hogy annak nincs problémamegoldó-képessége, azaz nem tud konfliktusokat megoldani önállóan, akkor a konfliktusra védőösztönnel fog reagálni, amire sokszor kap megerősítést a környezettől, ettől pedig könnyen kialakul agresszió a környezet felé. Visszagondolva Szamócával pont ez történhetett, amikor az első találkozásaink más kutyával leginkább olyanok voltak, hogy már kölyökként kilyukasztották és szó nélkül "ledarálták", utána már nem mertem odaengedni normálisan a fajtársaihoz, valóban 'beburkoltam a kutyát', ezért egy idő után neki konfliktus volt a másik kutyával való találkozás és problémamegoldó-képessége sem volt igazán (de az más esetben se nagyon). Mai fejjel már tudom, hogy én amitől féltem, hogy hogy viselkedik, ha másik kutya jön az mind-mind védőösztönös viselkedés volt, amire tényleg sok megerősítést kapott a környezettől és egy idő után gyakorlatilag nem volt találkozás más kutyával agresszió nélkül. Abban az időben kizárólag Érden sétáltunk (nem véletlen találkoztunk annyi szocializálatlan kutyával az elején...), és a mai napig máshogy viselkedik még Érden a kutyákkal, sokkal hamarabb sok lesz neki egy másik kutya, és ha "csak" bizonytalanságból is, vagy félelemből, de agresszióval oldja meg a helyzetet. (Bár ez a régi, verekedős Szamóca azért ennél egy több tényezős sztori, de most úgy gondolom, hogy ez is szerepet játszott benne.)

Ehhez tartozik még, hogy alapvetően az a természetes, az egészséges, ha egy kutya (ahogy a farkas is) a konfliktushelyzetet elkerüli és nem előremegy benne. Ebből is az derül ki, hogy Szamóca viselkedése a fent említett pontban nem volt egészségesnek mondható, illetve bizonyos szituációkban még szerintem most sem az. Persze, már általában kifordul az olyan helyzetekből, amiből ki kell, vagy valahogy feladja a pozícióját, de Érden még mindig csak az azonnali belemenés a reakciója, ha egy kutyával már nyíltabb konfliktusba kerül, akkor olyan, mint aki az elkerülést nem is ismeri.

Viszont ez kicsit elgondolkodtatott, hogy akkor azt meg nem kéne annyira "súlyos hibának" tekintenem, hogy Szamóca ŐV-n sokszor inkább az elkerülést választaná, hiszen elvileg ez a természetes, az egészséges, nem akar fölöslegesen konfrontálódni. DE, mégis eljöhet ilyenkor is a támadás, amikor eljut a konfliktus egy olyan ponthoz, amit a kutya már nem akar beáldozni (pl. a területét, kajáját, életét védi). Kérdés, hogy Szamócánál mi ez a pont, és mikor jönne el a pályán is? Egyszer Balázs (segéd) kipróbálta azt, hogy sarokba szorítva terheli Szamócát, és lesz-e olyan, hogy támadóvá válik és odacsap. De nem jött össze. Akkor azt hittem, hogy az a nem egészséges viselkedés, de most jobban rálátva már kicsit másképp gondolom... És ilyen infók ismeretében lehet, hogy már ki se akartam volna próbálni a sarokba szorítást, hiszen ez nem igazi konfliktusmegoldás, kioldódás lett volna, csak ugyanolyan agresszióval való válasz, amit a való életben (Érden) meg alkalmaz is, de nem tetszik. Itt van még bennem némi ellentmondás, hogy akkor hogy is van ez, mi a jó és meddig.

Ami még kérdésként maradt meg bennem, hogy amikor a zsákmányösztönt fejlesztik, akkor semmi védős terhelést nem kap a kutya, vagy csak annyit kap, amennyit már elbír és ami már fel van építve nála? Ha az utóbbi, akkor fogjuk rá, hogy rendben van, viszont ha az előbbi, akkor Szamócának valószínűleg még az a védős terhelés is sok, amit kap egy-egy ŐV-n (tehát annyira még sincs felépítve), mert a zsákmányos részeknél sem magabiztos mindig, pedig elvileg itt "kötelezően" annak kéne lennie, hiszen a kutya van előnyben a zsákmánnyal szemben. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy visszafordul a zsákmány, azaz ott már megnyilvánul a védőösztön.

Azt hiszem jól fog még jönni a többi elméleti előadás is a témával kapcsolatban, mert van még mit tisztázni a fejemben.

De addig is tök jó lehetőség lesz, hogy a gyakorlati részekre nemcsak megfigyelni járhatunk ki lányok, hanem lehet saját kutyát is vinni, akikkel a leendő segédek fognak dolgozni!

II. Évzáró a kutyasulin

2011-06-13T14:06:00.007+02:00

Megint évet zártunk a kutyasulin, jó gyorsan eltelt ez az év is, és mennyi minden történt ennyi idő alatt! :)

(A képeket nem én lőttem. Összes kép ITT.)

Suszter Ferenc - elméleti előadás a nyomkövetésről

2011-06-11T20:07:00.006+02:00

Suszter Ferenc rendőrkutyás és sportkutyás. Emiatt kicsit más szemszögből tekint a kutyázás világára, mint mi, Tükör sulisok.
De én szeretem "máshonnan jött" emberek előadásait is meghallgatni, ha nem is értek mindennel egyet, vagy nem tudom hova tenni, valamit mindig elindít bennem, amitől új dolgokra jövök rá, vagy jobban elgondolkozom az addigiakon.

Az előadás hasznos volt, én úgy érzem, hogy sok jó tippet kaptam, ha komolyan gondolom a nyomkövetést, illetve több olyan dolog is volt, amiről eddig csak hallottam, de most értettem meg a lényegét, a súlyát. Na, meg ilyen "háttér-információk" alapján már össze lehetne állítani egy jó kis felkészülési tervet is.

Miért írom csak feltételes módban?
Az előadás után még jobban elbizonytalanodtam, hogy szeretném-e én ezt a nyomkövetést?! Egy korábbi bejegyzésemben már írtam erről...
Most végképp úgy érzem, hogy nem. Egy dolog mozgat már csak, hogy annyira térjek vissza a nyomkövetéshez, hogy pályán-ürítés nélkül meglegyen az a Ny5-ös vizsgánk, ami egyébként benne van a kutyában!
Csak ebben van egy jó nagy adag emberi önzés is, mert ha lenne K99-ben mantrailing ágazat, akkor már rég nem érdekelne a nyomvizsga, mert tudnánk mantrailingben is bizonyítani, hogy "tud szagolni" a kutya. Na, meg ott van benne az is, hogyha egyszer én valamit kitalálok, vagy valaminek nekifutok, akkor azt addig csinálom, amíg nem sikerül... és a nyomkövetés 5-ös vizsgának már nekifutottunk egyszer és nem sikerült. Ezért adott, hogy akkor még egyszer, vagy még ahányszor kell.

A nehéz az, hogy ez az a pont, ahol a maximalizmusom már hülyeségbe csap át, mert az elveim pedig mást diktálnának közben: az előadásból is az derült ki, ami nekem a legfontosabb és ami a legjobban megmaradt, hogy a mantrailing sokkal jobban igénybe veszi a kutya stressztűrőképességét, mint a nyomkövetés, ahol gyakorlatilag biztosítjuk a kedvező feltételeket (időjárás, talaj, nyom nehézsége, stb.), kicsit olyan "sterilizált" körülmények közt zajlik az egész munka. Ezzel szemben a mantrailing sokkal természetesebb, valódibb, szerintem a kutya lényéhez közelebb álló sport.
Egyszóval nekem a mantrailing egy egészségesebb, hasznosabb, "életrevalóbb" irány, mint a nyomkövetés. És ahogy már sokan mások is mondták, a jövő inkább ebben van, mint a nyomkövetésben. Remélem, hogy egyszer lesz mantrailing-re is kidolgozott vizsgarendszer a nyomkövetés helyett! :)

De, amíg nincs, addig engedek a "csak azért is" tulajdonságomnak, mert párszor már jól jött, hogy ennek köszönhetően tanultam új dolgokat, vagy jutottam oda, ahova e nélkül lehet, hogy soha.

Szóval most ezekkel az elméleti tanácsokkal felvértezve újragondolom még mielőtt elkezdenénk megint rendesen gyakorolni (leginkább majd nyáron), hogy szeretnék-e kísérletezni azzal, hogy hogyan lehet csak klikkerrel tanítani nyomkövetést - ezt is egy korábbi bejegyzésben írtam -, vagy támaszkodom a kicsit hagyományos, de valószínűleg működő tanácsokra, aztán a Ny5-ös vizsga után úgyis váltunk mantrailingre.

Suszter Ferenc pedig az elméleti előadás után még 3 gyakorlati foglalkozást is fog tartani későbbi időpontokban.

Formálás cserekutyával

2011-06-09T19:41:00.003+02:00

Sose volt még ilyen edzés. Nemcsak, hogy cseréltünk kutyát, de formálós feladatot kaptunk a kölcsönkutyához.
Sorsoltunk, hogy kinek, melyik kutya fog jutni, de mindenkinek ugyanezt kellett beformálnia: terpeszben megállni, és a kutya menjen át a "cseregazdi" lába között. Ez annyiból volt megnehezítése a saját dolgunknak, hogy egy plusz konfliktus volt a kutyának az, hogy valamilyen szinten fizikai kontaktusba kell kerülnie egy idegennel (amikor átmegy a lába alatt), azon kívül még, hogy egy idegen formál vele - nem elég, hogy mással dolgozik, de még nem is szólnak hozzá (nem lehet annyira oldani a kutyát), csak a klikk+kaja. Így volt, hogy elég sok segítséget kellett adni a kutyáknak.

Szamócának is, aki egyébként is egy érzékenyebb kutya + mostanában van egy olyan problémánk, hogy nagyon hamar befrusztrálódik a teljes, szemből tartott testfelülettől. Formálásnál pedig találkozott ezzel, amitől nagyon hamar bele is menekült az ugatásba (ilyenkor ebbe szokott), ami lényegesen megnehezítette Anita (ő formált Szamócával) dolgát. Vagyis inkább ellehetetlenítette azt, hogy formálással oldódjon meg a feladat, akkora testjeles segítséget kapott, hogy azzal gyakorlatilag kapásból kitalálta volna a megoldást, de nagyon más választás nem volt - legalábbis amennyi időnk volt erre, annyi alatt.

Én meg pont Anita fiatalabb kutyájával, Echo-val (beauceron) formáltam. Echo-t még nem láttam formálni sose, Anita másik kutyáját, Brigit (magyar vizsla) már igen. Tempóbeli különbség (nyilván a méret miatt is) van a két kutya között azért, de valamiért attól, hogy 'Anita kutyájával formálok' mégis valami nagyon gyors dologra számítottam. Ezért kicsit fura volt, hogy jobban hasonlított Szamóca tempójához a sztori - lehet az is közrejátszott, hogy Echo még fiatal kutya, és nem sokat formált, dolgozott mással, és fura volt neki a szitu. De ettől még jó volt vele formálni. Kicsit elszúrtam az elején azt, hogy úgy közelítettem meg a feladatot, hogy hátulról menjen át a lábaim között, viszont emiatt folyton hátra kellett nézegetnem, hogy el tudjam kapni a jó pillanatokat, de az túl nagy jel volt a kutyának, hogy hátrafordulva nézem, és ettől sokszor fel is vette a szemkontaktust, ami nem szerencsés formálás közben. Azért sikerült eljutnunk viszonylag hamar a megoldásig. :)

Érdekes és tanulságos volt ez az edzés, és több motivációm is lett arra, hogy még többet és még tisztábban (tényleg ne legyen segítség, oldás) formáljak.

Az első csoportom

2011-06-05T19:44:00.013+02:00

(Ez a bejegyzés most azon ritka kivételek egyike, amikor nem saját kutyáról, Szamócáról írok, hanem kutyasuliról, most épp oktatói szemszögből.)

Ma vizsgázott le az első csoportom, ahol már csoportvezetőként mutatkoztam be! :)

Balról:
István-Báró (német juhászkutya)
Judit-Nelli (német juhászkutya)
Margit-Jenny (német juhászkutya keverék)
Éva-Töki (berni pásztor)
Edit-Fanta (rhodesian ridgeback)
Zsófi-Zebu (juhászkutya keverék)
András-Leica (magyar vizsla)

és a képről hiányzik még Éva-Harry (golden retriever)
és Kriszta-Giotto (labrador retriever).

Rajtuk kívül még a csoport tagja volt Szandi, Dushával (orosz fekete terrier), aki egyébként szintén oktató a sulin, csak most saját kutyával gazdiként jött be a csoportba néha, és volt még egy gazdink, aki sajnos csak a tanfolyam feléig vett részt a foglalkozásokon, egy labrador retriever keverékkel.
Így 11 kutya-gazdi párossal kezdtünk és 10-zel fejeztük be.
Könnyű csoportnak indult, de időközben persze előjöttek kisebb-nagyobb kihívások, de ezeket egyáltalán nem bántam! Azt igen, hogy többen úgy iratkoztak már be az elején, hogy tudták, hogy elég sok alkalmon nem tudnak majd részt venni, amit én azért nem szeretek, mert hiába jön el valaki a szerdai pót-foglalkozásokra, nem ugyanaz. Illetve egy kutya szocializációjában is szerintem nagyon sokat számít, hogy részt vesz-e a gazdival együtt ő is a folyamatban, amiben az egész csoport, vagy csak szerdánként és otthon pótolnak. Azért annyira sok ilyen nem volt szerencsére, egy gazdival volt csak úgy, hogy a 14 hétvégi alkalomból 7-en nem tudtak ott lenni, így ők csak egy héttel később, de levizsgáztak. A 10-ből még egy páros volt, akiknek sajnos nem sikerült a vizsgájuk, és a pótvizsgára sem tudtak eljönni, de szeretnének középfokra járni, így utólag majd ők is tesznek alapfokú vizsgát.

Annak ellenére, hogy a csoport talán az egyik legmelegebb napon vizsgázott, ráadásul délben (nagytestűek!) elég szép pontszámok születtek, pedig a meleg miatt szinte egyik kutya sem azt hozta, amire valójában képes. De így is elégedett voltam a pontokkal, sok 85-90 körüli/fölötti pontszámot gyűjtöttek be a gazdik-kutyák! :)

Bár engem sose érdekel annyira a vizsga (a pontok), mint a tanfolyam egésze és hogy hogyan mennek el onnan a gazdák a kutyájukkal. De ezzel a részével is meg voltam elégedve (:)), mert a csoportból mindenki jelentkezett egyből középfokra, sőt szerették volna, hogy én vigyem őket tovább (de egyelőre középfokon én még csak segítő vagyok) és szinte mindig, mindenki lejárt szerdánként is a pót-foglalkozásokra. Illetve, ami nekem még fontos, hogyha én foglalkozom egy gazdával, akkor ő olyan gazdaként kerüljön ki a "kezeim közül", hogyha azzal a tudással, amit én adtam neki át látnám ismeretlenül egy parkban például, akkor szimpatikus legyen az, ahogy kutyázik, ahogy viszonyul a kutyázáshoz. És tudjak megbízni benne, mint gazdiban; én, mint másik gazdi. (Tehát arra gondolok, hogy olyan gazdát lássak benne, akinek a kutyájához odamerem engedni az enyémet, akkor is, ha nem vagyok biztos abban, hogy konfliktusmentes találkozás lesz, mert tudom, hogy baj esetén mindketten fogjuk tudni, hogy mit kell tennünk, vagy legalább a megelőzéssel tisztában van a másik gazdi is.) E mellett még a tudatosság, következetesség és figyelem az, amit nagyon fontosnak tartottam átadni a gazdáknak, hogy amit csinálnak, azt tudatosan tegyék, értsék meg a lényegét, ebből kifolyólag következetesek is legyenek, illetve figyeljenek oda a kutyájukra, a jelzéseire és a kutyával legyenek ők egy páros, akik együtt dolgoznak majd a vizsgán, ne velem dolgozzanak együtt úgy, hogy a kutya csak mellettük megy, de rajtam van a figyelmük, hogy én mit mondok; hanem engem segítségnek tekintsenek csak, de a kutya legyen az, akin ott van a figyelmük, amikor vele működnek együtt!

Volt még egy érdekes felismerésem a tanfolyam során, amit még megemlítenék: sok alapfokon (de középfokon is) találkoztam már azzal, hogy úgy viselkednek a kutyák, mint akik unják az összes tanítási blokkot, vagy legszívesebben elkerülnék ezt az egészet. Néznek jobbra, balra... de alapfokú vizsgákon is sokszor látni, hogy csak futólépésnél kapcsolnak be a kutyák (aztán a futólépés végével ki is kapcsolnak :)).

Azoknak a gazdiknak tartottam "pót pót-foglalkozást", akik nem tudtak levizsgázni a rendes vizsganapon. Persze délben, a legnagyobb melegben, és elég siralmas volt, mennyire nem akartak dolgozni a kutyák. Ezért kivételesen megkértem az egyiküket, hogy had próbáljam ki én a kutyáját - sose kértem még ilyet gazdától, és talán ez az egyik dolog, amit a legkevésbé szeretek; amikor egy oktató tanfolyamon kiveszi a gazda kezéből a kutyát. Viszont most már más ötletem nem maradt, és elhinni se akartam, hogy van olyan kutya, amilyennek épp akkor a pályán láttam mindkettőt. Szerintem én lepődtem meg a legjobban azon, ami történt.
Olyan volt szinte, mintha a saját kutyámmal dolgoznék, lelkesedésben meg 3x olyan jó! :) Ez annyira tetszett a másik gazdinak, hogy utána már ő kérte, hogy az ő kutyájával is dolgozzak akkor egy kicsit... Na igen ám, tök jó, hogy velem szívesen működtek együtt a kutyák, csak nem velem kellett volna, ezért igyekeztem a lehető legjobban átadni azt a gazdáknak, hogy én mit csináltam máshogy (tempó, moduláció, pörgetés, stb.), és nagyon jól átment nekik, hihetetlen ügyesek voltak utána! :)
Úgy tudták fektetni a kutyájukat (egyelőre persze megvezetéssel), amire a motiváltabb klubosok szoktak csak gyúrni - vágja földhöz a kutya a mellső lábait egy mozdulattal. A lábnál követésnél, fordulatnál, alapállásnál is sokkal figyelmesebbek lettek a kutyák, még ha ez rövid távon a pontos, kevés segítséges (tiszta) munka rovására is ment, nekem sokkal jobban tetszett ez, mint amikor pontosan, de 'fél óra' alatt és bambán kerül egy kutya lábhoz!
Annyit vontam le ebből, hogy talán abba a hibába esünk néha, hogy attól, hogy alapfok, nem is törekszünk arra, hogy "földhöz vágós" fekvése legyen egy kutyának (mert azt majd ráér később, akinek erre egyáltalán lesz motivációja), vagy profibb tempóval kivitelezzék a gazdák azt, amit. Már azzal megelégszünk, ha hosszas könyörgés után, de a földhöz ér a kutya hasa (lefekszik), vagy háromszor megkerül minket mire le is ül láb mellett.
A kutyának is unalmasabb szerintem így dolgozni, a gazdának sem akkora sikerélmény egy ilyen munkát bemutatni az én véleményem szerint. Persze vannak kivételek, akik nem biztos, hogy egy alapfokon már tudnak úgy dolgozni a kutyájukkal, hogyha csak megvezetéssel is, de földhöz csapós fekvést tanítsanak, de most akkor is az az én meggyőződésem, hogy egy pörgősebb vezénylés (mint az, hogy lemegyünk "dedóba") a kutyát is jobban leköti + a gazda is jobban érzi magát, ha a kutya akar vele dolgozni és "pattog".
Aztán lehet, hogy a következő tanfolyamon, amit majd látok az mind meghazudtolja ezt, de egyelőre most ez a "felfedezés" nagy pozitívumként él az én fejemben. :)

Csütörtök: kutyacsere

2011-05-19T15:53:00.005+02:00

Anitás edzés. Mielőtt kezdődött volna, pont leszakadt az ég, és bár elállt az eső mire kimentünk a pályára, de nagyon meleg és fülledt volt a levegő, a kutyák szinte már az elején meg voltak halva. Úgyhogy valami nem túl megterhelő edzés kellett erre a napra, ezért lett helyben maradás + kutyacsere. Azon belül pedig akadály, irányítás egymás kutyáival.
Nem tudom, más hogy van vele, én imádok kutyát cserélni. Szeretem kipróbálni mások kutyáit és nézni azt is, ahogy Szamóca dolgozik mással.

De, mielőtt cseréltünk volna, még volt egy fél óra, amikor mindenki egyénileg gyakorolt vizsgafeladatokat. Itt nagyon újat nem csináltunk, az eddigieket folytattuk tovább.
Talán, ami újabb volt, hogy a menetközben fektetést úgy kezdtem el elölről, hogy más vezényszó van, ami hasonlít ugyan a 'fekszik'-re, de mégse ugyanaz, ki lehet mondani gyorsan, pörgősen és innentől kezdve arra mindig azonnal és négylábasan kell feküdnie, most ez a vezényszó az 'ex' lett (fekszik --> feksz --> ex). Nem is annyira a gyors lefekvésre megyek rá, hanem, hogy azonnal, négy lábbal torpanjon meg és ejtse is le magát, ne gondolkodjon, ha meghallja az 'ex'-et, hanem legyen automatikus a reakciója erre. Ezért ezt most megvezetéssel csináljuk, először csak futkározásból kezdtük, vezényszó nélkül, csak falattal megvezetve klikkelgettem neki a mozdulatot, aztán amikor már kaja nélkül is gyorsan lefeküdt a lemutatásomra, akkor kezdtem elé mondani az 'ex'-et, innentől kezdve meg gyúrom a vezényszót + veszem majd ki a testjelet teljesen.
Az előreküldés labdával nagyon bejött, kb. már kimegy 10-15 métert labda nélkül is, tök jó tempóban. De még sokáig nem akarom kivenni belőle a labdát + "spanolást" az elején, majd ha már sokszor ennyi métert megy ki stabilan, akkor elkezdem többször kivenni belőle a labdát és bele is fektetni néha.
Az apport teli akadályon keresztül egyelőre csak labdával csinálom, a cél, hogy várja ki nyugodtan, amíg átdobom az akadályon az apporttárgyat, utána pedig egy vezényszóval induljon el, ugorja át az akadályt, fogja meg a cuccot, hozza vissza és visszafelé is ugorja meg az akadályt, ja és persze normális 'hozzám'-mal üljön be. Kivárja, elindul, megugorja, megfogja, hozza, visszafele is megugorja. A 'hozzám'-mal vannak még bajok + sokszor beleteszek plusz lelkesítést, hogy a jó tempó is megmaradjon.
Apport ferde palánkon. Ugyanaz a helyzet, mint az előzővel, a 'hozzám' nem tökéletes még a végén. Illetve, itt nem is annyira egyértelmű még neki, hogy miután felvette a cuccot, a palánkon közlekedjen át visszafele is. Ja, és türelmetlen voltam, és egyszer megnéztem nem ronggyal vagy labdával, hanem 650 g-os apportfával is ezt a ferde palánkos történetet. Csak a saját magam megnyugtatására, hogy mennyire fog szétesni attól, ha nem labdát vagy rongyot kell majd hoznia, hanem rendes apportfát. Úgy tűnik nem fog. :) De ezt majd csak akkor szeretném beletenni, ha már az természetes neki, hogy mutogatás nélkül is a palánkon jöjjön vissza.
A menetelésünknél a futólépés és fordulatok elkeserítőek, azzal még dolgozni kell majd sokat.

Az egyéni gyakorlás után volt a csoportos extrém helyben maradás. Ami úgy nézett ki, hogy kutyák egy sorban a pálya egyik oldalán, mi pedig a pálya másik oldalán. Először csak simán bírniuk kellett időben a dolgot, aztán Anita elkezdett sétálgatni köztük, átlépni fölöttük, utána kutyával szlalomozni, sétálni mellettük. Aztán egyik, majd a másik kutyájával játszani, labdázni előttük. Aztán a két kutyája játszott a mi kutyáink előtt. Utána mi örömködtünk, ujjongtunk összevissza. Dina ilyen örömködősen még "rá is szaladt" a kutyákra + el előttük.
Szamóca mind bírta és maradt, HA azt nézem, hogy olyan "feküdjél le és maradjál ott" stílusban kellett a feladatot teljesíteni, amibe belefért, hogy kicsit belekúszik, kicsit ideteszi a fenekét, odateszi a fenekét, nyűglődik magában. De sokkal jobb lett volna, ha nemcsak így teljesíti, hanem normális helyben maradásban, amibe az se fér bele, hogy a fenekét kibillenti az egyik oldalra... Csakhogy, eddig a nem extrém helyben maradásnál is elfogadtam neki az ilyen fenék kibillentéseket, meg fejletételt. Úgyhogy tanulság leszűrve, helyben maradást kell tanítanom a kutyámnak! Kicsit vicces lesz, mintha visszamennénk alapfokra (na, nem mintha ott ilyen helyben maradás lenne az elvárás) és kezdjük az elejétől, stopperrel, és nagyon fogok örülni, amikor egyenes háttal, mozdulatlanul tud majd feküdni 1 percig. :D

A kutyacserénél a következőn kellett végig küldeni vagy végig vinni - ki, mennyire tudta - a másik kutyáját: görbe kúszó, palánk, karika, 3 bója; bal szélsőhöz küldeni, majd a jobb szélsőhöz, anélkül, hogy a középső bójához odamenne. És ezek kb. 5-5 méterenként egymástól.
Több kör is volt, én elsőként Asszírral dolgoztam (2,5 éves, kan golden retriever). Azért akartam vele, hogy egy azonos fajtájú, de Szamócánál fiatalabb kutyát kipróbáljak. Tök érdekes volt így, hogy én dolgoztam vele, sokkal gyorsabbnak éreztem, mint amikor kívülről nézem Asszírt - igaz, azt mondták a többiek, hogy pl. a lábhoz kerülése tényleg gyorsabb volt velem, mint Dinával (eredeti gazdája) szokott lenni. A második kutya pedig Hanga volt (5 éves pumi keverék), őt azért akartam kipróbálni, mert egy elég érzékeny kutya és kíváncsi voltam, hogy ez a munkában hogy jön elő, mennyire zavaró (nekem). Furcsa volt vele dolgozni, mintha vibrált volna folyamatosan, nem éreztem azt, hogy ott van a figyelme és "tiszta fejjel" várja, hogy mit kell csinálni. Viszont pozitív volt, hogy a bójához küldésnél elég nagy sárba kellett volna belefeküdnie, amit nem akart, viszont én meg nem tágítottam attól, hogy de igen, le kell feküdni. Nyilván, mivel ez egy kutyacsere, ahol az ember nem döngöli földbe (sárba:)) a másik kutyáját, csak próbál vele cukin együttműködni, hogy a kutyának is jó élmény legyen, ezért pár "feküdjél le" után kénytelen voltam belemenni egy "akkor közelről, kajáért feküdjél le"-be, DE, lefeküdt a sárba! :)
Szamócával Olga (Hanga gazdája) dolgozott, ott nekem kívülről nézve az volt az érdekes, hogy Olga ugyanazokkal a testjelekkel akart kommunikálni, amit a saját kutyáival megszokott már és mivel ezek nem annyira tiszták, nem a "szabvány" jelek, Szamóca szinte egyáltalán nem értette mit akar, úgyhogy mindketten megküzdöttek a másikkal, mire lekommunikálták a dolgokat. Utána még Vera próbálta ki (neki egy 7 éves német juhásza van), tehát korban hasonló kutya. Viszont nekik van egy olyan problémájuk, hogy a Roxi (ő kutyája), nem igazán tud a Verára és a munkára koncentrálni, ha körülötte kutyák vannak, inkább elkezd körözni és kifelé figyelni. Ehhez képest gondolom egyszerűbb váltás volt a Szamóca, aki abszolút szívesen működött együtt. Nekem tetszett kívülről nagyon, ahogy a Vera dolgozott vele! :)
A legérdekesebb nekem az volt, hogy pl. nekem Asszír belülről (tehát amikor én dolgoztam vele) sokkal gyorsabbnak tűnt, mint Szamóca. Viszont kívülről nézve Szamócát egyáltalán nem láttam sokkal lassabbnak, mint amikor pl. Asszírt nézem én kívülről. Ez persze lehet attól, hogy esetleg Asszír velem tényleg gyorsabb volt, mint Dinával szokott, Szamóca meg mással volt gyorsabb, mint velem... mert azért a kutyáknak is egy másik emberrel való munkánál ott az újdonság varázsa, ami dobhat a tempójukon.

A végén még páran - köztük én is - kipróbáltuk a lábnál követést Anita fiatalabbik kutyájával, Echo-val. Ez önmagában már egy olyan élmény volt, amiért megérte megszületni! :D

TóParkos edzés

2011-05-17T21:27:00.013+02:00

Engedelmes és ügyességi feladatokat is gyakoroltunk.

Menetelés: alakul a távolság, és ehhez a tempó és a helye is (ahol jön mellettem) olyan már, amilyet szeretnék. Tök jól bele tudtam klikkelni azokba a TóParkban, amikor érzett valami szagot, ment volna megnézni, de azért tudta, hogy feladatban van és nem lehet, ezért csak szép pipiskedve ment, jól feltartott fejjel! :)

Menetközben ültetés: már rendben van, csak átismételtük, gyakoroltuk.

Menetközben fektetés: ma kezdtük el, ugyanúgy, ahogy a menetközben ültetést, visszafordulok rá és le is mutatok, hogy 4 lábas legyen a fekvése, egyszerre menjen le a 'hátulja' és az 'eleje' is.

Apport sík talajon: 650 g-os apportfával gyakoroljuk. Most arra gyúrunk, hogy már ne kelljen mutogatnom, lépkednem, hanem szabályosan csak álljak egyenesen, egy helyben. Elég szépen megy már, ami még hiba, ha nem segítem meg, hogy a beülése apportfával még nem teljesen egyenes. (Valószínűleg az a hiba, hogy messziről nincs hozzám-ja, ezért lehet, hogy fa nélkül is ferdülne.)

Előreküldés: a labdás verzióval csináljuk már. Először kipróbáltam, hogy a semmibe kiküldve mi történik. Na, az azért még nem az igazi, úgyhogy először kigurítottam a labdát és arra küldtem ki és klikkeltem bele. Aztán már csak úgy csináltam, mintha kidobnám a labdát és tényleg kint lenne valami és így küldtem a semmihez, dobtam elé a labdát és klikk. Aztán a végén szerintem már tudta, hogy nincs ott labda, de ha elkezd rohanni az elején, akkor fog jönni az a labda. Végül is ez a cél egyelőre. Az utolsó előreküldés tök jól sikerült.

(volt egy kis úszás is :)

Bója: most nem a távolságra, hanem a pontosságra gyúrtunk. Úgy raktam ki direkt a bójákat, hogy kettő annyira közel legyen egymáshoz, hogy nagyon kelljen figyelnie, hogy hova mutatok. De nem dőlt be, jó volt. Plusz azt is klikkeltem most, hogy elég közel feküdjön a bójákhoz.

Kézjel: itt ugye elölről építjük a távolságot és csak akkor fogadom el, ha elsőre jó. Ha ront, akkor visszasétálok, vezényszóval felvetetem vele azt a pozíciót, amiben volt a rontás előtt, elsétálok tőle és újra mutatom a kézjelet, amit nem tudott. Most 10 méterről gyakoroltam. Párszor rontott csak, az is mindig az állásból fektetés volt. Erre mentünk ma rá. Illetve arra, hogy random kell kitartania egy pozíciót (különböző időközönként mutattam új kézjelet) és hogy ha csak elsétálok tőle és megállok vele szemben és csak állok és várok, akkor egy idő után ne kezdjen el próbálkozni azzal, hogy magától felvesz új pozíciókat, hanem maradjon nyugton és tartson velem szemkontaktust.
A tolatás az még egy külön kérdés a kézjelnél. Ott egyelőre ott tartunk, hogy örülök, ha ugatás nélkül hátrál 2-3 métert. Ma már egyszer sem ugatott bele! :) Viszont sok segítség kell még neki a folyamatos hátráláshoz.

Bekapcsolásnak pár hozzám-ot és abból lábhoz kerülést kértem, így észrevétlenül azok is elég szépen alakulnak.

És egy mai elgondolkodtató kérdés - amin eddig is elgondolkodtam én, hogy hogy is van ez, csak ma megint találkoztam ezzel a "jelenséggel"...
Szamóca - de mások kutyájáról is hallottam már ezt - az igazán jó kutyahaverjait nemcsak szag, de külső alapján is megjegyzi, és ha messziről lát egy ugyanolyan fajtájú kutyát, mint valamelyik jó haverja, akkor amíg oda nem megy megszagolni, teljes mértékben meg van róla győződve, hogy az az ő haverja és nem egy másik, azonos fajtájú eb. (Szamóca egyébként még keverékekkel is megcsinálja ugyanezt, ha hasonlóságot vél felfedezni két mix kutya között. :D) Ez még az érthető része a dolognak - bár én már ezen is meglepődtem, hogy ők ennyire figyelik a külsőt, és nem szag alapján emlékeznek egyik-másik kutyára.
Amit viszont nem értek - és szintén beszéltük már mással is ezt -, hogy az hogy lehet, hogy a saját fajtatársaikat is felismerik és általában előnyben részesítik őket haverkodás téren. De ők honnan tudják magukról, hogy hogy néznek ki?! Mert nem egy olyan kutyáról hallottam már ezt, aki soha tükör közelébe se ment. És, ami azt illeti, Szamóca ugyan láthatta volna már magát tükörben, de nem úgy tűnt, mint aki nagyon megnézte saját magát. (Mondjuk velem tükrön keresztül is tud szemkontaktusozni, ami érdekes azért.) De Szamóca ezt már kiskora óta csinálja, amikor még nem is láthatta magát tükörben. Lehet, hogy még az alomtesók emléke? Bár, egy 6-8 hetes kölyök aligha néz ki úgy, mint egy felnőtt kutya az adott fajtából. Vagy az anyakutya, kennel többi, felnőtt kutyája emléke miatt van ez?
Tényleg nem tudom, mindenesetre érdekes. :)

Vissza a régi kerékvágásba

2011-05-15T20:27:00.008+02:00

Hét eleje óta végre megint annyi időm jut Szamócára, amennyit én szeretnék! :) Az érettségik alatt csak hétvégén suliztunk, a heti egy oktató kutyás (Anitás) edzésre elmentünk + a napi séták, de nagyon többre nem volt energiám, se időm, ezért tanításban se haladtuk előre. De, ami engem jobban zavart, hogy egyik nap se éreztem úgy, hogy na, igen, ma is levezettem a kutyám energiáit úgy, ahogy azt szerintem kell. Meg is látszott ez egyébként, hogy egyből hülyeségre használta a fölös energiáit és nem úgy működtünk együtt, ahogy eddig. De jogos is volt.

De hétfőtől visszatért a jó világ, este mentünk Jolly-ékkal (berni pásztor) a Kamaraerdőbe mantrailingezni és játszani, sétálni, kedden a TóParkba szintén Jolly-ékkal edzeni (új munkacsoport van alakulóban - mivel a régi már egy ideje megszűnt), szerdán reggel mentünk futni a Kamaraerdőbe, délután meg kivittem a sulira és miután tartottam pótfoglalkozást gyakoroltunk még a pályán, csütörtökön mentünk Anitás edzésre, ami már nem Kamaraerdő és mantrailing, hanem újra a sulin, pályán gyakorlunk, pénteken meg elkezdtük a nyomot újra, elölről, teljesen más megközelítésből, mint ahogy eddig csináltuk, tegnap és ma pedig suliztunk, ahogy szoktunk. Valahogy így fog kinézni a "heti menetrendünk" mostanában, a meleg miatt nagyon többet nem akarok beletenni. Ja, és persze a szokásos napi séták, esti futások azok hozzátartoznak még ehhez. :)

És akkor nézzük részleteiben (ahogy a bírók szokták mondani a vizsgákon:)).

Hétfő: az első mantrailing óta azért párszor még voltunk, csak nem írtam róla, így most ez az 5-6. lehetett. Eddig mindig ugyanoda mentünk és nem is szabadon, ahogy általában mindig, hanem előtte már pórázon, úgyhogy a hám és hosszú póráz felrakása előtt már ez is bekapcsolja Szamócát. Zorica (Jolly gazdája) bújt most el Szamócának. Őt még nem kerestük egyszer sem, ezért labdával meghívta egy kicsit az elején, de az látszott Szamócán - mivel akkor már felkerült rá a hám + hosszú póráz - , hogy "oké, tök jó, hogy most ott van nálad a labda és meg is kapom, de menjünk már keresni valakit"! :D Először csak egy hosszabb egyenes volt, a második körnél pedig egy kanyargós úton végig, aztán be egy jobbra törés az erdőbe. Nekem tetszik, ahogy keres, általában sokat lent van az orra - persze nem olyan mélyorral megy, ahogy egy nyomvizsgán elvárt lenne, de valószínűleg ő így is pontosan érzi a szagokat -, aztán amikor elveszti a fonalat (pl. irányváltás van) akkor vált légszimatra és onnantól a "célig" már nem sokat van lent a feje. Nem tudom, hogy ez így jó lesz-e, egyelőre nekem tetszik ez a stílus, haladni is lehet vele, majd meglátjuk mire lesz elég. Bár a nyommal összevetve, már annak örülök, hogy akar keresni, motivált és baromira élvezzük mindketten! :)

Kedd: engedelmes és ügyességi feladatokat is gyakoroltunk. E-ből a menetközben ültetést, ami lassan olyan lesz, amivel már meg leszek elégedve. Gyorsítani nagyon nem fogom tudni és annyira nem is érdekel (kora miatt), ha amúgy pontos.
Az előreküldést is újra kezdtük építeni céltárggyal, ami télen még működött, viszont nyáron, melegben céltárgyhoz nem fog olyan tempóval menni, úgyhogy más módszert kell választani.
Menetelésnél a távolságot (szemkontaktust tartsa ki) gyúrtuk, a fordulatokba, hátraarcba majd bele kell menni, mert az nagyon nulla.
Ü-ből kézjeleztünk, és úgy döntöttem mindent kezdek az elejéről távolságilag, és mindenre jutalmazok is, ha egyből felveszi a pozíciót és nem megyek bele távolból javítgatásokba. Ja, és akarok mit kezdeni az ugatásával tolatás közben, ha belepofázik, nincs klikk. Szagazonosítottunk is ...volna. Cipőket kiraktam, szagfelvétel megvolt, a kiküldésbe meg belerohant két gyerek, hogy "jaaaaj, kutya, meg lehet simogatni?". Ááá! (De legalább már nem szó nélkül rohanták le és kezdték nyomogatni.) Azért így se jött túl jól ez a plusz zavarás, a figyelme szétesett, meg az enyém is, befeszültem én is, meg ő is.

A vizsgafeladat gyakorlások után még Zoricával cseréltünk kutyát és kicsit dolgoztunk egymáséival is. Egyelőre nem vizsgafeladatokkal, elég ha csak a trükköket szúrjuk el a másik kutyájánál. :D

Szerda: alapból este szoktam futtatni Szamócát biciklivel 5-6 km-t, de most úgy döntöttem ne csak ő fusson, futok én is. Ez a reggeli futás kevesebb volt, olyan 4 km körüli, viszont nem sík terep (mint az estiknél), hanem Kamaraerdőben "hegyre" föl, aztán "hegyről" le. Ja, és mivel én is futottam, ezért az átlagtempó jóval gyengébbre jöhetett ki, mint amilyeneket Szamóca fut bicikli mellett, úgyhogy nem kérdés ki bírta rosszabbul - pedig én kizárólag egyenesen futottam, Szamóca meg nem tudom még hány plusz kört és oda-visszát tett meg eközben.
Délután azért látszott rajta a sulin, hogy reggel már volt futni, úgyhogy maradunk inkább az esti futásnál, ha még dolgozni szeretnék vele rendesen aznap.
Azért így is tudtunk gyakorolni. :)

Csütörtök: részfeladatokat néztünk meg állandóan változó párokban az edzésen, igazából "szakértői csoportokban" dolgoztunk, aztán átbeszéltünk mindent közösen is. Jó volt így, hogy olyanokkal is voltam együtt, akikkel amúgy sose szoktuk nézni egymás munkáját.
Hozzám, lábhoz: a hozzám jó, a távolságot kell növelni, hogy messzebbről is szépen legyen meg, a lábhoz-zal az a bajom, hogy ha túl közel ül be a hozzám-nál, akkor nem tud együtemű csehes beülést csinálni. Azt a tanácsot kaptuk, hogy forduljak rá (nagy testjel), amikor hozzám-ból lábhoz kerül. Egyelőre így is kétütemű volt, de nem nézett ki rosszul és elvileg így lesz belőle együtemű lábhoz is. :)
Menetelés: ki kell nyújtani a szemkontaktus kitartását és klikkelni valami jó hátraarcot - de ezt eddig is tudtam, hogy ezzel kell majd dolgoznunk.
Kézjel: figyelnem kell, hogy tényleg random váltogattassam vele a pozíciókat, mert észre se veszem és vizsgasorrendben nyomom a kézjeleket és akkor jön az, hogy nem tartja ki, hanem elkezdi magától csinálni a sorozatot, és már nem is figyeli szinte, amit mutatok. Amikor összevissza kapta a pozíciókat, akkor szépen bejött a figyelme is! Tolatásnál meg gyorsan beleklikkelnem abba, ha megy hátra, de nem ugat.
Előreküldés: megnéztük, hogy a labdás módszerrel (labdát teszek ki először és ahhoz rohan a kutya, aztán már csak a labda helyére küldöm és elé dobom, amikor elkezd futni, majd ebből növelem a távolságot, hogy mennyit fut magától és mikor dobom ki neki) kinek, milyen. Nem akartam így tanítani, mert féltem, hogy át fog menni játékba (labdázásba) az egész és sose lesz belőle feladatunk, de mégis ezt fogom most választani. Jó tempója és lelkesedése csak labdával lesz. Most annyira nem is tűnt így lehetetlennek, hogy legyen egy jó kis előreküldésünk! :)
Szagazonosítás: amit én belülről csak éreztem, de most kívülről láttam is - más csinálta utánam Szamócával a feladatot. Hát, csöppet be van feszülve, ha szagot kéne azonosítani. Egyfelől azért, mert túl sok 'nemjó'-t kapott már itt is, amikor állandóan bejelzett mindent, kevés volt a sikerélmény, ezért már inkább nem is mer választani. A másik, hogy szagolni sem akar igazán, ez pedig a nyomos hibákból jöhet szerintem. De nemcsak ezzel kapcsolatban van az, hogy amikor ösztön és tanítás keveredik és nincs erős egyensúlyban az egyik, hanem fele-fele arányban kap teret a kettő egy feladaton belül, akkor ott nagyon vigyáznom kell a nemjók-kal + tiltásokkal (ŐV-n is), mert képes arra, hogy az ösztönt akkor elnyomja inkább és próbálná megoldani valami logika alapján, de ha meg nem talál benne értelmet + még feszült is, akkor elkerülő viselkedés lesz csak az egészből. (Legalábbis valami ilyet érzek most nála, aztán lehet, hogy egyelőre csak én nem tudom értelmezni.)

Péntek: újrakezdtük a nyomot. Katlanozunk. Póráz nélkül. Az új bekapcsolás így egy nyakörvcsere + a "nyomos nyakörv" csatjának a hangja.
Csináltam egy kb. 1x1 méteres katlant (katlanjelzővel, már csak amiatt is, hogy ne érezze magát egyből sz@rul, ha azt meglátja), sok-sok sajtdarabbal felkajáztam, hűlt olyan 30-40 percet. Mielőtt beleengedtem volna megvolt a nyakörvcsere, kis 'spanolás', hogy "mi lesz most, mindjárt mehet, de még nem", nyakörvvel fogtam csak vissza, nem pórázon mentünk el a katlanig sem, hanem nyakörvet elengedve engedtem be a katlanba, szándékosan úgy, hogy "berobbanjon" és akarjon dolgozni. Először szemre ment - mint egy kezdő nyomos kutya, naná, hogy... - aztán elkezdett szépen szimatolni. Amikor nagyon lehetett hallani, akkor kapta rá a klikkeket és dobtam még közben kaját a katlanba. A végén pedig volt naaaagy öröm:), labdázás, játszás, kézből kaja jackpotként. Ja, és amúgy el akart volna indulni a katlanból (kiment, csak annyit mondtam neki, hogy "keresd, keresd!", nem irányítottam vissza a katlanba, és mivel kint nem talált megerősítést - se szagot, se kaját -, így magától visszajött a katlanba), de azért még egy ideig katlanozunk, had örüljön majd neki nagyon, ha kimehet belőle és szeresse meg a keresést, szimatolást újra úgyis, ha a földön kell végig tartania az orrát! (Na, meg ez a szagolás, keresés megszeretése a szagazonosításhoz sem ártana, mint alap.)

Szombat: ŐV-n most azt csináljuk, hogy Balázs (segéd) húzza összevissza a kart kötélre kötve a pályán, nekünk meg sétálni kell minél közelebb a karhoz, Szamóca láb mellett és nem ugorhat ki rá, ha mégis, tiltom, normálisan jön, dicsérem, aztán egy idő után küldöm rá, ő meg csak akkor tudja megszerezni, ha rendeset fog, különben Balázs a kötéllel elrántja előle. Az utolsó fogásnál meg már nála (Balázsnál) van a kar, amiből leszaladunk.
Ma az egyik ilyen kötél végén kart kergetős akciónál annyira meg akarta szerezni, hogy beakadt a kötélbe, átesett és kicsit lesántult (úgy folytattuk csak, hogy már nem sántított).
Ami viszont tök jó volt, hogy kijött ma a pályán (és Balázs mondta, hogy hogy csináljam), az a tiltás. Persze, alapból megvan az embernek, hogy hogy kéne, milyen erősséggel, legyen meg a hideg-meleg (tűz-víz = rosszat csinál tiltom, abbahagyja dicsérem egyből), csak ŐV-n, amikor majdnem annyira menni akar a karra, mint macskára, akkor én meg csak arra figyeltem, hogy akadályozzam meg, hogy kiugorjon. Viszont az a tiltás meg sok volt neki annyira, hogy elkezdte azt csinálni, mintha tényleg macska lenne, hogy ahogy tiltom, inkább át is megy a másik oldalamra, mint amelyiken a zsákmány van. Csak ŐV-n meg az lenne a jó, ha baloldalt jönne egyrészt, másrészt meg ez is hasonló, mint ami a szagazonosítással, nyommal van, itt is érzem, hogy az elején még nagyon akarja, de a vége felé egyre több tiltást kap, bejön a képbe az ösztön "elnyomása" (ösztönprés), logikából nem tudja megoldani a feladatot, mert nem igazán tudja hova tenni, hogy ennek akkor most mi értelme van, ezért elkezd egy elkerülő viselkedést mutatni (át is megy a másik oldalamra), inkább akkor már nem csinál semmit, nem feszül annyira, hogy megszerezze, jön mellettem, ha küldöm rá, akkor fut, de nincs meg benne pont az a feszkó, amit itt szeretnénk, ha lenne.
Balázs mondta, hogy próbáljam meg "kedvesen tiltani" és ha jól csinálja menjen egyből a dicséret, akkor is, ha attól megint ki akar majd ugrani, akkor tiltom megint, aztán megint dicsérem, stb. És jobb volt így sokkal! Bár, így is nagyon a határán mozgunk szerintem ennyi tiltással, hogy nem fogja már érdekelni így a kar egy idő után, de mindenesetre ez a "kedves tiltás" nemcsak az ŐV-n, hanem más területeken is jól fog jönni, ha odafigyelek rá, mert én valóban abból indultam ki, hogy hogy tiltok akkor, ha vadászni kezd valamire, vagy hogy tiltottam régen a verekedéseknél. De ez a kettő (zsákmány, verekedés) annyira más állapotba teszi Szamócát, mintha nem is ugyanaz a kutya lenne, kb. 0 gátolhatósággal, de normál állapotában meg a kis tiltás is sokszor sok és akkor meg nagyon könnyen gátolható. Ami a szerencsém (már amikor), hogy oldódni "minden állapotában" könnyen oldható.
Szóval, ami most fontos és remélhetőleg fogunk tudni dolgozni vele az a hideg-meleg, egy jól beállított erősségű hideggel, ami után mindig egyből megy a meleg is!

ŐV után annyira sokat már nem szeretek gyakorolni a pályán, ezért akármennyire is nehezemre esik, de ilyenkor kénytelen vagyok, az "egyszer megcsinálja jól, akkor ott a vége" elven gyakorolni mindent.

Vasárnap: folytattuk ŐV-n, ahol szombaton abbahagytuk, csak most nem volt annyi földön karhúzogatás, hogy ne legyen annyi tiltás a pályán. Kértem Balázst, hogy nézzük meg, hogy felugatásból milyet fog, ha jobban a "szájába van adva" a kar és nem annyira mozgás közben kell ráfognia. Jobb volt így valamennyivel, hiba csak ott csúszott a történetbe, hogy nem tudtunk a megszokott karral dolgozni (puha kar), hanem most egy alsó rövid növendékkar jutott, amivel Szamóca még sose találkozott és ez annyira nem használt a fogásának. Bár, ahhoz képest, hogy hogy szokott reagálni kar váltására, egész jól vette az akadályt, csak jobb lett volna, ha tudatos ez a csere, és nem azért dolgozunk más karral, mert az jutott... Amit még kipróbáltunk, hogy mi van, ha amikor ráfog, akkor nem beleránt egy nagyot Balázs, hogy még nagyobbat fogjon utána, hanem elkezd 'belerántogatni', amitől ő folyamatosan ráerősít a fogásra és ez át tud menni egy olyan huzakodásba, amikor már tényleg fog annyira rendesen, hogy nem lehet elvenni tőle. Elvileg bejött ez az elgondolásom, csak ennek meg az a veszélye, hogy így az első fogása sosem lesz elég erős. ÉS: itt vannak az én fejemben kérdőjelek, hogy jó elvárás-e Szamócától az, hogy olyan legyen a fogása, mint pl. egy német juhász kutyának, aki odacsap és fog rendesen, mikor a golden retriever eredendően egy puha szájú vadászkutya, akit arra tenyésztettek, hogy a lelőtt szárnyas vadat sérülés nélkül apportírozza be a gazdájának, azaz elvárás egy ilyen kutyától, hogy a lehető legfinomabban fogjon meg mindent. Pluszban az is ott van, hogy mint vadászkutya, nagyon távol áll tőle az emberrel való konfrontálódás, agresszió, így van olyan kutya, akit az is frusztrál, hogy ő embert "harapjon", még ha csak védőkaron keresztül, akkor is. Bár Szamócát ilyen szempontból én annyira nem féltem, inkább azt mondanám, hogy a legutolsó opció nála az agresszió, ami eszébe jutna, ha emberről van szó.
Ugyanakkor tudom, hogy vannak jó őrző-védő munkát végző vadászkutyák bőven, sőt retrieverek is.
Csak azt nem tudom, hogy szabad-e félretenni ilyenkor a fajtát és csak a kutyát nézni, mint fajt, akiben ott vannak azok az ösztönök, amik kellenek és elő is lehetne hozni belőle, ha nem is a legszebb úton... de benne vannak a kutyában, csak fajtájából és a tenyésztésnek köszönhető szelekcióból adódóan más mennyiségben és minőségben, mint egy másik, mondjuk konkrétan erre (ŐV-re) tenyésztett fajtában.
Ha a konkrét esetet nézzük, akkor azt mondom, hogy igen, talán szabad előhozni Szamócából is azt, ami benne van, mint KUTYÁban.
Viszont azt nem szeretem, amikor egy-egy fajtánál a fajtajelleg rovására a küllemet helyezzük előtérbe például, vagy egységesen 'tökéletesre' akarunk nevelni minden kutyát... A kérdés, hogy itt hol a határ; mennyire önös cél az, hogy én olyan tulajdonságokat akarok megmásítani a kutyámban, amiket feltehetően genetikailag hozott magával?! Mert, ha nem is a küllem miatt, hanem egy egészségesebb életmód reményében (energialevezetés ŐV-vel) teszem ezt, akkor is fajtatulajdonságot törlök el a faj tulajdonságainak előhozásáért.
Érdekes kérdések ezek szerintem.

Na, de vissza a mindennapokhoz. ŐV után klubon annyira sok mindent már nem csináltunk, mivel a vasárnapi klub szórakoztató jellegű, nem annyira a munkára megy rá. Persze, lehetne, hogy nem engedem játszani a kutyám és végig dolgozom vele a foglalkozást, de kell ennyi lazulás, úgyhogy oda nagy részben azért járunk le, hogy játsszon és kiengedjen egy kicsit ő is, két játék közt meg megcsináljuk a feladatokat, amik vannak, ahogy fáradtan tudjuk. Sajna a szombati után most klubon is elkezdett sántítani, már csak emiatt se akartam erőltetni a munkát annyira.
Azért az Ü7 vödrös apportját, bójáját megcsináltuk. És kézjeleztünk is közelről, de más mondta a pozíciókat kívülről, hogy tuti ne a szokásos sorrendemet nyomjam le. Ezek jól mentek.
Kis pihenéssel meg a sántítás se látszott már, úgyhogy aztán mehetett a játék is. :)

Holnaptól folyt. köv. Azért ennyire részletes beszámoló nem lesz minden héten, inkább csak arról, hogy tanításban hogy haladunk + ha történik valami érdekes, csak ekkora szünet után gondoltam írok egy hosszabbat. Sikerült. :D

SZAMÓCA 8 ÉVES! :)

2011-04-25T21:00:00.014+02:00

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt 1 újabb év és mennyi minden történt velünk ezalatt! Nagyon jó volt visszaolvasni a tavalyi "szülinapos bejegyzést" is, tényleg rengeteg változáson mentünk keresztül még tavaly óta is + tisztán emlékszem még arra a napra - első klubozásunk volt a középfokú tanfolyam után, és nagyon jó emléknek maradt meg! :))
Szerencsére Szamócán nem igazán látszik ez a plusz egy év, sőt! :D

Viszont azt azért megállapítottam (ahogy valamennyire már karácsonykor is), hogy nehéz újat mutatni ajándék formájában már egy 8 éves kutyának, aki tényleg az évek során valamilyen alkalomból (vagy csak úgy :) megkapta már a legtöbbféle játékot.

Szamóca most egy Boomer Ball-t kapott:

..és nem mondom, hogy nem tetszik neki, de azért elgondolkodok, hogy vajon ennek örül-e jobban vagy annak örülne, ha például szülinapján az egész nap csak róla szólna valami extra kutyás programmal a kutyahaverokkal. (Nyilván akkor se reklamálna, ha semmi se lenne, mert valószínűleg fogalma nincs szülinapról, mint olyanról, de miért ne lehetne egy rendhagyóan jó napja, ha már én tudom, hogy van születésnapja. :)

Tegyük azért hozzá, nem kell félteni, hogy sanyarú sorsa van és anyája melléfog az ajándékokkal, mert szerez ő magának olyat (az nem baj, ha nem az övé, csak úgy "megtalálja" valahol a lakásban :D), ami tutira bejön neki:

Az első mantrailingezés

2011-04-14T19:20:00.002+02:00

Bár még nem hagytunk föl a nyomkövetéssel, már elkezdtünk belekóstolni a mantrailingbe is. Nem akartam párhuzamosan a kettőt csinálni, de most a keddi - ami időközben csütörtöki lett - oktatói edzéseken ezzel fogunk foglalkozni a hónapban.

A Kamaraerdőben csináljuk, így a terep már ismerős volt Szamócának. Az előéletünk ezzel kapcsolatban nem sok, csak annyi, hogy a nyomkövetés miatt már tudja a kutya, hogy létezik olyan, hogy szimatmunkával keresés, amikor katlanból kap szagot és lehetnek irányváltások is + "elhagyott tárgyak", amiket jeleznie kell és mindezt (az összes többivel ellentétben, amit csinálunk) pórázon kell tennie. Egyszer csináltunk olyat Zoricáékkal (Jolly berni pásztor), hogy elbújtunk futva mindketten a saját kutyáink elől - a másikunk fogta meg addig - a Kamaraerdőben egy fa mögé, anélkül, hogy igazán meghívtuk volna a kutyákat (tehát nem hívtuk magunkhoz őket az elfutáskor, mint pl. egy sátra behívásnál suliban). Aztán, amikor már nem hallottunk avarzörgést és gondoltuk, hogy elbújt a másik, akkor csak szó nélkül elengedtük a megfogott kutyát. Nem is annyira mantrailingnek szántuk ezt, mert se hosszú pórázunk, se hámunk nem volt épp, sőt nem is terveztük előre, katlant se csináltunk és még a "nyomvonal", amin végig mentünk se volt igazán tudatos, csak úgy kíváncsiságból megnéztük mit kezdenek ezzel a kutyáink.
Az avar csörgésből ítélve Szamóca az elejétől sprintelt (túl nagy voltam én motivációnak a végén), sajnos a fa mögül sokat nem láttam belőle, viszont az utolsó törésszerű irányváltást, ahogy bevette légszimatot használva azt igen, elég jól nézett ki!

Na, és akkor jöjjön az első tudatos mantrailing élmény: ez volt csütörtökön, Anita (aki az oktatói edzést tartja) vezetésével, szintén a Kamaraerdőben.
Ide már tudatosabban mentünk; volt hosszú póráz, (biztonsági öv)hám, stb. Egyesével bújtunk el egymás kutyáinak, egyből valaki "idegen", nem gazda. Aki elbújt, csinált az elejére ugyanúgy katlant (csak kicsit kisebbet), ahogy nyomkövetésnél is kell. Viszont utána már semmi olyan nem volt, hogy tudatos talajsérülés-okozás, törés kidolgozás, csak simán, egyenesen, nagy léptekben be a fák közé, esetleg egy töréssel együtt. És ahogy elbújt az illető, már indultunk is az épp soron következő kutyával, tehát hűlési idő sem volt. Ja, és még mielőtt elment volna a "célszemély":) - akit meg kell találni a végén - egy kicsit meghívta a kutyát - aki aztán kereste - labdával, kajával, játékkal, hogy azért akarja majd az a kutya megtalálni őt.
A nyomkövetős pórázunkat vittem el, gondoltam, hogy esetleg kéne kérni valakitől egy másikat, mert az a póráz Szamócának elég nagy bekapcsolás a nyomra és hogy ne kavarjam meg még jobban, hogy ugyanazzal a pórázzal van, hogy csak 'mélyorral' mehet és van, hogy légszimattal is, de végül maradtunk a sajátnál. Hát bekapcsolt a rendes nyomra, ahogy meglátta. Leültettem a katlan elé és ahogy elővettem a zöld nyompórázt, már emelte is a jobb első lábát (ami alá be kell fűzni a nyomnál). Most nem fűztem be a lába alá + látszott, hogy úgy indult el a katlanból, ahogy egy nyomon is (mélyorr, koncentráltan), de aztán elég hamar tempót váltott és nem is keresett annyira mélyorral és mivel korrekciót se kapott, sőt dicsértem is szóban, egyre inkább belejött ebbe a fajta keresésbe.
Azért ennek örültem, hogy akkor annyira nem törtem meg a kutyámat nyomon, ha egy nyomhoz tök hasonló szituációban, ha nem kapja azt, amitől összemegy (pórázhasználat, stb.), akkor kirúgja magát és tök oldottan keres! :)
(Ezért asszem az lesz, hogy marad a zöld nyomos póráz mantrailingre, hogy kezdjen el egy jó élményt kötni hozzá és az amúgy is jobb lesz ehhez, mert széles, vastag, kicsit nehéz is, viszont így nem akad be annyira sehova, ha át is húz a kutya mindenféle bozóton. +Mantrailinghez lesz a hám is, mint bekapcsolás. Nyomra pedig egy másik nyakörves bekapcsolást szeretnék tenni, az elején szeretném teljesen megoldani póráz nélkül a történetet, amikor meg kell már póráz (mivel a vizsgán kötelező), akkor majd egy nagyon vékonyat fogok használni, amit szinte észre se vesz a kutya.)

Szandi (Dusha) bújt el nekünk és egy rendesen kitaposott ösvényen ment végig, amiben volt egy majdnem 90°-os ív, aztán egyszer csak betört 90°-kal a fák közé ott pedig egy rövid egyenes után volt egy fa mögött. Ha valaki azt mondja, hogy ezt hagyományos nyommal dolgozzam ki a kutyámmal... hát nem adtam volna neki sok esélyt, hogy eljutunk A-ból B-be. Szinte semmi talajsérülés, nincs hűlési idő, nincs lent kaja, van benne talajváltás, ráadásul a 90°-os ívszerűség úgy ívelt el, hogy az út ott ketté ágazott, ami külön becsapós lehet a kutyának, ha nem tisztán orral megy.
Ennél a kettéágazásnál picit belassított, beszagolt a másik elágazásba, de ott nem kapott megerősítést (szagot), ezért beszagolt a másik irányba és azon már indult is tovább. Aztán ment, ment az úton, látszott, hogy hirtelen elfogyott a szag, akkor fejét fölemelte, légszimat és szó szerint fordult egy 90°-ot a kutya, onnantól kezdve meg már leginkább légszimattal ment és meg is találta Szandit! :) De mindezt nem olyan lassan, ahogy egy nyomkövetésnél, hanem kocogó tempóban, tök magabiztosan, fül, farok tartása nagyon rendben volt (= jó volt ránézni a kutyára)! Nekem fantasztikus élmény volt állni a póráz másik végén, pedig nem volt egy nagy valami ez még, jó, ha volt 50 lépésnyi a táv... de éreztem, hogy kedvvel és ösztönből dolgozik a kutyám és élvezzük mindketten! Nagyon szuper volt! :)) Remélem, hogy eljön az is, hogy olyan szinten fog beérkezni ebbe is az ösztön, mint ahogy egy ŐV-nél be tud!
(Ja, és igen. Ha megcsináltuk a Ny5-ös vizsgát és rájöttem, hogy hogy lehet póráz nélkül, klikkerrel nyomkövetést tanítani, akkor utána váltunk mantrailingre. Most már biztos. Hacsak nem jön valami isteni szikra, hogy annyival jobb a hagyományos nyom. De annak a szikrának most már hatalmasnak kell lennie.:D)

13,5 óra a kutyasulin :)

2011-04-10T23:38:00.002+02:00

Engedelmes és ügyességi

2011-04-05T00:05:00.004+02:00

A nyom és az ŐV mellett mostanában nem sok szó esett erről a két ágazatról, pedig még ezekkel is számolok.
Korábban írtam valamiféle tervet itt a blogon is, hogy mikor, miből szeretnék majd vizsgára menni, de ezt elég szépen borította a saját vizsgákra menésem, úgyhogy akkor most újra.

E-ből és Ü-ből, amit még szeretnék Szamócával összehozni az egy E5 és egy Ü7. De mivel most a kutyázás nekem június végéig igencsak kiesik - legalábbis annyi időt nem tudok rászánni, amennyit szeretnék, ilyen féllánggal meg vizsgára készülni se lenne jó. Ezért ezek a célkitűzések őszre szólnak, lesz közben egy nyár is, ami mint tudjuk nem pont a kutyázásnak kedvez a nagy melegeivel, de azért alapozgatni, ezt-azt klikkelni biztos akkor is fogunk tudni.

És akkor honnan indulunk?

E5:

1. szabadon követés: az egyik leggyengébb pontunk, nemcsak engedelmest, hanem mindent figyelembe véve. Most kezdett el rendes szemkontaktusa lenni (fej végig fent) és annyira szorosan nem, de amilyen távolságra jön mellettem az állandó,a tempója is jó és még a kedve is jó mindehhez. De van mit dolgoznunk még ezzel, a távolságokat, időt, fordulatokat, tempóváltásokat még mind bőven kell gyúrni!

2. menet közben ültetés: volt már neki ilyenje. Most nincs. Elölről kezdtük, csináltuk vagy kétszer, így most ott tartunk, hogy óriás testjellel (befordulok elé és úgy megyek tovább) leül és ott is marad.

3. menetközben fektetés behívással: ugyanaz, mint ültetéssel. A behíváshoz szép 'hozzám'-ja van, de csak közelről, nagyobb távolságból már ferde és lassú is.

4. apport sík talajon: még túl friss az apportfa iránti szeretete ahhoz, hogy mertem volna többször, szabályosan, extra lelkesedés nélkül csinálni ezt a feladatot... :) De a 650 g-os apportfát megfogja, tartja, hozza-viszi, ami alapnak nem hátrány. A csak vezényszóra (nincs mellé kézjel) kiküldésnél van, hogy "beragad". A beülésnél még kell egyet hátra lépnem, hogy szép legyen.

5. apport akadályon keresztül: ilyet még nem próbáltam. Ami az apporttal baj sík talajon az nyilván itt is az lenne (indítás, beülés). Magával az akadállyal nincs baja, szerintem a ráküldéssel, az 'ott is jöjjön visszával' és mindezt 'apportfával a szájábannal' se lesz nagy gond, de majd meglátjuk.

6. apport ferde palánkon keresztül: elkezdtem, vagyis egyszer kipróbáltam, hogy hogy kezdenék neki. Apportfával a szájában, mellette szaladva ferde palánk oda-vissza. Idáig rendben. Aztán kutya leültet egyik oldalon, apportfát kutyának megmutat, másik oldalra átdob, ferde palánkon átküldve apportfa felvetet, én átszaladok a másik oldalra, mutatom neki, hogy ott is jöjjön vissza, ez is ok. Aztán majd innen folytatjuk. :)

7. előreküldés 20 méterre fektetéssel: elkezdtük ezt is, csak félbehagytuk, amikor nem kellett volna. Céltárgyhoz küldtem, a cél akkor a 15 méter lett volna céltárgy nélkül is természetesen, csak mivel "megszakadt a folyamat", ezért maradt belőle egy halvány és nem mondhatni, hogy stabil 10 méter, viszont ha az megvan, akkor céltárgy nélkül és bárhol. Szóval ezt folytatjuk.

8. helyben maradás fekve, 30 lépésre: ez az, ami teljesen megvan. Nagyon megvan. Sokkal extrább körülmények között is, köszönhetően annak, hogy jó pár hónapig jártunk úgy _máshova_ kutyaiskolába, hogy mindig ugyanazt az alapot ismételték, ami nekünk már uncsi volt, ezért Szamócának extra helyben maradásai voltak (pl. 20 perc kör közepén úgy, hogy körülötte egy komplett csoport gyakorol), így ez elég jól fel van gyúrva neki. :) Na, de azért ezt is fogjuk gyakorolni, biztos, ami sicher. :)

Ü7:

1. apport - 3 labda átszállítása egyik vödörből a másikba; 5 méter távolságról, 1,5 perces időkorlát: a feladat megvan, a tempót még lehet gyúrni és szépíteni a "végrehajtást"! :)

2. akadály - merőleges előreküldésből (10 m) ugróakadály, palló, ugróakadály és görbe kúszó a palló alatt: az ugróakadályra merőleges előreküldéshez kell egy 'kerül' feladat, ez bizonyos távolságból és bizonyos szögekből működik is. Szóval az alap megvan, de van még mit dolgozni vele. Ha az ugróakadályra rá tudtam küldeni, akkor közelről (3-5) méter már végig tudom küldeni a többin is, igaz palló helyett eddig csak ferde palánkkal csináltuk, de a palló megvan neki külön, nem hiszem, hogy azt nehéz lesz beletenni már. Majd kiderül.

3. kézjel - ültetésből fektetés, állítás, ültetés, állítás, 2 m hátraküldés; 25 méter távolságból: a pozíciók megvannak, a hátraküldés (= tolatás) is megvan. Amit gyúrni kell azok a távolságok, a pozícióknál igazából ki tudom erőszakolni 25 méterről is, hogy legyen meg, de az olyan, "valahogy meg tudta csinálni", de se nem szép, se nem stabil, úgyhogy inkább fokozatosan felépítem onnan, ahonnan még jó (az a 15 méter most kb.), a tolatás is hasonló, de az még gyengébb, úgyhogy azt a nulláról kezdem el építeni távolságilag. Ja, és ugat, miközben tolat. Azt még kitalálom, hogy azzal akarok-e kezdeni valamit.

4. irányítás - 3 bója 15 méteres félkörívben kihelyezve; 1,5 perces időkorlát: ez a feladat alapvetően eléggé rendben van. Itt inkább magamra kell figyelni, hogy mennyire hívom vissza, hogy küldöm tovább, stb. Mert irányíthatónak irányítható, a lelkesedése megvan, vagyis a tempó is rendben. Még a melléfekvésekre kell figyelni, hogy ne fogadjam el a távoliakat, ha becsúszik olyan, még ha a bójához kimenetel pont szép is volt.

5. megállítás - 30 méterről fektetés, majd állítás jelzésre: ez tűnik a legkilátástalanabbnak nekem. Ezzel még sehol nem tartunk. A "gyanús" az, hogy vacsora előtt (ha a vacsi lesz a jutalom), akkor bele tud állni a behívásba és bele is tud feküdni, sőt különbséget is tud tenni a kettő között. Tehát nem felfogásbeli gondok vannak ezzel azt hiszem... De tanítani meg igazából nem tanítottam neki, csak kipróbáltam, hogy már ismert vezényszóra (fekszik!, megállsz!) mennyire működik behívásból... és működött. De mivel tényleg nem foglalkoztam ezzel hosszabban és ezért nem is tekinthetem ezt stabilnak, így még elvárást sem fogok ezzel kapcsolatban betenni. Tehát marad az, hogy majd szépen elkezdjük vacsi-motivációval csinálni (ha azzal továbbra is működik), aztán meglátjuk ezzel hova jutunk.

6. szagazonosítás - 7 cipő, saját szag, kétszeri választás: ez is a kritikus feladatok közé tartozik. De most ezt is elölről kezdtük a nulláról, már amennyire tudtuk, mert szagfelvétele van, az nem is baj. Jelzése is van, ami viszont baj, merthogy mindent bejelzett, ha kellett, ha nem, értelem nélkül. Úgyhogy most egy osztrák tanítási módszerrel (Anita tanácsára) keverve kezdtük elölről, ami úgy néz ki, hogy az összes cipő egy kupacban összevissza, de a saját cipő (amit be kell jeleznie) az a kupactól látványosan messze külön. Szagfelvétel után a kutya megy, vagy kapásból csak a külön lévő cipőhöz megy oda és jelez (vagy ha nem, akkor is rászagol és arra már mehet a klikk), vagy megnézi a kupacot, de utána úgyis odamegy ahhoz az egyhez, ami kilóg a többi közül és akkor is van mire jutalmazni. (Aztán persze a cél, hogy egyre közelebb kerüljön a külön álló cipő a kupachoz, végül pedig legyen közte, aztán már ki lehet tenni sorba őket, stb.) Ezzel most ott tartunk, hogy 2x csináltuk, egyszer a sulin, egyszer itthon a nappaliban vacsi előtt. Mindkét alkalommal kétszer küldtem ki egymás után, eddig a 2x2 kiküldésből mindegyik esetben megnézte a cipőket a kupacban, szaglászott is valamennyit, aztán a jót jelezte be mindig. Ez most jó módszernek tűnik, ezzel fogunk tovább dolgozni.

Vizsga: Ny/5

2011-03-27T00:02:00.000+01:00

Nyomkövetés 5-ös szinten: ürített a pályán, hiányos minősítés. (bíró: Korom Gábor)
NY/5
Nyomfektető: gazda
Nyom hossza: 300 lépés
Nyom iránya: egyenes
Törés: 2 db 90°-os
Tárgy: 2 db különböző anyagú (1.min. 100 lépés után; 2. nyom végén)
Használható jutalomfalat: nincs
Hűlési idő: min. 20 perc
Kidolgozásra szánt idő: max. 15 perc

A pórázt teljesen, 10 méterre ki kell engedni.

A vizsga Fóton volt, füves terepen. Bár füvön gyakoroltunk, nem volt egyszerű dolgunk így se, mivel a tavasz a vizsga napjára köszöntött be, ami jó pár °C-ot hozott pluszban, a füves terep ráadásként tele volt még birkasz@rral is, ami ahogy elmúlt a hajnali "időjárás" és elkezdett felszállni a meleg, még nehezebbé tette a nyomkidolgozást.

A lefektetett nyomom így nézett ki: 120 lépés egyenes, 90°-os törés, 30 lépés egyenes, 1. tárgy (fa), tovább 30 lépés egyenes, 90°-os törés, 120 lépés egyenes, végén 2. tárgy (textil).

Múltkor - a 4-es vizsgánál - már a nyomfektetésnél izgultam, most semmi ilyen nem volt, részben azért is, mert leginkább megbukni mentünk... Tudtam, hogy ez a vizsga nem lesz meg.
Amikor még jelentkeztem, azt hittem nincs semmi komolyabb gond (ha tudtam volna, hogy van, nyilván nem jelentkezek). Viszont, ahogy közeledett a vizsga egyre jobban éreztem, hogy gond van, mert valami itt nem kerek és nem a kutya tudásával volt a probléma, hanem az egész kedve és ettől a teljesítménye is annyira hullámzó kezdett lenni, amivel az ember nem megy nyugodt szívvel vizsgára. De sok mindent nem tudtam már tenni, a jelentkezésünk elment, legalább megpróbálni el kellett mennünk, ezért a hátralevő időben elkezdtem olyan gyakorlásokat betenni, amivel a kedvét vissza tudom hozni + próbáltam stabillá tenni a teljesítményét is, hátha el tudunk menni úgy vizsgázni, hogy sikerülhet is.
Az utolsó gyakorlásaink közt volt egy olyan, hogy kimentünk Fótra idegen-pályázni és ott megnézte egy másik kutyaiskola oktatója is a mi kutyáinkat és neki is az volt a véleménye Szamócáról, hogy a tudása megvan, de a kedve, lelkesedése valahol nagyon elveszett + ez belőlem is táplálkozik, nagyon érzékenyen reagál rám a nyomon. Sajnos teljesen igaza volt. :( Ami nagyon szemet szúrt még neki, hogy Szamócának maga a tárgyjelzés is egy tök nagy konfliktus már a nyomon, a tárgyig egész jó kedvvel elmegy, ott viszont elkezd másfelé szaglászni ("bármit, csak ne kelljen belejezni azt a tárgyat"), akkor tőlem kap egy pórázkorrekciót:(, amire még inkább konfliktusba kerül a tárgy miatt és onnantól kezdve úgy szétesik, hogy már végig se akar menni a nyomon.
Azt a tanácsot kaptuk, hogy a vizsgáig - akkor - fennmaradó 3 napból két nap (utolsó nap már csak pihentetés) még reggel, este csináljak egy-egy olyan gyakorlást, hogy 30 lépéses egyenes szár, a végén egy tárggyal és ezen úgy menjünk végig, hogy sok biztatást kap, szóval dicsérem, amikor pedig a tárgyhoz ér, ha már rászagol egyet klikk+kaja és nagyon örülök neki, utána még ott maradok, hogy 2-3x rászagoljon, esetleg bele is feküdjön és ugyanúgy klikk+kaja.
Ezt meg is csináltuk. Lett is eredménye, valamennyi... Mert az ez előtti gyakorlások alapján + átgondolva a dolgokat sajnos arra kellett jutnom, hogy annyira szétnyomtam a kutyát és elszúrtam a pórázazással, hogy vizsgán már a katlanból nem akar majd elindulni, mert tényleg egyre többször fordult elő ilyen. És ez a kedvetlenség már a 4-es vizsga előtt 1-2 héttel is kezdett mutatkozni, csak mostanra sikerült megértenem, hogy miből is fakadt ez. :(
Szóval az esélytelenek nyugalmával mentem el erre a vizsgára, persze azért ott volt bennem, hogy de hátha sikerül mégis.
A katlanból szépen vette fel a szagot és simán-lazán elindult belőle! Még úgy, ahogy valamiféle kis lelkesedése is volt, vagy legalábbis nem esett rosszul ránézni. Így az első 120 lépés egyenest szépen ki is dolgozta, csak aztán jött az első törés, az első konfliktus, amit nem tudott megoldani, feszkóban volt tőle, hát pisilt egyet. És ezzel véget is ért a vizsgánk.
Utána még persze végig mentem vele a nyomon, megsegítettem, ahol kellett (nem pórázzal!), stb. Ja, a tárgyjelzésünk tökéletes volt egyébként vizsgán kívül, de amúgy meg minden más konfliktus már zavarba hozta.
..hiába, nem kapta a pórázrántásokat, hogy merre mehet és merre nem, önállóságot, konfliktusmegoldó-képességet, mint olyant, meg sikerült kiölnöm belőle mindegy-szálig a vizsgáig - legalábbis a nyomon -, a végére meg "gyönyörűen" mutatta a passzivitást. :(

A magam részéről - gondolom érezhető is - elég nagy törésként éltem ezt most meg. Mert ott állni egy vizsgán és szembesülni azzal, hogy a kutyámat szétnyomtam, hülyeségre tanítottam és még arra is rosszul... Annyira, hogy olyan szinten nem tudja megoldani azt a konfliktushelyzetet, amibe beletettem, hogy feszkóból ürít is... Holott elvileg én nem a vizsgázásért csinálom ezt (sem), hanem pont az önállóságát, konfliktusmegoldó-képességét, önbizalmát szeretném ezzel növelni... szerettem volna, mert ez most nagyon nem sikerült.
Valami nagy hiba csúszott a rendszerbe, ami engem most igencsak bánt. De pont ez adja azt az elég nagy motivációt is, hogy ezután ne mondjam azt kényelemből, hogy akkor inkább tisztalappal mantrailing, hanem megkeresem azt az utat, amin ezt ki tudom javítani, amit ennyire elszúrtam Szamócánál és lesz még nekünk ebből Ny/5-ös vizsgánk! :)

Nyomkövetés: klikkerképzéssel vagy tradicionális kiképzéssel?

2011-03-21T00:01:00.005+01:00

A kérdés természetesen költői. Legalábbis ezen a blogon biztosan. :)

De akkor miért kell erről írni egy külön bejegyzést? Sajnos sikerült beleesnem abba a hibába, hogy észrevétlenül ugyan, de a nyomkövetést leginkább tradicionális kiképzéssel tanítottam Szamócának. Hiába voltak kreatív ötleteim, amik működtek is egyébként (legalábbis rövid távon), a legfontosabb dologra nem figyeltem oda eléggé, ez pedig a pórázkezelés. Ennek pedig hosszú távon meg is lett az "eredménye".

Mi az, ami történt?
Ha klikkerképzésről beszélünk, akkor ott csak pozitív megerősítés (+M, kellemes dolog hozzáadása), negatív büntetés (-B, kellemes dolog elvétele) és kialvás (nem történik semmi) fordulhat elő. Tehát, nyomkövetés esetében a pórázt ennek tükrében kell használnom, vagyis az nem azért van a kutyán, hogy azzal irányítsam; visszafogjam, rátegyem a jó nyomra, stb. Hiszen, ha kiengedem a pórázt, amerre a kutya szeretne menni és a kutya letér a nyomról, akkor ott nem kap megerősítést, mert nincs ott az én szagom (=kialvás), illetve jutalomfalatot sem fog találni, csak ha visszamegy a jó nyomra (-B), viszont amikor visszatalál a jó útra, akkor érzi a szagomat is és kapja (fel tudja szedni) a falatokat is (+M).
Tradicionális kiképzésről beszélünk, ha nagyrészt negatív megerősítéssel (-M, kellemetlen dolog elvétele), valamint pozitív büntetéssel (+B, kellemetlen dolog hozzáadása) dolgozunk, meg valami kis "+M-szerű" is keveredik bele időnként, hogy a büntetés káros hatásait eltüntessük. Fontos szempont, hogy ez a fajta kiképzés már a kezdetektől a hibátlan gyakorlatra törekszik. És valóban, amit én csináltam Szamócával az egy az egyben egyezett ezzel, hiszen már az elejétől kezdve nem engedtem le a nyomról (hibátlan gyakorlatot vártam el), ezt pedig úgy tudtam megvalósítani, hogy amikor a jó nyomon ment nem történt semmi, max. falat formájában jöttek néha a "+M-szerű"-ségek, de ahogy letért a jó nyomról pórázrántás (+B) és ha tovább akart kimenni a nyomról, akkor póráz befeszít és nem engedtem rajta semmit, csak amikor visszatért a jó nyomra (-M) - ahol sok esetben már nem is volt kaja...

A különbség a két kiképzés eredménye között kirajzolódott "gyönyörűen", lett egy olyan kutyám, akin látszott, hogy szeret(ne) nyomkövetni, egészen addig lelkes, amíg a katlanhoz el nem érünk, onnantól kezdve viszont teljes unottsággal megy végig a nyomon - ha végig megy egyáltalán. Ez már önmagában sem lenne jó, de én főleg törésként éltem meg ezt, hogy egy ilyet hibáztam, mert most se és később se lesz célom versenykutyát nevelni ilyen eszközökkel, mert elvből nem szeretnék más módszerekhez nyúlni, mint a klikker, még ha lenne egy olyan kutyám, aki ezt el is bírná, akkor sem. Így nyomkövetni sem a vizsgák vagy versenyzés miatt nyomkövetünk, hanem ez is az életmód, tanítás része, de leginkább az önállóság, problémamegoldó-képesség fejlesztésének kéne szerintem előtérben lennie - legalábbis abban a szemléletben, amelyikben én kutyázom -, de ezeket a tradicionális kiképzés teljesen kiirtja, hiszen az passzivitásra tanít.

Pedig most se olyan nagyon durva dolgokat csináltam, nem volt a képben sehol egy szöges nyakörv, fojtónyakörv vagy nagyon durva pórázkorrekció, csak annyi, hogy elhittem, hogy a póráz arra van, hogy azzal joystick-oljam a kutyát. Hát nem arra van. Legalábbis, ha klikkeres nyomkövetés tanításról beszélünk, akkor egészen biztosan nem. De lám, Szamócánál már ennyi is elég volt arra, hogy elvegyem a kedvét az egésztől és passzívvá tegyem, mert most már nem az történik a nyomon, aminek egy klikkeres kutyával történnie kéne, hogy keres, szagol, ha nem is a jó útvonalon, de próbálkozik, hanem egyszerűen megáll, fölemeli a fejét és nincs tovább, "megköszöni" a lehetőséget, de ő nem kér a pórázrángatásból, se más kellemetlenségből, akkor inkább nem csinál semmit, csak próbálja megúszni a helyzetet - passzivitással. (És igaza is van...)

[És akkor most a folytatása még az előző bejegyzésnek, hogy mantrailing vagy nyomkövetés]: talán érezhető volt az előző bejegyzésemben is, hogy én sokkal inkább a mantrailing felé hajlok, de valamiért mégse tudom most azt mondani rá, hogy én azt választom. Hát ez az a valami, amiért nem. Mert elkövettem egy elég nagy hibát, amit szeretnék előbb kijavítani, visszahozni a kutyám kedvét a nyomkövetéshez (meg ezek után a sajátomat is meg kell keresni még) és rájönni a módjára, hogy hogy lehet 100%-osan csak klikkeres tanítási módszerrel összerakni egy jó nyomkövető munkát. Na, ha majd ez sikerül, akkor beszélhetünk mantrailingről is, de amíg ez nincs kijavítva nem szeretnék más irányba kacsingatni, főleg nem úgy, hogy így fejezzük be a nyomkövetési "pályafutásunkat".

(Következő bejegyzésben még írok az "eredményekről", amiket a helytelen vagy egyáltalán mint olyan, pórázhasználat okozott Szamócánál.)

Mantrailing vagy nyomkövetés?

2011-03-17T00:01:00.013+01:00

Lehet-e párhuzamosan mantrailing-ezni és nyomkövetni egy kutyával? Nem. De egy nyomkövető kutyából még lehet jó mantrailing-es kutya, fordítva viszont már kevésbé működik.
De akármelyiket is választjuk, a kutya orráé a "főszerep", mivel a nyomkövetés és a mantrailing is szimatmunka, csak kicsit más céllal és más feltételekkel.

Röviden az alapvető különbségek: mantrailing-nél a kutya sokat dolgozik légszimattal, a cél, hogy minél gyorsabban eljusson A-ból B-be és nem elvárás, hogy tartsa a "nyomfektető" útvonalát, ha a környezeti tényezők (szél, stb.) lehetővé teszik, hogy levágja azt, és egy rövidebb úton találja meg a végpontot.
Ehhez képest nyomkövetésnél nagy hangsúlyt fektetünk a kutya stílusára, a pontos nyomkidolgozásra, hogy szigorúan a nyomfektető útvonalán menjen végig, a töréseket (90°-os irányváltás) ne vágja le és mindezt "mély orrtartással" tegye, tehát nincs légszimat, kizárólag a talajsérülések + nyomfektető szagnyoma alapján kell eligazodnia a kutyának.

A különbségek miatt tehát egyelőre a nyomkövetés inkább a versenykutyások sportja, míg a mantrailing a szolgálati kutyák egyik "feladatköre" lehet.

De melyiket válassza egy hobbikutyás? Nem hiszem, hogy lehet egyértelmű és jó választ adni erre a kérdésre. Nekem is nagy dilemma most, hogy merre tovább. Vannak érvek és ellenérvek mindkettő mellett. Egyelőre még se másnak, se magamnak nem sikerült 100%-ig meggyőzni magamat valamelyik mellett.

Választanám a mantrailinget azért, mert sokkal közelebb áll hozzám egy kevésbé pontos, inkább teljesítmény-orientált munka (nem kellenek a szabályos törések pl., A-ból B-e eljutni a fő cél) és sokkal jobban tetszik, hogy itt inkább teret adunk a kutya ösztönének és rábízzuk, hogy mikor vált át légszimatra és ő választja ki a leglogikusabb kidolgozási útvonalat is. A mantrailing nekem energikusabb munkának is tűnik, ez is +1 "pont" nálam, jobban szeretem a pörgős dolgokat, mint az annyira koncentráltakat, ahol a magas szintű koncentráció akár már a tempó rovására is mehet. És még egy érv a mantrailing mellett, hogy életszerű az egész, már az elejétől fogva olyan szituációkba kerül a kutya, amibe kerülne akkor is, ha élesben keresne, míg egy nyomkövető kutya nagyon sokára lesz olyan szinten, hogy élesben tudjon keresni akkor is, amikor senki nem figyelte azt, hogy milyen és mekkora talajsérülést okozzon, hány fokos töréssel váltson irányt és hol ejtsen el egy tárgyat.

Ami a nyomkövetés mellett szól, az a kihívás. Hogy mennyire tudok pontos munkát csinálni a kutyámmal - annak ellenére, hogy kicsit szembe megyek az ösztönökkel (nem engedem légszimattal dolgozni a kutyát). De itt meg vitatkoznom kell magammal is, mert ennyi erővel őrző-védőben is szembe megyek az ösztönökkel, amikor nem olyan az engedelmes munkája, ezért letiltom valamiről - persze ott a végén mindig megvan az "ösztönkielégülés", mert ha sok tiltással is, de aztán eljutunk oda, hogy megszerzi a kart. De, abból a kutyának haszna van (kézben-tarthatóság, ott is építem a tekintélyem, növelünk a kettőnk közötti távolságon stb.), a nyomkövetésnél meg végül is "elmagyarázom" (=tanítom) a kutyának, hogyha lent tartja az orrát és úgy keres, akkor el fog tudni jutni B-be. De légszimattal nem tudna eljutni? El tudna, csak az már nem lenne olyan szép és jó a szabályzat szerint. És van ebből haszna a kutyának, hogy szépen jut el B-be?!
Itt érzem azt, hogy a kutyának semmi. Maximum nekem, hogy meg tudtam tanítani neki egy olyan keresést, ami emberi elvárásokra épül és legyőztem egy saját magamnak állított kihívást. Persze a kutya is épül belőle olyan szempontból, hogy a hagyományos nyom is jó szellemi és fizikai lefárasztása a kutyának, bár a mantrailing szerintem nagyobb fizikai terhelhetőséget, míg a nyomkövetés nagyobb szellemi terhelhetőséget igényel a kutya részéről.
Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor a nyomkövetést inkább tanítási feladatnak érzem, kevés ösztönnel fűszerezve, a mantrailing pedig sokkal inkább az ösztönre épít és minimális a tanítás benne, de azért nyilván ott is van.

De, ahhoz, hogy teljesen tisztán lássam a különbségeket, előnyöket, hátrányokat mindkettőben el kéne merülnöm saját kutyával jobban.
Most, ha a saját érveim alapján kéne döntenem, azt mondanám mantrailing egyértelműen. De ezek inkább érzésekre, hallottakra épülnek, mint tapasztalatokra + hajlamos vagyok elég szélsőségesen ítélkezni, ha a kutya ösztönéről (vagy annak elnyomásáról) van szó.
Így ez alapján az engedelmesbe is beleköthetnék, hogy tisztán tanításról van szó és hol marad a kutya ösztönlénye? De, ha meg mindig csak a teljesen ösztönös viselkedésnek akarnánk kedvezni, akkor mint szociális lény nem fejlődne a kutya.
Úgyhogy itt is az aranyközéputat kell megtalálni és azt gondolom, hogy Szamócával elég olyan dolgot csinálok, amivel az életmód, az ösztön-kifárasztás teljesül, ezért nem kell lelkiismeret-furdalásomnak lennie, ha nem mantrailing-ezek kapásból, hanem belenézünk (folytatjuk) a hagyományos nyomot, aztán majd meglátjuk persze, hogy hosszú távon merre tovább...

[következő bejegyzésben folyt. köv.]

Őrző-védő: fogás

2011-03-05T21:28:00.013+01:00

Ez is egy olyan bejegyzés, amit már jó régóta halogatok - sajnos, mert pont úgy lett volna érdekes, ha folyamatában írom le a dolgokat és nemcsak azt, hogy úgy nagyjából mivel, hova jutottunk. (Remélem nem sokára újra lesz időm "rendeltetésszerűen" használni a blogomat...)

Szóval őrző-védőn Szamóca fogása sosem volt az igazi. Volt, hogy már rendes kemény karra fogott, de aztán valahogy megint visszaléptünk a hurkáig és már azt is csak az ŐV végén fogta rendesen, az első fogások sosem voltak az igaziak. A mitől nem?-re több minden is felmerült; a fajta (retriever, puha szájú vadászkutya), a kora (8 év), konfliktusban van a segéddel (nem meri megfogni), stb. Valószínű mindegyik közre játszik valamennyire, de azt hiszem a fő gond az utolsó volt, a konfliktushelyzet.

Balázs (a segédünk) rengeteg mindent kipróbált, hogy javuljon a fogása - ami talán nem is volt olyan jó abból a szempontból, hogy folyton máshonnan kezdtük el megközelíteni ezt a fogás-problémát és igazán egyik megoldással sem kísérleteztünk huzamosabb ideig, csak szinte egy-egy hétvége erejéig.

Kezdtük azzal, hogy mielőtt felmegyünk a pályára van egy bekapcsolás, pórázon, szembe jön a segéd, kap egy kis terhelést, aztán jó nagy zsákmányként egy fogást. Ez volt a legrosszabb út, Szamóca így annyira nem akart fogni, hogy a szájába kellett tenni a kart és akkor is csak úgy tartotta, mint a lehelet, fogás az 0 volt benne.
Aztán jött az, hogy ugyanígy pórázon, de már a pályán egyből és nincs semmi terhelés, csak nagyon zsákmányos mozgása a segédnek, játszik előtte a cuccal, ő meg akarja megszerezni és ebből kap fogást. Ez se jött be jobban, csak már nem állt egy helyben, de nem volt az igazi.
Volt olyan is, hogy nincs póráz, csak a nyakörvre feszítek rá, segéd jön, terheli, Szamóca ugat és abból fogás. Így se akart fogni.
Volt ugyanez hámmal, hogy hátha az a baj, hogy befullad. Hámban meg se mert mozdulni. Zavarta. Nyilván megszokta volna, ha kell, de nem lett tőle jobb és egyébként se volt olyan nyakörvvel se, mint aki befullad. De mindegy, ezt is kipróbáltuk legalább! :)
Visszaléptünk már tök az elejére is, hogy semmi póráz, nyakörv, hám csak elengedem és Balázs játszik vele egy hurkával. Ez mind szép volt és jó, csak így is csak úgy fogott rendeset, ha már belementek annyira a játékba, hogy a hurkával a szájában felemelhesse vagy pörgethesse, de az első fogás itt sem lett olyan, hogy lendületből fogott volna egyet, hanem csak fut, fut, ugrál, aztán amikor Balázs megáll egy percre és kitartja a cuccot elé, akkor megfogja és huzakodik már.

Közben volt 2 olyan ŐV, amikor Népszigetről átjöttek a segédek megnézni az itteni kutyákat + segédekkel egyeztetni. Az első ilyen közös ŐV-n kaptuk a 'próbáljuk ki az egészet hámmal' tanácsot, az annyira nem jött be. A második közös ŐV-n pedig azt csinálták, hogy egy hosszú zsinórra rákötötték a cuccot (kölyökkart) és a segéd magától távol húzta a földön folyamatosan, így Szamóca tényleg csak akkor szerezhette meg, ha ráfogott egy rendeset. És mivel a kötél segítségével nem is a segéd kezében volt a kar, hanem tőle távol, így a konfliktushelyzet sem volt akkora. (A Népszigeti segédek ezt emelték ki, hogy a kutya konfliktusban van a segéddel és nem is fog soha rendeset fogni, amíg annyira bent van a segédnél a cucc, hanem szépen a kötél végén majd elkezd fogni és lassan a kötéllel lehet behúzni a kutyát egyre közelebb.)

Azóta ezen az úton haladunk Balázzsal és most ennél érzem azt, hogy tényleg működik és van is fejlődés! :) Már az első fogások is normálisak így, igaz még mindig úgy kezdjük, hogy az első fogást úgy kapja, hogy a kötélen húzza Balázs a kart (kölyökkarral dolgozunk most) és úgy kell levadásznia Szamócának. Tehát az elején nincs is benne semmi védő, csak zsákmány, pórázról elengedem, kicsit játszok vele én csak úgy simán, aztán küldöm a "zsákmányra". Ráfog, huzakodnak, már mintha néha dolgozgatna valamit hátra is + van amikor Balázs "ütögeti" a fejét, becsipked neki egy kis terhelés gyanánt. Onnantól viszont morogva húzza a cuccot, ami elvileg annyira nem jó, mert bizonytalanságból csinálja, de legalább nem ereszti így sem.
Az első fogás után már egyre gyorsabban húzza be Balázs magához Szamócát. Az eresztések után nincs semmi formaiság, menetelés, de még láb mellé ültetés se, csak amíg Balázs összeszedi a cuccot, stb. én arrébb futok Szamócával játszok egy kicsit vele és a játékból küldöm újra a cuccra. Aztán már leveszi Balázs a kötelet a karról, akkor már megfogom a nyakörvet, nyugtatom Szamócát. Balázs jön, ad egy kis terhelést, aztán "elszökik" és úgy küldöm rá Szamócát. Igaz, hogy ilyenkor ez már nem az első fogás és talán azért is jó, de mégis az első úgy, hogy bent van közvetlen a segédnél a kar + amilyeneket most fog, olyat eddig a végén se csinált még!
Kívülről is látszik, hogy jobb, a karon is rendesen ott vannak a fognyomok és Balázs is mondja, hogy érezni, hogy jobbakat fog. Az, hogy fel is vegye a kezére a kart még ugyan nem sima liba, de már az is tök jól alakul ahhoz képest, ahogy eddig azzal is álltunk.

Levivel a felugatással kellett sokat dolgoznunk, most Balázzsal a fogáson. A felugatása jó lett, mármint ami ott nagy probléma volt az elmúlt és tök jó, most kíváncsian várom a folytatást a fogással kapcsolatban és hogy az is tök jó legyen! :)

(A képeket Krisz készítette.)

Segítősködés egy újabb tanfolyami csoportban

2011-02-26T20:57:00.001+01:00

Jó régre szántam még ezt a bejegyzést. A január 08-án indult alapfokú csoportról akartam írni - na jó, nem olyan sokat, mert már mondtam, hogy Szamóca blogján róla szeretnék, nem az én mindenféle kutyázásomról. De ez egy annyira érdekes csoport volt, hogy gondoltam kell, hogy maradjon nyoma itt is, hogy ilyen is volt.. :) Az "érdekes" az volt bennük, hogy 12-13 kutyából volt 2 szuka, a többi mind kan és mind 8-12 hónaposak még kölykök, de már kezdenek nyílogatni, még játszanak a kanok is egymással, de már azért vannak összezördülések, viszont még ők se gondolják komolyan annyira ezeket, a 'tosz-tosz' meg persze menne megállás nélkül a pálya minden pontján, mindenki-mindenkin. Ja, és a 2 szukából az egyik volt az egyetlen nem kölyök kutya, egy 2 éves, domináns kuvasz, a másik pedig egy fiatal, érzékeny vizsla (aki be is tüzelt, tehát már volt szaga valószínűleg a tanfolyamon is). Ami meg a fajtákat illeti (mind ivaros); cane corso, argentin dog, ridgeback-ek, kuvasz, komondor és még egyéb "raptorok". :)
Örülök, hogy ebben a csoportban lehettem segítő, mert sokat tanultam belőle. Annak ellenére, hogy sokszor éreztem szarul magam miattuk, mert valami nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, viszont ha valami jól sikerült, akkor az sokkal több pluszt adott, mintha egy light-os csoportban sikerült volna valamit megoldanom!
Azóta már nincs ez a csoport, február 21-én levizsgáztak, viszont nagy részükkel újra találkozok, mert tovább mentek középfokra és én vagyok a segítőjük újra. De középfok azért már egy teljesen más minőség, meg nem is jött tovább mindenki, úgyhogy így kicsit más..
A mostani alapfok meg, ahol még segítő vagyok teljesen más tészta. Egyrészt nem bengák, hanem minik és közepesek, a csoport negyede border collie és egyébként is valahogy mindenki tud szinte mindent tanításban, ösztönkezelni se kell igazán. Nem mondom, hogy nem jó, most egy ilyen csoportban bent lenni, mert az előző után kell ez felüdülésnek, de azért ha lehet választani.. akkor én szeretem a problémákat!:D

A másik két házifeladat

2011-02-21T20:13:00.002+01:00

Megcsináltuk a másik két házit is, a szemkontaktust láb mellett, labdás, kajás zavarással és a húzza le a lábunkról a zoknit formálást.

A zavarásos szemkontaktus volt a nehezebb. Ha kaját lóbáltam előtte én, az annyira nem. Ha más, az csak azért, mert kihátrált a lábam mellől, szemkontaktust még tartotta, csak nem volt jó ránézni a kutyára, mert teljesen befeszült, mert ő azt vette le ebből a felállásból, hogy ez élelem-megtagadás. (Egy időben nagyon ráfeküdtem arra, hogy soha, senkitől ne fogadjon el semmit, aztán abbahagytam, mert nem nagyon lehetett azt az elképzelést, ahogy én kitaláltam, hogy ezt majd hogy építem föl összeegyeztetni akárcsak egy kutyacserével is, ahol ugye másnak kell a kaját is adnia neki. Plusz elkezdett inkább nem is kommunikálni azokkal, akiknél egyszer rábüntettem arra, hogy elfogadott kaját. Úgyhogy ezt inkább hagytuk, mert letiltani úgyis le tudom, ha látom, ha meg nem látom és valaki rosszat akarna neki, akkor az megoldaná máshogy, még ha a kaját nem is fogadná el.)
Na, szóval itt inkább ki kellett oldanom és azt klikkelni, hogy ne hátráljon be.
A labdás meg simán azért ment nehezen, merthogy ott volt a labda és pont. :) Sikerült oda eljutni, hogy hadonászhatok előtte a labdával, elguríthatom a labdát vagy földhöz vághatom, de azért ezt még kell gyúrni, hogy igazán stabil legyen.

A formálós nagyon érdekes volt. Abszolút nem az történt, amire számítottam.
Azt gondoltam, hogy arra 1-2 perc alatt rá fog jönni, hogy a zoknimmal kell valamit csinálni, viszont itt el fogunk akadni, hogy ő a lábamra "szájat emeljen" vagy a zoknimat a szájába vegye, a megfogja és húzza pedig a tök esélytelen kategória volt az én fejemben. Ehhez képest - amit ugyan mondtak előre, hogy ez lesz benne a nehéz - azzal ment el egy csomó idő, hogy rájöjjön, hogy a zoknival lesz valami.
Az hamar megvolt, hogy a lábam, na de neki a fejében az úgy szerepelt, hogy van A láb, de az, hogy annak vannak részei, úgyis, mint zokni... na, az nem. De elég kreatívan próbálkozott egyébként mindenfélével.
Aztán sikerült oda is eljutni, hogy a zoknis részre korlátozódott már csak a kreativitása. Ott persze bepróbálkozott az utolsó formálásos feladattal - a "fej-rátevés" + kitartással. De utána nagyon hamar rájött, hogy az nem jó és szinte a következő próbálkozás már egyből az volt, hogy nyitotta a száját. Innentől meg már a szájba-vevés és ráfogás 1 perc sem volt. A lehúzással még itt is voltak kétségeim, de tök természetesen jött neki az az ötlet is.
A megfogást még értem, hogy formáltam már vele több tárggyal így az apportot, ezért áttette a viselkedést a lábamra és már nem volt új. De a zokni-lehúzás? Soha nem húzta a zoknimat még játékból sem. Kesztyűt, kabátot, pulcsit azt igen (persze csak úgy, hogy én indítom, én irányítom és én mondom meg, mikor van vége!), de az tök más - szerintem.
Létezik, hogy annyiszor látta tőlem, hogy leveszem a zoknim... és képes ellesni egy ilyet a kutya és megoldani úgy (szájjal), ahogy ő tudja?! Vagy csak simán ezzel próbálkozott és egy jól sikerült klikkerezés volt?

Mindenesetre nekem nagyon tetszik ez, még szeretnék ilyen hasznos dolgokat tanítani neki, mert tényleg kényelmes is, ha vannak "gyakorlatiasan" hasznos feladataink + jópofák is szerintem.
Csak arra kell figyelnem, hogy ne kérjem túl sokszor tőle ezt a zokni-levételt, mert elsőre sikerült majdnem annyiszor, hogy megunja... mert persze ki kellett próbálnom, hogy leveszi-e másról is, más milyen zoknit is levesz-e, stb.
Leveszi másról is.
A titokzoknit (én meg mindig azt hordok) nehezebb, mert azt, ha elkezdi húzni, akkor nem is kezd lejönni a lábamról, csak egyből megakad a sarkamnál.
Így -1 félpár titokzokni. (Elszakadt. :D De, ha a sarkamról lehúzom hátulról és úgy húzza, akkor az is ugyanolyan jó.)
Ja, és amit magától hozzátett, az a szabályos zokni-beapportírozás, miután levette. :)
(Ezt csak úgy zárójelben, mert nem házi volt, de szeretném, mint "gyakorlatias" feladat, hogy pl. egy fél literes ásványvizes palackot tudjon nekem odahozni, ezért egy üressel már ki is próbáltam. Csak úgy spontán, véletlenül pont leejtettem és miért ne vehetné fel ő? Végül is már egyszer próbáltam elkezdeni petpalackkal a szabályos apport formálást, de akkor még az egész apport témának a legelején voltunk és soknak bizonyult a megfogni valami új cuccot is, ami ráadásul még kemény műanyag is. De azóta már sokat fejlődött ez a "nem fogok meg semmit, ami idegen cucc" problémánk, úgyhogy most csak 2-3x kellett neki elmondanom mit szeretnék és egy kis biztatással már fel is vette, behozta szabályosan és tartotta is, amíg nem kértem, hogy eressze. Tök jó volt! :))