Mantrailing vagy nyomkövetés?

Lehet-e párhuzamosan mantrailing-ezni és nyomkövetni egy kutyával? Nem. De egy nyomkövető kutyából még lehet jó mantrailing-es kutya, fordítva viszont már kevésbé működik.
De akármelyiket is választjuk, a kutya orráé a "főszerep", mivel a nyomkövetés és a mantrailing is szimatmunka, csak kicsit más céllal és más feltételekkel.

Röviden az alapvető különbségek: mantrailing-nél a kutya sokat dolgozik légszimattal, a cél, hogy minél gyorsabban eljusson A-ból B-be és nem elvárás, hogy tartsa a "nyomfektető" útvonalát, ha a környezeti tényezők (szél, stb.) lehetővé teszik, hogy levágja azt, és egy rövidebb úton találja meg a végpontot.
Ehhez képest nyomkövetésnél nagy hangsúlyt fektetünk a kutya stílusára, a pontos nyomkidolgozásra, hogy szigorúan a nyomfektető útvonalán menjen végig, a töréseket (90°-os irányváltás) ne vágja le és mindezt "mély orrtartással" tegye, tehát nincs légszimat, kizárólag a talajsérülések + nyomfektető szagnyoma alapján kell eligazodnia a kutyának.

A különbségek miatt tehát egyelőre a nyomkövetés inkább a versenykutyások sportja, míg a mantrailing a szolgálati kutyák egyik "feladatköre" lehet.

De melyiket válassza egy hobbikutyás? Nem hiszem, hogy lehet egyértelmű és jó választ adni erre a kérdésre. Nekem is nagy dilemma most, hogy merre tovább. Vannak érvek és ellenérvek mindkettő mellett. Egyelőre még se másnak, se magamnak nem sikerült 100%-ig meggyőzni magamat valamelyik mellett.

Választanám a mantrailinget azért, mert sokkal közelebb áll hozzám egy kevésbé pontos, inkább teljesítmény-orientált munka (nem kellenek a szabályos törések pl., A-ból B-e eljutni a fő cél) és sokkal jobban tetszik, hogy itt inkább teret adunk a kutya ösztönének és rábízzuk, hogy mikor vált át légszimatra és ő választja ki a leglogikusabb kidolgozási útvonalat is. A mantrailing nekem energikusabb munkának is tűnik, ez is +1 "pont" nálam, jobban szeretem a pörgős dolgokat, mint az annyira koncentráltakat, ahol a magas szintű koncentráció akár már a tempó rovására is mehet. És még egy érv a mantrailing mellett, hogy életszerű az egész, már az elejétől fogva olyan szituációkba kerül a kutya, amibe kerülne akkor is, ha élesben keresne, míg egy nyomkövető kutya nagyon sokára lesz olyan szinten, hogy élesben tudjon keresni akkor is, amikor senki nem figyelte azt, hogy milyen és mekkora talajsérülést okozzon, hány fokos töréssel váltson irányt és hol ejtsen el egy tárgyat.

Ami a nyomkövetés mellett szól, az a kihívás. Hogy mennyire tudok pontos munkát csinálni a kutyámmal - annak ellenére, hogy kicsit szembe megyek az ösztönökkel (nem engedem légszimattal dolgozni a kutyát). De itt meg vitatkoznom kell magammal is, mert ennyi erővel őrző-védőben is szembe megyek az ösztönökkel, amikor nem olyan az engedelmes munkája, ezért letiltom valamiről - persze ott a végén mindig megvan az "ösztönkielégülés", mert ha sok tiltással is, de aztán eljutunk oda, hogy megszerzi a kart. De, abból a kutyának haszna van (kézben-tarthatóság, ott is építem a tekintélyem, növelünk a kettőnk közötti távolságon stb.), a nyomkövetésnél meg végül is "elmagyarázom" (=tanítom) a kutyának, hogyha lent tartja az orrát és úgy keres, akkor el fog tudni jutni B-be. De légszimattal nem tudna eljutni? El tudna, csak az már nem lenne olyan szép és jó a szabályzat szerint. És van ebből haszna a kutyának, hogy szépen jut el B-be?!
Itt érzem azt, hogy a kutyának semmi. Maximum nekem, hogy meg tudtam tanítani neki egy olyan keresést, ami emberi elvárásokra épül és legyőztem egy saját magamnak állított kihívást. Persze a kutya is épül belőle olyan szempontból, hogy a hagyományos nyom is jó szellemi és fizikai lefárasztása a kutyának, bár a mantrailing szerintem nagyobb fizikai terhelhetőséget, míg a nyomkövetés nagyobb szellemi terhelhetőséget igényel a kutya részéről.
Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor a nyomkövetést inkább tanítási feladatnak érzem, kevés ösztönnel fűszerezve, a mantrailing pedig sokkal inkább az ösztönre épít és minimális a tanítás benne, de azért nyilván ott is van.

De, ahhoz, hogy teljesen tisztán lássam a különbségeket, előnyöket, hátrányokat mindkettőben el kéne merülnöm saját kutyával jobban.
Most, ha a saját érveim alapján kéne döntenem, azt mondanám mantrailing egyértelműen. De ezek inkább érzésekre, hallottakra épülnek, mint tapasztalatokra + hajlamos vagyok elég szélsőségesen ítélkezni, ha a kutya ösztönéről (vagy annak elnyomásáról) van szó.
Így ez alapján az engedelmesbe is beleköthetnék, hogy tisztán tanításról van szó és hol marad a kutya ösztönlénye? De, ha meg mindig csak a teljesen ösztönös viselkedésnek akarnánk kedvezni, akkor mint szociális lény nem fejlődne a kutya.
Úgyhogy itt is az aranyközéputat kell megtalálni és azt gondolom, hogy Szamócával elég olyan dolgot csinálok, amivel az életmód, az ösztön-kifárasztás teljesül, ezért nem kell lelkiismeret-furdalásomnak lennie, ha nem mantrailing-ezek kapásból, hanem belenézünk (folytatjuk) a hagyományos nyomot, aztán majd meglátjuk persze, hogy hosszú távon merre tovább...

[következő bejegyzésben folyt. köv.]